A történelmi párhuzamokkal mindig óvatosan kell bánni, nincs két egyforma geopolitikai helyzet, korszak, és a társadalmak is folyamatosan változnak, nem beszélve a technikai fejlődésről, ami manapság teljesen átformálja a kommunikációs teret is. Mindezeket figyelembe véve a történelem lapjaiból tanulni érdemes, sőt szükséges is.
A felfokozott kampányzajban az emberek figyelmét lekötik a napi botrányok, szócsaták, dúl a virtuális háború a közösségi platformokon, ahol mindenki a saját véleményének megerősítését keresi. Az ellenzéki politikusok és megmondóemberek azt a látszatot próbálják erősíteni, hogy április 12-e tétje a „rendszerváltás”, vagyis az, hogy marad-e vagy távozni kényszerül Orbán Viktor kormánya és az általa képviselt nemzeti együttműködés rendszere. A valóság azonban ennél árnyaltabb. A tét valóban nagy, de nem vagy nem csak azért, amit a baloldalról sugallnak. Nem pusztán arról fogunk dönteni szűk három hónap múlva, hogy milyen irányba menjen tovább a gazdaságpolitika, hogyan adózzunk vagy mi történjen a nagy ellátórendszerekkel.
Aki az elmúlt évek egyre sűrűbb és erőteljesebb jelzései ellenére kételkedett volna abban, hogy a világrend átalakulása megkezdődött nagyjából 2015 környékén, amikor Európára zúdult több millió afrikai, közel- és távol-keleti migráns, míg a kontinens keleti részén, Ukrajnában polgárháborús helyzet alakult ki, az legkésőbb most, Donald Trump mindent elsöprő lendülettel folytatott, tabukat nem ismerő nemzetközi offenzívája láttán beláthatja, hogy tektonikus erejű átrendeződés előtt állunk.
Amit ma még kizökkenthetetlen faktumnak hiszünk, az holnap megrendülhet, holnapután pedig köddé válhat, szövetségi rendszerek alakulhatnak át, minden ország láthatóan keresi a kapaszkodókat, a fix pontokat a világ forgószínpadán, amit az amerikai elnök hatalmas lökéssel belendített. Ebben a veszélyekkel teli és kiszámíthatatlan geopolitikai helyzetben következik az általános országgyűlési választás hazánkban
olyan ellenzéki kihívóval, akinek a valós szándékairól semmi biztosat nem lehet tudni, viszont számos jel arra utal, hogy a magyar nemzet ismét a történelmünkből már ismert szemfényvesztők áldozatául eshet, ha a többség elvész a kampány csatazajában.
A történelem azért is jó tanítómester, mert emlékeztet minket a múlt hibáira, amikor nem voltunk elég bölcsek és bedőltünk a szirénhangoknak, a zavaros időkben rendre felbukkanó „biztosítási ügynököknek”, akik azt ígérték, hogy ők és kizárólag ők tudják jó irányba fordítani az ország szekerét.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!