Szóljon helyettem Jókai Mór: „Én ugyan teljes elismeréssel adózom mindazon tudós kutatóinknak, kik fáradságos utazások árán, kitartó tanulmányozással, helyszinen szerzett ismeretekkel a magyarokat távol égaljak lakóival rokonságba hozni törekesznek. Mellemre tett kezekkel hajlok meg a nagybecsű ethno-graphiai adathalmaz, az összehasonlító nyelvészet szólajstromai előtt; néma bámulattal tekintek úgy a finnugor, mint az uralaltáji és turk nyelvcsoportokat megállapító theoriákra, de minderre csak azt mondom, hogy »eppur si non muove!« (És mégsem mozog a Föld – a szerk.) A magyarok nyelve mindig magyar volt s semmi irányban meg nem mozdítható." (Jókai Mór: Levente)

Kell még valamit mondanom, Ildikó? Talán csak a Tamanáról. A Tamana név – földrajzi, családi, vagy törzsnévként az öt kontinens harminchat országában fellelhető. Amúgy egy bácskai falu viselte e nevet, amit ma Palánkának ismerünk.

Palánka Szerbiához került. De éljenek bár idegen fennhatóság alatt, „amíg él a magyar nyelv, él a nemzet is”, mert nyelvében él a nemzet.

Borítókép: Barabás Miklós Széchenyi Istvánról készült portréjának részlete

A szerző a Magyar Nemzet Kultúra rovatának szerkesztője