A látszólag bőkezű, mintegy 23 milliárd dolláros katonai támogatást tehát „nem adják oda”, ahogy azt Steingart is hangsúlyozza, ezt majd később – állítólag – kifizettetik a megtámadott szövetségessel. A hitelre történő fegyverkezés üzleti modelljét a második világháború idején találták ki, amikor Winston Churchill már nem tudta egyedül megvédeni Nagy-Britanniát.

Ahogy arra a Miért nyeri meg az USA az ukrajnai háborút? című kommentárjában Gabor Steingart rámutat, Biden az országa geopolitikai érdekeit tartja szem előtt Euró­pában és a gazdaságban is. A demokrata vezetés jelenleg is sürgeti az EU-t, hogy hozzon létre egy „rendszeres mechanizmust” Ukrajna pénzügyi támogatására. „Még mindig nem világos, hogy az EU-forrásokat fel kell-e és lehet-e felhasználni katonai visszafizetésekre az Egyesült Államoknak” – jegyzi meg Steingart, aki szerint mindebből az amerikai fegyvergyártó cégek profitálnak az adófizetők hozzájárulása nélkül, lásd a Lockheed Martin és a Northrop Grumman tőzsdei jegyzéseit.

Shlomo Ben-Ami volt izraeli kül- és biztonsági miniszter már tavaly szeptemberben kijelentette: az amerikai védelmi ipar dörzsölheti a kezét az ukrajnai háborúból megszerzett gazdagság miatt. Az amerikai védelmi vállalkozók évtizedek óta profitáltak az elhúzódó háborúkból és a hosszú távú katonai szövetségekből, írta a Project Syndicate felületén megjelent bejegyzésében.

„Sajnálatos, hogy háború idején minden időnket a saját elnökünk hibáztatásával töltjük.” Az ominózus mondat Steny Hamilton Hoyernek, az előző kongresszusi többségi vezetőnek a szájából hangzott el tavaly májusban. Ám ez az állítás hamis, ugyanis a kongresszus nem üzent hadat Oroszországnak, és nem fogadott el határozatot a katonai erő használatának engedélyezéséről, amely lehetővé tenné az Oroszországgal szembeni fellépést. Ez utóbbi javaslatot egy Trump-kritikus republikánus képviselő, Adam Kinzinger terjesztette elő, azonban simán elbukott a kongresszusban.

Ugye, milyen ismerős?

Nem véletlenül, hiszen gyakorlatilag egy évvel később Budapest főpolgármestere egy tévéinterjúban kétszer is nyomatékosította, hogy hazánk háborúban áll az Orosz Föderáció­val. A felelőtlen és veszélyes kijelentés nyomán óhatatlanul is eszünkbe jut a távoli, de tragikus történelmi párhuzam: 1941. december 11-én a háborús bűnös Bárdossy László miniszterelnök az Országgyűlést és a kormányzót megkerülve deklarálta az Egyesült Államokkal való hadiállapot beállását; korábban, június 27-én pedig önhatalmúlag bejelentette Magyarország hadba lépését a Szovjetunióval szemben. Ennek nyomán Roosevelt elnök – Sztálin sokadik követelése nyomán – válaszul 1942. június 5-én írta alá a Magyarország elleni hadüzenetet.

Kijelenthető – az ismert közvélemény-kutatási eredmények nyomán is –, hogy ezen vészterhes időszakot a magyar emberek nem szeretnék újraélni!

Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter és Mark Milley tábornok, vezérkari főnök nemrégiben sajtótájékoztatót tartott a Pentagonban, és az amerikai katonai vezetők kínosan ügyeltek arra, hogy hangsúlyozzák: Washington, a Nyugat nem áll háborúban Oroszországgal. Az a tény, hogy a budapesti főpolgármester ennek az ellenkezőjét állítja, annak ékes bizonyítéka, hogy a brüsszeli támogatásért és a guruló dollárokért folyó felelőtlen nagyotmondási verseny javában zajlik.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság német elnöke idén februárban elismerte, hogy már a háború kezdete előtt Oroszország elleni szankciókat kezdtek kidolgozni a Joe Biden vezette washingtoni kabinettel. Az Európai Unió brüsszeli vezetése tudatosan készülhetett a háborúra, amire kezdettől uszít a liberális fősodor, a gyáva, szervilis hazai ellenzéki politikusoknak pedig ehhez kell igazodniuk. Ez alól most már a budapesti főpolgármester, Karácsony Gergely sem kivétel.

A szerző alkotmányjogász

Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI/AP/LIBKOS)