Néhány hónapja ugyanebben a szellemben a korábbi, az Európai Tanácsban elfogadott politikai egyezséget semmibe véve a belügyminiszterek tanácsa határozott arról, hogy milyen eljárást kell majd követnie a tagállamoknak a folyamatosan, nap mint nap érkező migránsokkal. Az a tagállam, amelyik nem kíván migránsgettókat alapítani a településein, bevándorlónként húszezer eurós összeggel „megválthatja” a betelepítést.
A migrációs paktummal kapcsolatos gyors döntések azt is jelzik, hogy az állítólag Ukrajna-párti unió a valóban a háború elől menekülő ukránok ellátására fejenként mindössze kétszáz eurós támogatást biztosít Magyarország számára. Az illegális, gazdasági migránsok tehát – a húszezer eurós büntetés fényében – az uniós bürokratáknak százszor többet érnek, mint a valóban a halál elől menekülő ukránok.
Brüsszel pénzügyileg tenné tönkre a „renitens”, migránsgettó-ellenes tagországokat. Ez tehát Brüsszelből nézve a tagállami szolidaritás. Az uniós ostort a kvótabüntetéssel csattogtatják. Mi ez, ha nem egy újabb zsarolás?
Ahogy csak Ukrajna több milliárd eurós támogatásáért cserébe utalnák Magyarországnak az uniós jog szerint járó, visszatartott kohéziós forrásokat. A képlet ugyanaz, nincs szó itt semmilyen jogállamisági, demokráciaproblémáról: mindenkinek be kell állni az unió progresszív, bevándorlás- és háborúpárti vezetése mögé. Az Európai Egyesült Államok megteremtése a cél; aki nem akar behódolni a globális érdekeknek, azt tönkre kell tenni gazdaságilag is. Magyarországon Gyurcsány Ferenc pártja egyértelműen deklarálta, hogy támogatja a föderális Európa létrejöttét. Ez egyet jelent a migránspaktum elfogadásával.
De vissza Brüsszelbe: a paktum elfogadásának ténye azt jelenti, hogy az unióban a korábbi, Európai Tanácsban megkötött politikai megállapodások semmit nem érnek. Kérdés, hogy ezt a közösséget lehet-e még partneri együttműködésnek, azaz politikai szövetségnek nevezni. Tény, hogy Magyarország nem ehhez a klubhoz csatlakozott 2004-ben: akkor nem volt szó arról, hogy véleménykülönbség esetén semmibe veszik az álláspontunkat.
Egyértelmű, az unió vezető testületeiben ülő politikusokat nem érdekli, hogy a migránskvóta az öreg kontinens jövőjét, társadalmi, etnikai összetételét, kulturális szövetét fogja megváltoztatni. A minap a nagykövetek a határozat elfogadása előtt kevesebb mint negyedórát szántak az egész kérdésre. Különös, hogy más ügyekben ugyanezek az emberek racionális, körültekintő, megfontolt döntéseket követelnek, minden apró részletre odafigyelnek, most viszont rá kellett lépni a gázra.
Nem érdekelte őket semmilyen migrációs hatástanulmány vagy például azok a bűnügyi statisztikák, amelyek a „bevándorló-hátterű elkövetők” számait összegzik. Pedig felfigyelhettek volna az elmúlt években Nyugat-Európában elkövetett szexuális, garázda bűncselekmények növekvő adataira, de elég lett volna visszatekinteni a migránsbandák néhány hónappal ezelőtti tombolására a francia nagyvárosokban. Figyelmen kívül hagyták az Európát megrázó sorozatos terrorcselekmények tényét is. Mindez az áldozatok emlékének arculcsapását is jelenti. Csak legyintettek arra a kifogásra is, hogy az illegálisan Európába érkezők milyen közegészségügyi problémákat okozhatnak.
A döntéssel a következő évtizedekre olyan társadalmi konfliktust szabadítanak az uniós tagállamokra, amit nehéz lesz kezelni. Az integráció ugyanis nem működik, és kódolva lesz, hogy a beáramló – korántsem homogén – iszlám vallású csoportok egymással és az őshonos lakossággal is konfliktusba kerülnek. Az iszlámon belüli síita–szunnita vagy az egyes bűnözői csoportok közötti szembenállás Európában is megjelenik majd. Tehát azok a fegyveres konfliktusok, vallási, törzsi és bűnöző bandák közötti szembenállások, amelyek több arab és afrikai országot is jellemeznek, az uniós tagállamokat is elérik. Látjuk, a Délvidéken ma már mindennaposak a migránsok közötti leszámolások. Nem véletlen, hogy
biztonságpolitikai szakértők arra figyelmeztetnek: a milliószámra érkező, ellenőrizetlen tömegben kiképzett, bevetésre váró katonák is jönnek, akiket nagyon könnyű lesz egy-egy akcióhoz beszervezni. A déli határkerítésnél már előkerültek a géppisztolyok, sőt a magyar rendőrökre is tüzet nyitottak bevándorlók. Brüsszel tehát őket szeretné betelepíteni az Európai Unióba.
A beáramló migránsok egyre több jogot követelnek majd maguknak, sőt megszervezik saját politikai közösségeiket, érdekérvényesítő és – ne legyen kétségünk – fegyveres szervezeteiket is. Egy, a jelenben meghozott, elhibázott politikai döntésnek tehát a mostani aktív, európai generációk gyermekei, unokái fogják meginni a levét. Egy nagyon hosszú konfliktusos időszak következhet, amelynek az is lehet a következménye, hogy a most jólétben élő nyugat-európai országoknak de-
stabilizációval kell szembenézniük.
A migránspaktum ezért a politikai gondolkodás történelmi dimenziójába tartozik. A progresszív baloldal ideológiai meggyőződése, hogy a nemzetek idejétmúlt képződmények, ezért nem is kell törődni azzal, hogy milyen Európát hagyunk utódainkra. Minket, magyarokat viszont nagyon is foglalkoztat ez a kérdés.
Mi ismerjük és tanultunk a múltunkból, ezért állunk ki a szuverenitásunk mellett. 2016 októberében több mint 3,3 millió magyar szavazó népszavazáson nyilvánította ki, hogy elutasítja Brüsszel törekvését, a migránsok kötelező betelepítését. Ez a népakarat az alaptörvényünkben is érvényesül,
és bárhogy mesterkedhetnek az unióban, a magyarok kiállnak a függetlenségért, egy olyan államért, ahol a következő évszázadokban is magyarok élnek majd.
A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője
Borítókép: Koszticsák Szilárd, az MTI/MTVA fotóriportere Határvadászok szilveszterkor című képriportjának nyolcadik felvétele. A Magyarország déli határszakaszának védelméről szóló fotósorozat a 37. Magyar sajtófotó-pályázat képriport kategóriájában második helyezést ért el (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
