A NATO-csúcs turbósított izgalmai meg a tikkasztó hőség miatt is a jelek szerint feltűnés nélkül elszállt felettünk július 11-e, amely pedig több mindenről is nevezetes. Például a katolikusok ezen a napon emlékeznek meg Nursiai Szent Benedekről, a bencés rend alapítójáról, akit Szent VI. Pál pápa 1964-ben Európa fővédőszentjévé nyilvánított. 1848-ban ezen a napon ajánlotta meg az első népképviseleti országgyűlés a kétszázezer főnyi magyar hadsereg felállításához szükséges pénzösszeget, így ez lett a szabadságharc szimbolikus nyitánya.
És július 11-e 1989 óta népesedési világnap, az ENSZ minden évben ezzel hívja fel a figyelmet a globális népességnövekedés mértékére és a vele járó problémákra. Amivel persze a világszervezet kissé elkésett, hiszen Paul R. Ehrlich amerikai biológus és demográfus már 1968-as könyvében (A népesedési bomba) figyelmeztetett az egyre gyorsabb ütemű népszaporulat veszélyeire, Konrad Lorenz Nobel-díjas osztrák orvos, etológus pedig A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című, 1973-ban megjelent könyvében az első számú bűnnek a túlnépesedést nevezte. A 97. évét nemrég betöltő
Sir David Attenborough angol természettudós, az ismeretterjesztő természetfilmezés atyja néhány évvel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy „az ember olyan, mint egy járvány, amely megtámadja a földi élővilágot”, ezért haladéktalanul lépéseket kell tenni a népesség gyarapodásának csökkenése érdekében.
A gyarapodás üteme azonban csak nem akar lassulni. A világ népessége 1987 óta – amikor elérte az ötmilliárd főt – tizenkét évenként egy-egy milliárddal nő, s állítólag tavaly novemberben lépte át a nyolcmilliárdos határt. Meglehetősen nagy optimizmusra vall, hogy az ENSZ szerint mostantól az ütem lassulni fog, és a kilencmilliárdos létszámot „csak” tizenöt év múlva érjük el, a tízmilliárdot újabb húsz év múlva, s a globális népesség századunk vége felé tetőzik, úgy tíz és fél milliárd fő körül.
De nem is csupán a globális népességrobbanás aggasztó, hanem a földrajzi kontraszt:
míg Európát demográfiai tél sújtja, ami azt jelenti, hogy a teljes termékenységi arányszám kontinensünkön jó ideje nem éri el a természetes reprodukcióhoz szükséges 2,1-es értéket, addig ez a mutató Afrikában (bár már lassan csökken) még mindig öt körül van.
A század közepéig a globális össznépesség-növekedés felét a több mint kétszáz országból csupán kilenc fogja adni, s közülük öt fekete-afrikai, három pedig dél-ázsiai.
