Ilyen „megváltóként” lépett színre 1918-ban, az első világháborús összeomlás pillanataiban gróf Károlyi Mihály, akinek sok jó szándékú ember elhitte, hogy olyan kapcsolatokkal rendelkezik az antanthatalmak vezetői körében, amikkel kialkudhat egy méltányos békeszerződést, miközben szintén csak ő képes modernizálni, „nyugatosítani” Magyarországot. Az eredményt ismerjük; Károlyit, aki Herczeg Ferenc szavaival élve „vallásos fanatizmussal várta a saját eljövetelét”,
gyakorlatilag semmibe vették Nyugaton, amit a legplasztikusabban a belgrádi egyezmény és annak körülményei mutattak meg, amivel hazánkat az ellenségnek kiszolgáltatták, miközben a balkáni front francia főparancsnoka megalázó módon gúnyolódott a magyar delegációval, élén a gróf köztársasági elnökkel.
A budapesti utca népét azonban egy ideig sikerült megtéveszteni a nagyon nyugatosnak, európainak és demokratikusnak ható lózungokkal, szlogenekkel, legfőképpen pedig a jól hangzó ígéretekkel. Aztán fél év elteltével brutális kijózanodás következett, a polgári köztársaságból véres kommunista diktatúra tört az országra.
A lecke egyértelmű, a kérdés most az, hogy belelépünk-e újra abba a bizonyos folyóba, elhisszük-e megint az aktuális biztosítási ügynököknek, hogy ég a házunk, és csak ők képesek kimenteni minket a szorult helyzetünkből. Ma könnyebb helyzetben vagyunk, mint az elődeink voltak több mint száz évvel ezelőtt, hiszen szó sincs összeomlásról, és bár háború dúl a keleti szomszédunkban, de ebből mi magyarok kimaradhatunk, feltéve, ha olyan vezetőket választunk, akik szintén a békében érdekeltek. Az ellenzék most is azzal házal, hogy egyedül ők képesek a nyugati fejlődési pályára állítani Magyarországot, mert a brüsszeli vezérkar dicsfényében sütkéreznek, multinacionális olajcégtől igazolnak topmenedzsert és egy csettintésükre itt teremnek majd a befagyasztott eurómilliárdok.
A valóság azonban az, hogy a globalista elit szemében semmivel nem érnek többet, mint amennyire Károlyiékat értékelte 1918-ban Belgrádban a Napóleon-imitátor francia tábornok.
A feladatuk annyi, hogy a magyar társadalmat állítsák rá a brüsszeli útra, hazánk simuljon bele az uniós vezetés által diktált politikai irányvonalba, a vétók ideje szerintük lejárt. Ezt a fordulatot a korábbi választásokon nem sikerült elérni a baloldal levitézlett politikusaival, ezért most kínosan ügyelnek arra, hogy az új kihívó nemzetiszínű csomagolásban mutatkozzon, lehetőleg csak olyan témakörökben és olyan módon foglaljon állást, ami élvezi a többségi társadalom támogatását, minden más majd akkor kerül terítékre, ha megnyerték a választást.
Ezt a méretes csapdát kell elkerülni bölcs döntéssel április 12-én.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!