Na jó, kicsit clickbait a cím. Kozmopolita internetszlengben kevésbé jártasaknak: kattintás- vagy hatásvadász. Mert nem egészen Orbán Viktorról lesz szó – bár az ő szerepe is megkérdőjelezhetetlen a dologban.
Kezdhetjük akár vele is, hiszen mint miniszterelnök, természetszerűleg ő van a jobboldal politikai piramisának tetején. Nagyon fontos azonban az építmény többi része is. Hogyan épül(t) fel ez a piramis, mennyire stabil, és ha az, akkor mitől?
Látszólag messziről közelítjük meg, egy teljesen más világból, a zeneiparból érkező példával. Nyilván mindenki ismeri az éneklős „tehetségkutató” műsorokat a televízióban; ha mostanában már nem is akkora durranások, de a Megasztár vagy az X-Faktor első néhány szériáját túlzás nélkül az egész ország követte annak idején. Oláh Ibolya, Gáspár Laci, Galambos Dorina, Palcsó Tamás, Vastag Csaba, Rúzsa Magdi, Caramel, Kocsis Tibor… akkoriban bejáratott nevek, mindennapi beszélgetések témái voltak. És még sok-sok név, akik egy csapásra, a semmiből lettek ismertek, kerültek a csúcsra. Van köztük, aki azóta is „elvan”, de a legtöbbjük eltűnt a „süllyesztőben”.
Persze nemcsak a hazai tehetségkutatók mezőnyére igaz ez, hanem úgy általában a zenei, szórakoztatóipari előadókra a világban. Aki hirtelen, mesterségesen jut a csúcsra, nagyon kétséges, hogy ott is tud maradni. Az igazi, sikeres előadóművészi karrierek alulról építkeztek.
Eleinte kis kocsmákban játszottak, max. pár száz embernek; vagy szó szerint csak a tojástartó-dobozoknak a próbateremben. (Kezdő, anyagiakban szűkölködő zenészek számára a legpraktikusabb megoldás a hangszigetelésre.) Innen építették föl fokozatosan a karrierjüket, ahogy arról például Elton John is mesélt. Vagy ahogy az Irie Maffia és a Brains zenekar frontembere, Kéri András (MC Columbo) kiválóan fogalmazott: a nyári fesztiválok csillogása mellett év közben a felmosórongyszagú klubokban is fel kell lépni.