Jő tehát Tibi újra pihegve, és kiemel egy műtárgyat a végtelenül korszerű és leleményes fejlesztésből, amilyet még életemben nem láttam. Egy egyszerű szilikongyűrűről lenne szó, életének harmadik évében, de úgy néz ki, mint aki összeszedett egy bubópestist vagy valamilyen ronda trópusi betegséget. Több rajta a dudor, mint a sima felület. És ha már kinyúvadt, hát kinyuvasztott egy másik alkatrészt is, maga elé küldve mintegy az örök vadászmezőkre. Tibi el, új szettel vissza, beszerel, de ezúttal nem csevegünk, siet haza, mert mindjárt kezd a Fradi.

Letelepszem magam is a tévé elé, ami hamarosan eddig sosem látott feliratokkal kezd el bombázni kép helyett, viccelődik az internet, mint oly gyakran, nagy arc, nulla teljesítmény, csak a szokásos. Aztán meggyógyul, bár ne tette volna ezúttal, akkor nem látom azt a gyalázatos, borzalmas, lélektelen, ócska vergődést, amit kedvenc csapatom produkál. Voltak sajnos előjelek, de ez… Az utózöngék persze szintén előreláthatóak voltak, szinte azonnal. A döbbenettől a primitív kárörömig terjedtek. Utóbbiban fóbiás tünetekkel cifrázva. És persze ment az oszét.

Na, ha valamit soha nem értettem a fociban, akkor ez az. Mert mit várunk a következőtől? Hogy majd megtanít egy innen-onnan összeszedett ivarérett labdarúgót néhány alapvetésre? Sőt mindjárt vagy húszat, hogy rotálni lehessen, mint Pista bácsi a szőlősorban? Mert akkora a terhelés? Hol hideg van, hol meg meleg, és ráadásul még utazni is kell? Vicc.

Hölgyeim és uraim, megosztok egy titkot. Nem az edző focizik. Ezt például Liverpoolban felfogták, ami ugyan kivételes eset, de legalább erősíti a szabályt. Én még fokoztam egy kicsit, további, már-már szuicid hajlamra utaló önpusztítással meghallgattam a szakértést a stúdióból, és közben agresszívre szódáztam magam. Majd kissé lehiggadván Andorrára gondoltam. Onnan is volt felépülés, az albán partizánokról nem is beszélve. Pihenésképpen olvasgattam egy kicsit.

Néha hajlamos vagyok ha pillanatokra is, de elfelejteni, hogy az életem bevonzások gyönyörű sorozata. Ezért aztán a címet mindjárt kétszer is átfutottam.

Betiltanák a villanybojlert az USA-ban.

Nem baj, gondoltam, amikor rájöttem, hogy ez nem vicc, tíccsák be, legalább beomlik a nyomáscsökkentő tőzsde, csak legalább Huck Finn szövegeit hagyják békében cserébe. Egyébként hamarosan betiltják a gáztűzhelyeket is, hatalmas csapást mérve mindezzel a szén-dioxid-kibocsátásra, miközben harci repülőgépek szántják feszt a kék eget. Anyám, borogass!

Borítókép: illusztráció (Fotó: NSO)