Költői a kérdés: hogyan lehet egy nem létező terméket biztonságosnak beállítani úgy, hogy az ezt eldöntő vizsgálat legfeljebb öt–hét év múlva esedékes, miközben a korábbi tulajdonosát, a Toshibát csaknem magával rántó Westinghouse próbálkozásai a paksinál nagyobb VVER–1000-es blokkokkal nehézségekbe ütköztek, és csak politikai nyomásra használják ma Ukrajnában a korábban ott is megbízhatatlannak bizonyult amerikai fűtőelemeket? A VVER–1000 típusú reaktorokat üzemeltetők Csehországban, illetve Ukrajnában egy évtizede már megtapasztalták ugyanis, hogy mi a különbség az eredeti orosz és az utángyártott amerikai üzemanyag között. A Westinghouse kazettái a nem megfelelő hőtani méretezés és anyaghasználat miatt deformálódtak, ami súlyos biztonsági kockázatot jelentett, hiszen a kazetták és az üzemanyagot a külvilágtól hermetikusan elzáró üzemanyagpálcák sérültek az üzemanyag átrakásakor. Állítólag azóta kiküszöbölték ezeket a problémákat, és Ukrajna – politikai nyomásra – amerikai üzemanyagra váltott. De megbízható információ mind­máig nincs az ottani üzemeltetési tapasztalatokról.

Mindez nem más, mint annak az elvnek a lábbal tiprása, amely szerint a nukleáris biztonságot semmilyen körülmények között nem írhatják felül politikai vagy gazdasági szempontok. A Westinghouse most a VVER–440 típusú, Pakson is üzemelő blokkokhoz fejleszt üzemanyagot, aminek költségét nyilván az uniós hátszéllel létrejött, az orosz nukleáris üzemanyagot a „diverzifikáció” nevében kiszorítani próbáló konzorcium tagjainak, Paksnak és finn, cseh, illetve szlovák testvérerőművei­nek kell majd állniuk. Magyarán a felhasználóknak az amerikai szállító fejlesztési költségeit is ki kell majd fizetni. Kérdés az is, hogy amennyiben a Westinghouse az eddiginél több üzemanyagot szeretne gyártani, akkor honnan lesz majd meg hozzá a szükséges olcsó és nagy mennyiségű urán, hiszen az amerikai és európai reaktorok közel fele most is Oroszországhoz és szövetségeseihez köthető uránt használ.

Mindezek miatt szakmai, biztonsági és gazdasági okokból teljesen észszerűtlen és veszélyes az orosz nukleáris üzemanyag kizárólag politikai okból való kiszorítási kísérlete, és nincs garancia arra, hogy nem úgy végzik majd a VVER–440-es blokkokhoz gyártott üzemanyag-kazetták, mint a VVER–1000 típusú reaktorok amerikai üzemanyaga. Mindezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha ellátásbiztonságról beszélünk. Paks az országban megtermelt villamos energia felét adja, tehát nem babra megy a játék! Az orosz fél az ukrán–orosz konfliktus közepette is pontosan és határidőre teljesítette a nemzetközi üzemanyag-szállításokkal kapcsolatos szerződéseiben foglaltakat, és jelezte, hogy a jövőben is ez a szándéka. A Westinghouse viszont egyelőre csak a szándéknyilatkozatokban és a politikai lobbiban erős.

Cui prodest, kinek az érdeke? – tehetjük fel joggal az örök kérdést a világ vezető atomerőmű-építője, az orosz Roszatom elleni, egyébként nem új keletű amerikai kiszorítósdi újabb fejezete kapcsán. Nos, látható, hogy az atomenergetika ismét a reneszánszát éli Európában és szerte a világon. Franciaország, Svédország, Lengyelország, továbbá Románia, Csehország és persze Magyarország meghosszabbítaná a működő blokkok üzemidejét, illetve újak építését tervezik. De a nagy piacok, Kína, India, Japán, Dél-Korea vagy például Szaúd-Arábia teszik igazán érthetővé a technológiával rendelkező, illetve új technológiákat fejlesztő országok közötti versenyt. Hatalmas, sok ezer milliárd dolláros világpiacról van szó. Nyilván a meglévő együttműködések és egymásrautaltság mellett a versenytársak szemét ezért igencsak szúrja a világelső Roszatom. Különösen úgy, hogy a többiek nagyon messze lemaradva követik.

Európának viszont ideje lenne végre a saját érdekeit védeni! Az európai energiakrízis miatt egyre fontosabbak a valós ellátásbiztonságot, olcsóbb áramot és a klímavédelmi célok teljesítését is garantálni képes atomerőművek. Ezért nem engedhető meg, hogy olyan politikai érdekek által vezérelt intézkedések, mint amilyen az orosz technológiát használó közép-­európai atomerőművek üzemanyagának bizonytalan hátterűre cseré­lése nukleáris biztonsági kockázatot okozzanak, és bármelyik atomerőmű emiatt kiessen a termelésből, hiszen az európai áramellátás már most is pengeélen táncol.

A szerző atomenergetikai szakértő, az Atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője

Borítókép: Paks II. látványterve (Fotó: Paks II. Atomerőmű Zrt.)