Ezzel együtt korunk legfontosabb stratégiai kérdése: háború vagy béke? Minden más téma ehhez képest taktikai szintű, legyen az gazdasági, kulturális vagy akár szociális irányultságú, hisz minden alárendelt szerepet kap a „háború vagy béke” stratégiai kihívásához képest. Ez nem belátás, hanem elfogadás kérdése! Ha így közelítünk, látható módon Európában az értelmiségi elit politikai műveltsége a kihívásokhoz mérten alacsony szintű. A béke támogatása a kormányon lévő pártok esetében elenyésző mértékű. Mégis, kiátkozásuk napi szinten valósul meg a többiek, a háborúpártiak részéről. 

Századunk látszólagos békéje is bőven produkál belső és külső konfliktust, ember és ember, gazdasági érdek és konkurencia között, ahogy politikai pártok és erőterek is naponta állítanak föl lövészárokhoz hasonlatos ütközőzónákat. De legalább a látszólagos béke belső háborúi taktikai értékűek, és nem jelentenek vészjósló forgatókönyveket, még akkor sem, ha a békétlenség általában is átok az emberiségen. Ami miatt a fenti mondatok kikényszerültek a cikk írójából, az kifejezetten belpolitikai természetű. Mivel a magyar társadalom indulatait a nemzetközi térben kulmináló események erősen befolyásuk alatt tartják politikai műveltség szempontjából, elégedettnek kell lennünk a magyar kormány stratégiai értékítéletével, ami a háború és béke kérdését jelenti. Ugyanakkor belpolitikai témájú ügyekben a közvélemény egyre gyakrabban fogalmaz meg kritikai álláspontot, ami rendben is lenne, ha ezzel egy időben nem támadnák a magyar kormány által képviselt külpolitikai stratégiát még olyanok is, akik egyébként korrekt és megfelelő politikai műveltségű embereknek tűnnek.

Megjósolható, hogy a következő hónapokban az utca is életre kel majd, politikai értelemben még inkább megélénkül. Egymást követhetik a megmozdulások, rendezvények, demonstrációk és állásfoglalások. Fontos és kevésbé lényeges mondatok fognak elhangozni, biztatva a reményt keresőket, mutatva a valós vagy vélt kiutat a nemzetközi térben zajló borzalomból. A kritikai hangok más-más alaphelyzetből igyekeznek befolyásolni a közvélemény tudatát.

Ilyen körülmények között hogyan fejleszthető a politikai műveltség? Lehet-e egyáltalán eligazodni a jóhiszeműség és az álnokság retorikája között, miközben mindkét irányból elvileg jól hangzó szólamok érkeznek majd? Nem lehet, hanem kötelező megérteni a lényeget: „Tedd a józanság értelmét és hidd el az emberség szavát”. A képlet tehát egyszerűbb, mint hinnénk. A politikai elsődlegesség háttérbe szorult, helyére a társadalmi érdek kapaszkodott. Nem a zászlók színe a lényeges, hanem a széljárás iránya és erőssége. Nekünk pedig, a csöndes többségnek a legnagyobb erényünket kell élesíteni. Nincs idő félreértésekre, nincs hely eltúlzott lépésekre és egymás iránti ellenséges indulatokra. Különben úgy ötmilliárdan, együtt az európai földrész 99 százalékával, örökre megsemmisülünk.

Ezt pedig nem akarjuk!

A szerző titkosszolgálati szakértő, a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumának elnöke

Borítókép: Speidl Bianka, a Századvég vezető kutatója, Gladden Pappin, a Magyar Külügyi Intézet (MKI) politikai dimenziójának az elnöke, Soós Eszter Petronella Franciaország szakértő, Horváth-Sántha Hanga moderátor a franciaországi tüntetésekről tartott kerekasztal-beszélgetésen, 2023. július 7-én (Fotó: Magyar Nemzet)