Küzdelmükben nincsenek egyedül. A gépezetet hálózati emberek olajozzák meg a homo globalicusoknak, ahogy Fricz Tamás kollégánk nevezi őket, mégpedig többek között amerikai zöldhasúakkal. Egy eredetileg 2052. december 31-ig titkosított, ám ez alól jelentős részben nemrég feloldott titkosszolgálati jelentés a German Marshall Fundot (GMF) nevezi meg az amerikai befolyásolási kísérletek egyik főszerepőjeként abban a finanszírozási botrányban, amely dollárbaloldal néven vált ismertté a magyar sajtóban. A GMF washingtoni székhelyű amerikai agytröszt, amelyet a „háláját leróva” hozott létre a nyugatnémet elit az 1947-es Marshall-segély 25. évfordulójára. Gyakorlatilag egy amerikai trójai faló Európában – ahogyan a NATO is az –, tele valószínűsíthetően befolyásolásra szerződtetett személyekkel. Egyben átjáróház az amerikai államigazgatás felső köreihez, majd onnan vissza a „civilbe”.

— Mit gondol erről (vagy arról) Asmus? Keresd meg Asmust! — mondta valamikori (és néhai) főnököm valamikor a kétezres években Ronald Asmusra gondolva, aki a GMF egyik vezetője volt Brüsszelben, előtte pedig amerikai helyettes államtitkár, NATO-csatlakozásunk egyik előmozdítója. Még korábban a Szabad Európa Rádió, illetve a közismerten globalista agytröszt, a New York-i Külkapcsolatok Tanácsa munkatársaként tevékenykedett. Ma pedig az a Heather Conley a GMF elnöke, aki azelőtt merő véletlenségből szintén a Közép-Európáért felelős helyettes államtitkár volt, és ugyancsak merő véletlenségből ugyanannak a washingtoni Johns Hopkins Egyetemnek a politikatudományi szakán végzett, ahol – mint két héttel ezelőtti cikkünkben írtuk – a „CIA-konferenciás” Charles Gati tanít, valamint a dollárbaloldal amerikai finanszírozásában nyakig érintett Korányi Dávid is megfordult. (Ennél azért több elitegyetem is létezik pedig az amerikai fővárosban. Igazán elhelyezhetnének egy-egy díszpintyet a George Washington vagy a Georgetown Egyetemen is. Különben lassan olyan lesz a Johns Hopkins, mint valaha a moszkvai Lux szálló, az emigráció gyűjtőhelye, amely messziről ordít később egy életrajzon.)

A GMF (nevezzük a „német marsallnak”) már akkor felfigyelt Dobrev Klárára – hiszen gyaníthatták, magas szinten szolgálhatja majd az érdekeiket –, amikor az ellenzék 2022-es (sikertelen) miniszterelnökjelölt-aspiránsa még alig töltötte be a harmincadik életévét, és „csak” Gyurcsány Ferenc sportminiszter felesége volt. A GMF 2003-ban mint a transzatlanti kapcsolatok (értsd: az amerikaiak európai befolyásának fenntartása) jövő nemzedékének reménységét utaztatta például Dobrevet pár napra egy római szimpóziumra. Maga Ronald Asmus ugyan 2011-ben meghalt, de hálózati és kijáróemberből a német marsall ma sem szenved hiányt. Hogy egy kicsit átfogalmazzuk Krúdyt (Boldogult úrfikoromban, 1930), véletlenül székesfővárosunkba érkezik az itteni viszonyok tanulmányozására a GMF egyik magyar származású illetékese.

Csurka István annak idején nagy visszhangot kiváltott 1992-es dolgozatában bizonyos párizsi, New York-i és tel-avivi „összekötőkről” írt. Ezzel elvétette ugyan a fókuszt és az e vonatkozásban (is) legfontosabb fővárosokat. De Washington esetében például aligha vitatható (Brüsszelben és újabban Berlinben pedig valószínűsíthető), hogy léteznek olyan egyetemek, agytrösztök, kutatási ösztöndíjak, amelyek itteni folyamatok befolyásolására használható személyeknek biztosítanak fedezéket és a hálózati kapcsolatépítésükben is vállalható névjegykártyát. (Hosszabb tartózkodásra jogosító vízummal együtt, ami Amerikában nem kis dolog.) Nem ismeretlen a „kétkapuzás” sem: ugyanaz a személy a megfelelő washingtoni fülekbe a megfelelő budapesti körök igényeit juttatja el, a visszafelé úton pedig fordítva teszi ugyanezt. Nem is biztos, hogy a hátrányára van némi ködösítés, zavarkeltés, a szálak összekeverése. A már említett titkosszolgálati jelentés például az igen fiatal korától MSZP-káder Korányival kapcsolatban megjegyzi, lerí róla a politikai háttér, így másvalaki előtt jobban megnyílnak az ajtók az Egyesült Államokban.

Úgy látszik, minden szép szakmának megvannak a maga hátulütői.

Borítókép: Gyurcsányné Dobrev Klára (Fotó: Mirkó István)