Eleget halljuk az edzőket arról papolni, utánpótláskorban nem az eredmény fontos, hanem a képzés. Bort iszik, vizet prédikált alapon. Hiszen az egzisztenciális félelem a magyar labdarúgásban is mindennél erősebb érzés, a korosztályos edzők érmet, bajnokságot akarnak nyerni, hogy így igazolják, jól végzik a munkájukat, és a félrevezető eredményekkel persze a vezetőket is el lehet altatni. Még az igazán tehetséges gyerekeket is gyakran belekényszerítik abba a helyzetbe, hogy a csókos társak gyengeségeit ellensúlyozandó vigyék a vállukon a csapatot, s ami még ennél is nagyobb bűn, az edzéseken sem az ő képzésük kerül előtérbe, hanem az értelmetlen csapatépítés. Szoboszlai Zsolt nem volt rest saját utánpótlásképző egyesületet alapítani, nehogy eme rossz rendszerben elrontsák a fiát. Persze minden apa a fiának szeretné a legjobbat, Szoboszlai Zsolt érdeme abban rejlik, mindig tudta, hogyan lehet és kell továbblépni. Mi több, belátta, egyedül nem képes egyengetni a fia útját.

Ma már közismert, hogy Esterházy Mátyás Szoboszlai Dominik menedzsere. Ő intézte nem csupán a liverpooli, hanem korábban a lipcsei, sőt már a salzburgi szerződést is. Idestova tíz éve egyengeti Szoboszlai pályafutását. Innen nézve Esterházy mindenkinél jobban ért a futballhoz Magyarországon. Hogy ez túlzás? Ugyan mondják már meg a bölcsek, hogy a mostani tizenkét évesek közül kiből lesz világsztár!

Már találkoztam, beszéltem is vele, de nem ismerem jól Esterházyt, éppen ezért nyugodtan dicsérhetem. Ne higgyük, hogy az elmúlt tíz évben minden ment magától, mint a karika­csapás. Szoboszlai Dominik pályafutásában is akadtak nehéz pillanatok. Például… Amikor az ifjú tehetség azt látta, hogy salzburgi társai közül többen már az első csapatban játszanak, miközben neki még az osztrák másodosztályban kell szenvednie. Amikor a Salzburgban váratlanul feltűnt Erling Haaland egy év után máris a Dortmundhoz igazolt. Ismerem a történetet, miszerint csábításnak eleget téve és persze sértettségében Szoboszlai egyszer már repülőre szállt, hogy tárgyaljon az átigazolásáról, s csak Esterházy Mátyás ösztökélésére – tehát nem akarsz bizonyítani, feladod? – tért vissza Salzburgba. Amikor a Covid idején az e tekintetben nem éppen támogató salzburgi közeggel dacolva Szoboszlai kijelentette, ha kell, gyalog jön haza az Izland elleni Európa-bajnoki pótselejtezőre. Amikor Szoboszlai sérülten igazolt Lipcsébe, s kénytelen volt kihagyni a (részben) hazai rendezésű Eb-t, s csak több mint fél év múltán mutatkozott be új klubjában. Vagy amikor olyan edzőt (Domenico Tedesco) szerződtetett az RB Leipzig, aki nyíltan kimondta, nem számol Szoboszlaival. A jó menedzsernek nem csak akkor van dolga, amikor meg akar szerezni vagy éppen el akar passzolni egy játékost.

Esterházynak az említett esetekben – és még ki tudja, hányszor – nem csupán jól felfogott üzleti érdekből, hanem barátilag, igazi támaszként kellett Szoboszlai mellett, mögött állnia.

Szoboszlai Dominik az édesapja tanácsára, a menedzsere, Esterházy Mátyás közbenjárásával és talán Marco Rossi jóváhagyásával ismét jól döntött. A Newcastle United a most kezdődő idényben ugyan a Bajnokok Ligájában szerepel, magasabb fizetést kínált, mint a Liverpool, ám nem is kérdés, hogy utóbbi a nagyobb lehetőség. Ma már ezernyi csapatnak drukkolunk, ám az én korosztályom tagjai szinte egy kezükön képesek megszámolni az igazán nagy klubokat. Real Madrid, Barcelona, Bayern München, Juventus, Milan, Manchester United és Liverpool. Ennyi. Szoboszlai Dominik ebbe a szűk körbe került, s nem megbántva magyar elődeit, véletlenül sem epizodistaként, hanem főszereplőként.

Végezetül egy másik – még ha csupán közvetetten – személyes történet. Nem fecsegek ki titkot azzal, hogy Szoboszlai Dominik a múlt héten Horvátországban nyaralt. Azzal sem, hogy nem meditálással töltötte a napjait. Élvezte az életet, de nem ám felkapott celebek, hanem gyerekkori barátai társaságában. Akik pontosan ismerik a játékszabályokat, nem élnek vissza a bizalommal, tiszteletben tartják, hogy híres barátjuk, amennyire csak teheti, inkognitóban akar kikapcsolódni. Ez persze nem megy mindig könnyen. Szoboszlait ugyanis Horvátországban is felismerik, s nem csupán a magyarok, hanem Josip Gvardiol (egykori, eddigi) csapattársaként a horvátok is. Ha egy nyilvános mulatóhelyen magyar vendégek történetesen közös képet kérnek tőle, akkor Szoboszlai nemcsak ezt a kérést teljesíti, de gálánsan meg is vendégeli a honfitársakat.

Bizony, különös kegy, hogy ha Szoboszlai Dominik partiba invitál. S most ezt teszi mindannyiunkkal, valamennyi magyarral. „Sziasztok, srácok, üdv Liverpoolban, hajrá, magyarok!” – az MLSZ Twitter-csatornáján látható videóban csak ennyit üzen. Nem is kell több. Nem is vitás, mostantól sokunknak egyértelműen a Pool lesz ismét a kedvenc európai csapata.

Borítókép: Szoboszlai Dominik (Fotó: Facebook/Liverpool)