Külföldről pénzelt tehetségtelen ripacsok

Gyenge kezdés után erős visszaesés – így lehetne a sportból vett párhuzammal tömören összefoglalni a baloldali ellenzék idei teljesítményét az Országházban és azon kívül is. A hétfői nyitányon ismét nekiveselkedtek odaát, hogy lemossák a pályáról a miniszterelnököt, de ismét csak bántóan színvonal alatti acsarkodásokra, hebegés-habogásra futotta. A Momentum elnökét hallgatva azon tűnődtem, hogy ez paródia, vagy komolyan gondolja. A végén ő maga értékelte saját felszólalását egy önkritikus, obszcén kifejezéssel. A remegő hangon elhadart, unalomig ismételt baloldali panelek mellett Gelencsér Ferenc olyan méretes ostobaságokat mondott, mint hogy „az elektromos autót nem csak az akku hajtja”. Hadarás közben nagyokat kortyolt a kikészített vízből, láthatóan borzalmas stresszt élt át, remegett a keze, alig várta, hogy leteljen az idő és visszaülhessen a székébe.

Azt is felidézhetjük, hogy elődje a Momentum pártelnöki tisztségében az a Fekete-Győr András, aki le akarta zuhanyozni az elektromos rollert, a napkollektorokat pedig mini-atomerőműveknek nevezte. Nem lehet mindenki Einstein vagy Teller Ede, de a butaság ilyen foka azért már riasztó, főként azért, mert az állítólag felvilágosult, „nyugatos”, új liberális nemzedék krémjéről beszélünk.

Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy a fiatalabbak a lila párt vezéreit is alulmúlják, bár ők elméletileg még fejlődhetnek. Igaz ugyanakkor, hogy ha a TASZ frissen kitüntetett aktivistájának fellépéseit szemléljük, a fejlődésnek nyoma sincs eddig. Pankotai Lili az erősen túltolt trágárkodásával hívta fel a figyelmet magára még tavaly október 23-án az ellenzék színpadán, majd a kordonbontogató néhány száz fős diáktüntetésnek hazudott provokatív akciósorozat szervezője és hangadója lett. 

A stílus semmit nem változott, de számos tény utal arra, hogy szemben a megtévesztőnek szánt imázzsal, Pankotai már rég nem egyszerűen egy lázadó, a rendszerrel kritikus fiatal diák, aki a korának megfelelő szenvedéllyel áll ki a vélt vagy valós igazáért. Nem véletlen, hogy éppen őt és néhány osztálytársát vitte „osztálykirándulásra” a globális baloldali hálózat egyik hazai ügynöke, Somogyi Zoltán. Az elfogyasztott hamburger vagy pizza mellett volt alkalom némi „tanácsadásra” is, amiben Somogyi kiváló szakember. Főként, ha külföldi érdekek mentén kell ügyködnie, mint ahogy egyik érdekeltsége tette az Egyesült Államok amerikai nagykövetségének plakátkampányában.

Itt el is érkeztünk a lényeghez, ami korántsem annyira vicces, mint Gelencsérék abszurd humort idéző szereplései.

Minden látszat ellenére a mai baloldal és annak csatolt részei – álcivil szervezetektől a médián át a Pankotai Lili-féle aktivistákig – nem vagy nem csak önmagukat adják, szó sincs szuverén politikusokról, lánglelkű rendszerkritikus színészekről és diákokról, akik kizárólag a saját meggyőződésükből faka­dóan cselekednek. Természetesen vannak olyanok – a szakzsargon őket nevezi hasznos idiótáknak –, akik komolyan gondolják, hogy Magyarországon diktatúra tombol, és ez a hely a létező világok legborzasztóbbja, amitől majd Brüsszel vagy az ameri­kaiak, esetleg egy „civil forradalom” fog megszabadítani minket.

Az eseményeket viszont nem azok irányítják, akiknek akár jogos ellenvetéseik vannak a kormány politikájával szemben. Azt a bizonyos passzátszelet külföldről, elsősorban Washingtonból és Brüsszelből fújják, a hazai politikusok és aktivisták csak végrehajtók. Akinek korábban nem volt egyértelmű, az legkésőbb tavaly bizonyosságot kapott arra vonatkozóan, hogy a magyar baloldalt kilóra megvették az amerikai globalisták és nyugat-­európai kihelyezett alegységeik dollárral, euróval és angol fonttal.

Budapesten egy közveszélyes munkakerülő strómannal a főpolgármesteri székben négy éve tárják ország-világ elé, hogy milyen az, amikor a baloldal van hatalmon. A 2010 előtti Gyurcsány-rezsimhez képest annyiban szintet léptek, hogy Karácsony Gergelyék már nem színlelik a függetlenséget, gyakorlatilag átadták a Városháza irányítását a globalistáknak, a nyílt társadalom propagandistáinak, a Soros-féle NGO-knak, miközben ők – élükön Gyurcsány és a régi DK-ás káderek – osztoznak a jó fizetésekkel járó pozíciókon.

Elég, ha a külföldi megbízottak között példaként említjük Korányi Dávidot, aki Karácsony városdiplomáciai főtanácsadója volt egészen 2022 végéig, és ő alapította meg Amerikában az Action for Democracy nevű szervezetet, amely becsatornázott több mint hárommilliárd forintnak megfelelő dollárt a baloldal választási kampányába. A tengerentúli kapcsolatokat másfél évtizede intenzíven építő Bajnai Gordon másik bizalmi embere, Jávor Benedek éppen Brüsszelben vezeti a fővárosi önkormányzat kirendeltségét.

A lényeg tehát az, hogy ezt a szedett-vedett zsoldos brigádot véletlenül se engedjük az ország kormányrúdjához, éppen elég kárt okoznak a nemzet fővárosában. Jövő júniusban az önkormányzati választáson azonban újra lesz lehetőség véleményt mondani róluk, és elküldeni őket jó messzire, akár oda, ahol a megbízóik vannak.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Havran Zoltán)