Magyar dalok, amelyek a zene egyetemes nyelvén megszólítottak

10. Charlie: Mindenki valakié (1994)

Horváth Charlie sokaknak a nagybetűs magyar zenei ikon, a legenda. Azt hiszem, onnantól kezdve óriási rajongója vagyok, hogy a nagymamámhoz menet a családi Trabantunkban rendszeresen hallgattunk, és bár a kocsikat többször lecseréltük, ez az album és ez a szám megmaradt. Ugyan kamaszkori lázadásom idején nem értettem, mit lehet benne annyira szeretni, fiatal felnőttként ismét visszataláltam a Tátrai Bandhez, illetve Charliehoz, és azóta is ez nekem a nagybetűs komfort zene, bármikor meg tudom hallgatni, otthon érzem magam benne. Azt gondolom, meg kellett, hogy érjek erre a fajta zenére és szövegvilágra, ugyanis hosszasan kell ízlelgetni a mondanivalóját. Mondhatnám, hogy élettapasztalat szükségeltetik ahhoz, hogy felfogjuk azt, hogy valóban mindenki valakié. Persze az elgondolkodtató fordulatok és metaforák közepette László Attila gitárszólója zseniális, mindig kedvem támad rá léggitározni a szoba közepén, már ha épp immár – a tradíciót továbbörökítve – nem a saját autómban dübörög.

9. Szabó Leslie: Már nem csak 2 perc (2004)

Ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik tiniként élhette át azt az időszakot, amikor idehaza a kereskedelmi csatornákon is berobbantak a nagyszabású, látványos tehetségkutató show-műsorok. A magyar zenei világba akkoriban csöppentem bele igazán, onnantól éreztem valóban menőnek. Az első Megasztár 2003-ban volt, amelyet akkor Tóth Vera nyert, nekem azonban Szabó Leslie volt a favorit. A mai napig is kitörölhetetlenül ott van a zenei listámban ez a szám, több Szabó Leslie szerzemény mellett. A korábbi utcazenész hangját szeretem, jó, de nem tartom igazán különlegesnek, viszont szerintem kitűnően bánik vele, ahogy a gitárral is. Arról nem is beszélve, hogy nótáinak nagy része önálló szerzemény, amely számomra mindig egy plusz pont, mert ilyenkor azt érzem, hogy a zenész nem rest szívének legmélyebb titkait kitenni a közönség elé. Így én is szívesen merülök alá ebben a szerethető, színes zenei világban.

8. Yonderboi: Egyenes labirintus (2010)

Ifjabb Fogarasi László, közismertebb nevén Yonderboi számomra mindig is a magyar világsztárt testesítette meg, aki valami nagyon unikálisat, valami nagyon nem e világit művel elektronikus zenei komponistaként. Eme választásom kissé kilóg a sorból, mivel a Petőfi Rádió Mixmag című hangjátéksorozatába készült, de ebben olyan monumentális erővel ütközik az irodalom a modern zenével, hogy nem hagyhattam ki. Hipnotikus az, ahogy Pilinszky hangja úgy keveredik a lágy dallamokkal, mintha mindig összetartoztak volna, a vers kinyílik tőle, és még érthetőbbé válik. Zeneszerzői zsonglőrmutatvány kell ahhoz, hogy a versmondás pontjai a zene dramaturgiai pontjaival tökéletesen találkozzanak.

7. Szabó Balázs Bandája feat. Julie Rens – Hétköznapi (2014)

„Fenn van az életem egy fa tetején, senkinek le nem hozom.” Ez a mondat az, ami miatt ez a dal az örök top tízembe beírta magát. Persze a sanzonos hangzásvilág, a parányi francia szöveg, és maga Szabó Balázs zenei munkássága is megindokolja ezt. Meglepő a cselló hangsúlyossága, amely egyfajta klasszikus eleganciát ad a folkos ízű dallamhoz. A letisztult akusztikusságában is gazdag hangszerelés egy olyan meghitt, intim darabot eredményez, amelyen sírni is jó, de egy összebújós lassúzás is mehet rá.

6. AWS X Cloud 9+ feat. JumoDaddy – Engedd el (2019)

Szorongó belső énem legnagyobb tuningja ez a szerzemény, mert amikor izgulok, csak bedugom a fülest, felszívom magam, és ordítom, hogy Engedd el! A hazai metál szcéna legjobb formációinak találkozásából csakis jó születhet, ehhez jönnek JumoDaddy elektronikus zenei elemei, amelyektől még izgalmasabb és színesebb világba csöppenünk. Persze kicsit mindig összeszorul a szívem ettől a daltól, mivel az AWS frontembere, Siklósi Örs 29 évesen 2021 februárjában leukémiában elhunyt. Azonban a fiatal zenész öröksége kitörölhetetlen, mivel bandájával a metálzenét számos magyar és nemzetközi háztartásba becsempészte A Dalban illetve az Eurovízión elért sikereikkel.

