Minden eresztékében recseg-ropog mindaz, amit eddig a világunknak hittünk. Megérhetjük, hogy a szemünk láttára számolják fel azt a kultúrát, amit európainak neveztünk, és egy rezervátumban mutogatják majd a turistáknak a kalifátus egy eldugott szegletében: így éltek a magyarok. Még minden reggel megfogadjuk, hogy nem hagyjuk, dühvel vegyes elszántsággal indulunk útnak, de a híreket hallgatva egyre nagyobb erőfeszítésekre van szükség, hogy ne veszítsük el a türelmünket.
Nézzük a képsorokat, amelyeken egy emberi mivoltából kivetkőzött véglény kapával fejez le egy szerencsétlent, bepillantunk a helyre, ahol negyven megcsonkított csecsemő holtteste hever, bárgyún pislogunk a felvételekre, amelyeken házról házra járva nőket és gyerekeket végeznek ki közönyös brutalitással emberszabású, de embertelen lények. Ez is éppen elég lenne, hogy kivesszen belőlünk az utolsó csepp remény is, de ezzel még nincs vége.
Mert azt is végig kell néznünk, hogy felajzott tömegek randalíroznak a dicső Nyugat nagyvárosainak utcáin, és a nyilvános gyilkosságok látványától megrészegülve ünneplik mindazt, amitől minden józan ember elborzad.
Franciaországban több tucat embert vettek őrizetbe antiszemita gyűlölet-bűncselekmények miatt, kétszáz embert pedig azért csuktak le, mert a Hamász említett terrorcselekményeit éltette. Egy iszlamista halálra késelt egy tanárt, két másikat pedig megsebesített, tettéről még a belügyminiszter is elismerte, összefüggésben van a Hamász Izrael elleni támadásával. De ugyanez a helyzet Berlinben, Brüsszelben, Svédországban, az USA-ban, sőt Ausztráliában is. Sydney-ben olyasmit üvöltöztek a zsidókról, amit épelméjű ember idézni sem szívesen idéz.
Tíz éve mondjuk többen, többféle módon, hogy nagy baj lesz abból, ha számolatlanul és ellenőrizetlenül enged be Európa olyan más kultúrájú tömegeket, amelyeknek tagjairól azt sem tudja, honnan jönnek, kicsodák és mik a szándékaik. Azt is leírták többen, hogy ez nem migráció, nem bevándorlás már, hanem invázió, megszállás.
Embertelen, rasszista, iszlamofób idegengyűlölőknek lettünk titulálva. