Mind Svédország, mind az aktivisták tisztában voltak azzal, hogy ez nemzetközi felháborodást fog okozni. Ha nem okozna, nem volna semmi értelme az egésznek. Természetesen minimálisan se érdekelte a provokátorokat, hogy milyen ribillió alakul majd ki ebből, minél nagyobb lesz a felgyújtott láng, annál jobb. Az ő figyelme ugyanis csakis saját magára korlátozódik, miként az összes politikai provokátornak. Az iraki származású Korán-gyújtogató az az eltorzult pogány, aki a legalantasabb érzelmeket lovagolja meg, hogy figyelmet kapjon, és a jelenlegi európai eszmerendszerben képtelenség megválaszolni, miért nem szabad felgyújtani egy szent könyvet. Vannak, akik azt mondják, igaza van, hiszen a Korán az iszlám ikonikus könyve, így harcol a beözönlő muszlimok ellen. Pedig ezzel csak azt bizonyítja, hogy semmi köze egyik valláshoz sem, nem tisztel se istent, se embert, bármilyen szentséget megaláz, kinevet és levetkőzi magáról a felelősséget. Az olyan újpogány, akiből rengeteg van ma már Európában.

A példa pedig ragadós, Dániában is Koránt égettek, a se nem friss, se nem emelkedett ötletet a koppenhágai iraki nagykövetség előtt követte el a tömeg. Összesen két főből állt az égetők csapata, reményeik szerint talán ebből is lesz valami diplomáciai bonyodalom, jobb esetben háború.

Az ideológiamentes kormányzati politika pedig azt eredményezi, hogy a lakosság egy maroknyi kisebbsége fogja elfogadni azt, a többség vagy csendben elfogadja, hiszen nem foglalkozik ilyen ideológiai-vallási ügyekkel, vagy magában morog, hogy itt valami azért nagyon el van rontva. Ideális alap egy robbanáshoz, amely nem most következik be, hanem majd valamikor, a távolabbi jövőben, és persze senki soha nem fogja vállalni a felelősséget a torz politika miatt. Pontosan úgy, mint ezek az égető fiatalok.

Borítókép: Svéd zászlót égetnek a stockholmi Korán-égetés ellen tiltakozó irániak a pénteki ima után Teheránban 2023. január 27-én (Fotó: MTI/EPA/Abedin Taherkenareh)