A legnagyobb tisztelet és elismerés illeti azokat, akik közreműködtek a tizenegy kárpátaljai magyar hadifogoly kiszabadulásában. A sajtóban megjelent hírek alapján hálásak lehetünk az orosz ortodox egyháznak, azon belül Kirill moszkvai és összoroszországi pátriárkának, Antal Volokolamszki metropolitának és Nyikolaj Balasov főpapnak, akik nagyban elősegítették az akció zavartalan lebonyolítását.
Köszönet illeti a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot, Semjén Zsolt egyházügyekért felelős miniszterelnök-helyettest és azokat is, akik a háttérbe húzódva munkálkodtak a nemes ügy sikeréért. Magyar részről különösen nagy bátorság kell az ilyen lépések megtételéhez. Jól emlékszünk, hogy néhány hete, áprilisban tizennyolcra emelkedett a háborúban elesett kárpátaljai magyar katonák száma, legalábbis amennyi a híradásokból napvilágot látott. A Kárpáti Igaz Szó adta közre, hogy a 42 éves Lengyel Ottó március 28-án esett el Bahmutban, a 29 esztendős Guti Miklós pedig február 19-én valahol Donyeck megyében. Vele kapcsolatban a lap idézte nővére megrázó szavait:
„Halála előtt egy nappal beszéltem vele utoljára, boldogan újságolta, hogy három nap múlva, tíz hónap után néhány napra hazaengedik. Eltelt a három nap, de nem jelentkezett. Február 19-én esett el, 21-én hivatalosan tájékoztattak arról, hogy meghalt, február 25-én temettük el Munkácson. Hazatért, de nem úgy, ahogy mi vártuk.”
Nem tudjuk, mi lenne a sorsa Ukrajnában az orosz hadifogságból kiszabadult magyaroknak. Ismerve az ukrajnai háborús törvények könyörtelenségét, feltehetően ismét a frontra kerülnének. Amit tudunk, hogy Oleh Nyikolenko ukrán külügyi szóvivő kijelentette: az ukrán kormány nem kapott tájékoztatást az akcióval kapcsolatos magyar–orosz tárgyalásokról, és a hadifoglyok Magyarországra szállításáról csak Semjén Zsolt nyilatkozataiból értesült.
Meg merem kockáztatni, hogy amennyiben magyar részről előzetes tájékoztatást kapott volna az ukrán vezetés, abból hatalmas botrány, újabb magyarellenes rágalomhadjárat keletkezett volna.
A történtek után viszont ez már nem megy olyan könnyen, elvégre mégiscsak hadifoglyok elengedéséről, vagyis egy nagylelkű gesztusról van szó, amit nehéz lenne bírálat tárgyává tenni. A szóvivő tájékoztatást kért az ukrán állampolgárokról, valamint azt, hogy engedjenek hozzájuk egy ukrán konzult „konzuli segítségnyújtás” végett. Nem lennék meglepve, ha egy ilyen „segítségnyújtáson” elhangzana, mit írnak elő az ukrán katonai szabályok. Kimenekített kárpátaljai testvéreink e pillanatban szabadok, de ki tudja, milyen megpróbáltatások várnak még rájuk.
