Ha a déli harangszó nem is, az egyik legszentebb keresztény ünnep, Jézus színeváltozása (transfiguratio Domini) eredetileg is a nándorfehérvári diadalhoz kötődik: III. Callixtus pápához ugyanis 1456. augusztus 6-án érkezett meg a július 22-i győzelem híre, és ő ennek emlékére tette augusztus 6-ra ezt a katolikus ünnepet.

De ha jobban belegondolunk, mégsem igazságos tévhitről beszélni a déli harangszóval kapcsolatban, mivel egy több mint fél évezredes hagyományról van szó, ami kétségkívül összefonódott a nándorfehérvári hőstettel. 

 1456. július 22-e az emberi helytállásnak, a hazafiságnak, az európaiságnak és a kereszténységnek máig élő példaképe: egyszerre része a keresztény Európa és a magyarság közös emlékezetének.

Sőt, nem csak az európai emlékezetnek. A nándorfehérvári győzelem ötszázadik évfordulóját 1956-ban az amerikai magyar emigráció többek között Truman amerikai elnök gondolataival ünnepelte meg. Mint a Csicsery-Rónay István volt kisgazdapárti emigráns politikus által szerkesztett Hírünk a Világban folyóiratban akkor megjelent, Harry S. Truman külföldi diplomatáknak elmondta: ő jól tudja, hogy több európai kis nép milyen sokat tett a történelem folyamán az egész Nyugat civilizációjáért. A Fehér Ház lakója megjegyezte,

Az akkori amerikai elnök még tudta, hogy a nemzetek vezetőire nézve kötelező nemcsak saját népük múltjának ismerete, hanem minden nemzeté, ha vállalni akarják a vezetői felelősséget. Ám jelenlegi utódja vajon mit tud a múltról? Például Hunyadi Jánosról? A nándorfehérvári diadalról? A déli harangszóról? Egyáltalán bármiről?

Borítókép: A nándorfehérvári diadal. Ismeretlen XIX. századi festő munkája (Forrás: Wikipedia)