Nemrégiben láttam egy internetes felmérést, amelyben az volt a kérdés, Magyarországon a többségnek milyen az alaphozzáállása az élethez. A válaszadók csaknem kétharmada azt az opciót választotta, hogy a magyarok szerint minden úgy rossz, ahogy van. Ilyennek látjuk egymást, és ez nem véletlen. A felmérés persze nem reprezentatív, de hűen tükrözi azt a közhangulatot, amit a balliberális ellenzék és az őket kiszolgáló propagandisták gerjesztenek, terjesztenek 2010 óta.
Négy kétharmados vereség kevés volt ahhoz, hogy rádöbbenjenek a baloldalon, nem elég mindannak az ellenkezőjét szajkózni, amit a kormány mond és tesz. El lehet rontani sok ember kedvét, keserűvé lehet tenni még a sikerek és győzelmek örömét is az állandó fanyalgással, tagadással, de politikai támogatottságot ezzel nem tudnak maguknak szerezni. A tapasztalatok ellenére olyan mélyre süllyedtek a közérzetrombolás mocsarában, hogy nem tudnak már kimászni.
Így fordulhat elő, hogy miközben azzal vádaskodnak, hogy a kormány nem tűri a kritikát, nem hajlandó meghallgatni más véleményt a sajátján kívül, ellehetetlenítette a társadalmi vitát a fontos közügyekben, ám amikor lehetőség lenne rá, a legnagyobb ellenzéki párt, a DK árnyékkormányának politikusai nem vállalják a nézeteik ütköztetését, mondván, ezzel a kormánnyal nincs miről vitatkozni. Hollik István országgyűlési képviselő, a Tranzit programsorozat szervezőbizottságának tagja mondta el, hogy minden évben meghívják Gyurcsány embereit, most még azt is felajánlották nekik, hogy az árnyékminiszterekkel leülnek a magyar kormány hivatalban lévő miniszterei beszélgetni, de ők ezt is visszautasították.