A társadalmak most sem akarnak átmenni a semmibe, ahol – éppen úgy, mint a kommunizmusban – a szép új világ ígérete vár rájuk. Hajdan olyan veretes hülyeségekkel vázolták fel azt a szép új világot, mint például „szovjethatalom plusz villamosítás egyenlő kommunizmus”. És ezért meg kellett halnia néhány százmillió embernek.

Az őrültek mai utódai szerint a világmegváltás úgy jön el, hogy felszámoljuk – felszámolják – a normális emberek minden magától értetődő, természet- és istenadta identitását, vagyis a vallási, a nemzeti és a nemi identitást. A megváltás előszobája tehát az identitás nélküli ember. Vagyis a tulajdonságok nélküli ember. A nem ember ember. Akinek nincs hazája, istene, de már neme sincs, ebben az ürességben, ebben a semmiben manifesztálódik a „mindenki egyenlő” régről ismerős elmebaja. Elővették, leporolták és dünnyögik az „új mesét, fasiszta kommunizmusét”. Istenem, de régi mese ez. Csak átírják kicsit. Az új meseírók írják át a hajdanvolt, régi, „elavult” meséket. Nincsen többé jó és rossz, van ellenben sok „új identitású”, vagyis beteg zombi. Már megint komolyan gondolják és gyakorolják, hogy a gyermekek nevelése – már ha kell egyáltalán gyermek – nem a szülők, hanem a „felvilágosultak” dolga. A falanszter „tudósai” döntenek.

Már a régi jólét sem jó. Éppen most jelentette be a falanszter egyik „tudósa”, bizonyos Robert Habeck (sötét)zöld „német” alkancellár és főminiszter, miszerint „a zöld ipari átállás miatti kemény évek terheket raknak majd az emberekre”.

Jaj, de jó! És a „németek” pedig állnak és hülyén pislognak. Habeck meg folytatja: a rossz helyzetet „a zöld gazdasági miniszter a drága energiaárakkal magyarázza, amit szerinte Németország azért érez meg jobban, mert előtte az olcsó orosz gázhoz volt szokva. Emellett a magas kamatok is lassítják a beruházásokat és a globális kereskedelmet, amit Németország mint exportfüggő ország különösen megérez Habeck szerint.” És még azt is kijelentette, hogy „nincs ok félelemmel tekinteni a helyzetre, ugyanakkor nem akarja ignorálni a tényeket, miszerint az embereknek növekedni fognak a terhei. »Nagy átalakulási időszak áll előttünk 2030-ig, mialatt Németország egy hagyományos, fosszilisenergia-függő iparról átáll a zöldenergiára, mint például a hidrogénre«.”

Ugye, milyen ismerős? S mindeközben mi történik még, lent a mélyben, illetve a német iparban? Hát ez:

„[…] Bár a német gazdaságban már jó ideje rossz a hangulat, egy új felmérésből kiderült az is, hogy mekkora a frusztráció a német iparon belül” – vezette fel cikkében a Die Welt. Az újság előzetesen betekintést nyert a Kantar tanulmányába, amelyet az FTI-An­dersch tanácsadó cég megbízásából készítettek. Összesen 150, a feldolgozóiparban tevékenykedő vállalatot kértek meg értékelésre. A válaszaikból kiderült, hogy jelentős részük negatívan vélekedik Németországról mint üzleti helyszínről: a cégek bő negyede (26 százalék) fontolgatja a gyártókapacitások külföldre telepítését. Nem meglepő módon Németország az energiaárak és az energiaellátás területén kapta a legrosszabb értékelést. De a szabályozás és a bürokrácia is sok vállalatot megrémít.

Alig jobb a cégek megítélése arról, hogy mekkora az esélye annak, hogy elegendő szakképzett munkaerőt találjanak az országban. A cikk szerzőit az döbbentette meg még inkább, hogy a vállalatok negyven százalékának már konkrét tervei voltak az Ázsiá­ba való áttelepülésre. Ennek megfelelően sokan Kínában akartak kapacitásokat kiépíteni. A német kormány nemrég közzétett Kína-stratégiájában a népköztársaságot „partnerként, rendszerszintű riválisként és versenytársként” határozták meg – emlékeztet a lap. Ráadásul nem kevés megfigyelő arra figyelmeztet, hogy a formálisan kommunista országtól való túlzott függés megbosszulhatja magát, teszi hozzá a Die Welt.

Mert ma csak ezek az elmebeteg gazemberek, ezek a bűnözők vannak megelégedve. Mindaddig, ameddig eltűrjük a megelégedettségüket.

Borítókép: Robert Habeck német miniszter (Fotó: Marijan Murat)