Ötödik alkalommal rendezi meg Magyarország a Budapesti demográfiai csúcsot szeptember 14–15. között. Öt kontinens húsz országából mintegy hatvan felszólaló és csaknem hatszáz vendég érkezett hazánkba, köztük állam- és kormányfők, miniszterek, egyházi vezetők, világhírű gondolkodók és szakemberek, hogy a családokat, a demográfiát érintő legfontosabb kérdéseket megvitassák. Nem Washingtonba, nem Brüsszelbe, nem Berlinbe, nem Pekingbe vagy Új-Delhibe, nem Párizsba és nem is Mexikóvárosba vagy Johannesburgba. Budapestre, amelyről ma már magabiztosan kijelenthetjük, hogy minden idők legnagyobb nemzetközi demográfiai konferenciájának ad otthont ezekben a napokban.
Giorgia Meloni, Olaszország miniszterelnöke, Rumen Radev, Bulgária elnöke, Jordan B. Peterson világhírű gondolkodó, Nick Vujicic, James Heckman Nobel-díjas közgazdász, Gad Saad filozófus és megannyi családpárti szakember szólal fel a konferencián. Itt van Azerbajdzsán házelnöke és Bosznia-Hercegovina államelnökségének szerb tagja, a legnagyobb európai családbarát NGO-k vezetői, Tanzánia alelnöke, kilenc nemzet minisztere, vagy miniszteri jogállású döntéshozója, médiaszakemberek, kutatók és demográfusok.
Mindez már önmagában büszkeségre adhat okot, de a tény, hogy Magyarország ad otthont ennek az eseménynek, jóval nagyobb jelentőségű.
A kétévente megrendezett Budapesti demográfiai csúcsot 2015-ben, akkor még államtitkárként, Novák Katalin indította el, aki Magyarországi köztársasági elnökeként idén is az esemény házigazdája.
A Budapesti demográfiai csúcs jelzi, hogy Magyarország a demográfiai kérdések, a családokról való gondolkodás központja, szellemi műhelye lett. Vannak gazdasági, katonai hatalmak, egyes nemzetek a technológiai fejlettség terén járnak élén, mások a kulturális hatalom, a soft power terén emelkednek ki a mezőnyből. És ezek között persze átfedés is van. De amint a családok megerősítéséről, a hagyományos közösségek védelméről van szó, ma már egyre többen Magyarországra mutatnak.
És ennek jelentősége van. Egy tízmilliós, közepes területű országban élünk. Több mint ezeréves múlttal büszkélkedhetünk, de talán nem sok nemzet van, amelynek hasonló nehézségekkel, szenvedéssel és küzdelemmel kellett szembenéznie. Mindössze harminc év telt el azóta, hogy megszabadultunk a kommunizmustól. Nincsenek jelentős ásványkincseink, természeti erőforrásaink, nincs tengeri kijáratunk és földrajzi elhelyezkedésünk sem predesztinál arra, hogy a világ folyamatait befolyásoljuk, alakítsuk.