A provokáció átvette a politizálás művészetét világszerte, ezt érdemes leszögezni. Sokan hisznek abban, hogy a politika feladata az irányítás, a pártpolitika pedig ennek a demokratikus rendnek a szabályrendszere, vagyis a cél alapvetően az, hogy ki-ki bebizonyítsa, ő mit tenne akkor, ha hatalmon lenne, új ötletekkel áll elő és ezt a szavazópolgár megvizsgálja, s akár jónak is találhatja. Ha sok ilyen jó ötlet van, akkor a következő választáson az adott személy vagy párt jó eredményt ér el, és akár az ő kezébe is kerülhet egy napon a kormányrúd. Csakhogy eléggé más, hogy valakinek valóban felelőssége van abban, merre haladjon az ország, vagy csak eljátssza, hogy ő a vezető.
Amióta létezik a közösségi média és lényegében átvette a valódi média szerepét, a provokációs jellegű politizálás gyakorlatilag átvette a valódi, régi vágású politizálás helyét. A feladat ma már nem az, hogy a jelölt bemutassa, mit tud, hanem igyekszik megkerülni a fárasztó és munkaigényes tervek elkészítését azzal, hogy valami harsány mondattal, utcai megmozdulással, meghökkentő performansszal magára irányítja a figyelmet. Szó se róla, a net népe ezt szereti, sokkal jobban, mint az unalmas sajtótájékoztatókat, beszámolókat. De ha csak ez marad, akkor nem érdemes csodálkozni, hogy pojácákkal van tele Magyarországon és világszerte a parlament épülete ellenzéki oldalon.
Ha magyarországi példát kell kiemelni, Pankotai Lili kiválóan alkalmas erre. Egyértelműen felépített karakter, annyi eredetiség sincs benne, mint szegény, nagyon elhasználódott előképében, Greta Thunbergben. A pedagógustüntetések az első naptól kezdve vaskosan átpolitizáltak voltak, azonnal elengedték a tanárok kezét a szervezők, s eltorzult az egész megmozdulás súlytalan kordonbontás-sorozattá.
Majd megállt a tudomány. Egyre kevesebb embert érdekelt az ismétlődő performansz, villáskulccsal felmentek a tüntetők a karmelita kolostorhoz, és szétszedték ugyanazokat a kordonokat, majd távoztak. A provokációpolitizálás leggyengébb változata, amelynek végén a körberajongott kislány jelezte, szeptemberben folytatódik a tüntetés. Hallottunk már ilyet eleget. Ha most tömegek kísérték volna a tüntetéseket a Várba, ha érthető alternatívákat vonultattak volna fel, ha történt volna bármi a csavarozgatáson kívül, akkor nem menne nyári szabadságra a mozgalom. Pankotai Lili szavai azt jelentik, most szeptemberig nem tüntetünk, ugyanis itt a nyár, fesztiválok és Balaton, nincs iskola, és valójában most senki se foglalkozik a politikával, mi magunk is kicsit pihenünk, de szeptembertől lesz nemulass. A nyilatkozat pedig egyértelműen megmutatja, hogy milyen hazug is az a kétségbeesett előadás, amelyet a tüntetők minden alkalommal az utcára vittek. Az oktatási rendszer reformja valóban szükséges, a kormányzat valóban tett is érte, hogy működjön, de a nyár az nyár. Most másfél hónapig senki se aggódik és persze Fonyód egy fantasztikus hely, ott van Sáriék nyaralója.
Ennél sokkal fájdalmasabb provokációk is vannak, némelyik egészen hihetetlenül aljas. A demokrácia mintaországának tartott Svédországban kétszer is elégették a Koránt aktivistának hazudott gazemberek. Elméletileg ezzel akarták bizonyítani, hogy nekik joguk van kifejezni a véleményüket, és a Koránt elutasítják, azaz csak a szólásszabadságukat gyakorolják. Hogy kicsit csavarjanak a dolgon, a gyújtogatók maguk is muszlimok, legalábbis azok voltak valaha. Később egy héber nyelvű Bibliát akartak felgyújtani az izraeli nagykövetség előtt, mert ők ugye demokraták, és ezért nem csak az iszlámot, a judaizmust is elvetik. Svédország pedig belezuhanva az állandó önvizsgálat és szekularizmus bugyrába úgy döntött, joga van a fickóknak az égetéshez, bár nem örülnek neki. Viszont mivel nincsenek eszközei és érvei amellett, hogy miért ne szabadna szent könyveket égetni, ugyanis nem tudja meghatározni, mi az a szent és mi az a könyv.
Az érintett régióban, a Közel-Keleten tudják, mit jelentenek ezek a szavak. Össze is gyűlt egy nagy tömeg Bagdadban, hogy megostromolják a svéd nagykövetséget. Ott nincsenek ilyen demokratikus flancoskodások, bizonyos mozgalmak-pártok azonnal felszólítják az embereiket, hogy vegyék elő a zászlót, mert megsértették a svédek a Prófétát. Mondani sem kell, Irakban se bolondok élnek, akik a sértés miatt rohannak neki a nagykövetségnek kidagadó erekkel, de ott is vannak lelkes és kevésbé lelkes emberek, akik bizonyos politikai mozgalmakban vesznek részt. A többség dolgozik, bevásárol, focit néz és próbálja újjáépíteni a házát, a tiltakozó fiatalok pedig jórészt hívásra mennek tiltakozni. Persze nem kényszeríti őket senki, a Korán fontos dolog, ahogy Magyarországon is sokan felháborodnának, ha a Bibliát elégetnék valahol, egy távoli vidéken, vagy ha nálunk provokálnak keresztényellenes megmozdulásokkal.
