Van úgy, hogy teljesen egyértelmű igazságokat is nehéz belátnunk, mert soha nem a maguk teljességében tárulnak elénk. Minden egész eltörött, minden láng csak részekben lobban, tanultuk meg Ady Endrétől, de kellő szorgalommal és odafigyeléssel értelmezhető képet tudunk elővarázsolni az elénk kerülő mozaikokból. Időről időre meg kell ezt tennünk, még akkor is, ha a kirajzolódó igazság nem éppen szívderítő. Mert azok, akik el akarják előlünk takarni még a valóságot is, éppen azzal élnek vissza, hogy nem vagyunk elég állhatatosak értékeink védelmében. Mint most is, amikor olyan mértékű keresztényüldözés folyik a világban, amihez foghatót talán soha nem éltek át Jézus követői. A sunyi kis piszkoskodásoktól a konkrét fizikai megsemmisítésig minden eszközt bevetnek ellenségeink. Nézzünk néhány példát a közelmúltból!
Augusztus 20-án, Szent István király ünnepén vandálok felgyújtottak egy keresztet a Nagykovácsi melletti Nagy-Szénáson. A történet már önmagában is vérlázító, pedig az igazi döbbenet a folytatásból nő ki. A világ állandó megváltoztatásán szorgoskodó haladárok oly bőszen hirdették, hogy akik könyvek égetésével kezdik, emberek égetésével folytatják, ám most egy vak hangot nem hallatnak arról, mi lesz a következő bűnük azoknak, akik keresztek égetésével kezdték. Sőt ott tartanak, hogy mondvacsinált környezetvédelmi okokra hivatkozva megtámadták a kereszt újbóli felállításáról szóló határozatot a bíróságon. Állítólag a keresztállítással kipusztítanák a leánykökörcsint, az árvalevelű lent és a borzas vértőt. Már persze ami maradt belőlük a tüzeskedés után. De ez az idióta természetvédő okoskodás is mutatja, milyen irdatlan mélységű a kulturális szakadék a keresztény hitet lesajnáló, lejárt szavatosságú mesének tartó gyökértelenek és közöttünk.
Ha valakit nem kell természetvédelemre tanítani, akkor azok éppen a keresztállítók között keresendők. Ha valaki, akkor mi tudjuk, milyen dúsan nő majd a kereszt tövében a kövér daravirág, milyen vígan ugrándozik majd rajta a fűrészlábú szöcske, és milyen gyönyörű látványt nyújt majd az arra járó vándornak az ott megpihenő nagy rókalepke, aminek kivégzését szintén ránk akarják fogni. Szóval anélkül, hogy befolyásolni kívánnánk az ügyben eljáró tekintetes bíróságot, idézzük ide Bayer Zsolt szavait: „állni fog az a kereszt, ugyanott, ugyanúgy, ahogy állt addig is, ameddig barbár állatok fel nem gyújtották”.