5. Elefánt – Kár (2021)

Az Elefántot már akkor ismertem, amikor még apró klubokban játszott, de szívből örülök, hogy Szendrői Csaba és zenekara a legnagyobb fesztiválokra is eljutott, mivel a zenéjük a maga nyegle lazaságával beszippantja az embert. Okos muzsikának tartom ezt, mert egyszerre magában hordozza mainstream, slágergyanús vonalat és a különleges, underground hangzást. Amikor először hallottam a rádióban teljesen véletlenül a Kárt, akkor nagyon utáltam, azonban aznap este azon kaptam magam, hogy a gáztűzhely fölött állva ezt dúdolgatom. Azóta rosszabb napjaimon, a metrón bambán bámulva ezzel vigasztalom magam. Pluszpont számomra a klip, amely látványban, színvilágában nagyon hollywoodi.

4. O’Sullivan: Szárnyaidon (2021)

Az ír származású, de hazánkban élő zenésznek hatalmas tisztelet, hogy angol anyanyelve ellenére kiadta Little Bird című számának magyar nyelvű változatát is, amely nem csak egy szimpla fordítás. A 30Y énekes-dalszerzője, Beck Zoli által írt szöveg hatalmas segítség abban, hogy kapcsolódjunk erre a kis altermuzsikára, amely nagy kedvencemet, Chet Fakert idézi. A keserédes hangulatú szexi melódia különleges módon tárja fel egy nő és a férfi szerelmét, egészen megbabonázza a hallgatóságot a lágyan kúszó dallam. Hangulata tökéletesen illik a nyár végi napokhoz, úgyhogy most be is kapcsolom az udvaron egy pohár bor és a legmelegebb évszak utolsó napsugarainak társaságában!

3. jóvilágvan: Lányok, lányok (2021)

A bársonyos, szépséges hang, ez a jelző jut eszembe Bokor Réka hangszínéről, akinek elbűvölő személye átüt a banda zenéjén keresztül. Nem véletlenül, mert ennek a dalnak a szövegét is a tehetséges énekesnő írta. A dalban az erős szimbólumokkal felvértezett költői világ, egy sajátos életérzés fogott meg. Ehhez jön egy szuper hangszerelés, amely a rock és a pop határmezsgyéjén mozog, grandiózus és minimalista megoldások váltakoznak benne, karcos vezérdallamok, finom vadság. Amikor fülhallgatóval élvezem, szinte lüktet tőle az egész belsőm, megmasszírozza az agyam, a szívem. Titkon minden zenétől ezt várom. Egyébként a zenekarral szembeni elfogultságom oka, hogy az együttes szlovákiai magyarként, Párkányban bevállalta már jó tíz éve a magyar nyelvű dalírást, és az azzal járó nehézségeket, de idén végre megkapták a megérdemelt színpadidőt a Sziget fesztiválon.

2. Perrin: Álomnapló (2022)

Annyira örülök, hogy valaki az utóbbi időkben uralkodó rap és hip-hop trendcunami közepette végre a jó öreg soulhoz és funkyhoz nyúl, visszaidézve egyik nagy ikonomat, a Unitedet. Palotai Soma, azaz Perrin orgánuma is zseniálisan belesimul ebben a műfajba. Ez az a fajta, érzelmekkel átitatott, őszinte, de felesleges maníroktól mentes soulzene, amit Stevie Wonder játszana, ha ma lenne fiatal.

1. The Pontiac: Az utolsó szomorú szám (2023)

A női szívemet természetesen megdobbantja az egy szál gitáros férfi, pláne, ha valakinek ennyire különleges orgánuma van. Ez a nóta magában rejti az autentikus amerikai életérzéssel átitatott blues-rock és a hazai alter keserédes találkozását, segít bármely megfagyott szívnek felmelegedni. Egyszerűen csak úgy jó, ahogy van.

+1. Áron András – Personal Demon (2017)

Ez a dal a kedvencem a listából. Minden alkalommal, amikor meghallom, az első pillanatban a sírás kerülget, mert annyira eltalálja hangzásában, szövegében a szívem. Bárki, aki a saját démonjaival megküzdött már, érti, miről beszélek. Még az is érzékeli, miről szól a nóta, aki nem beszél angolul, Áron András ebben a szerzeményében is bebizonyítja, hogy a zene miért is egyetemes nyelv. Erre a számra el tudok képzelni egy snittet egy amerikai filmből, amelyben épp a 66-os úton száguld valaki a szabadságtól megrészegülve egy dögös Mustang kabrióban, de ugyanúgy alkalmas arra, hogy bárki az életét, a nehézségeit, a belső harcait lepörgesse magában.

Borítóképen: Drapos Gergely basszusgitáros (Fotó: MTI/Veres Nándor)

A szerző a Mediaworks kulturális divíziója, a Kultúrnemzet videós tartalomgyártója, szerkesztő- újságírója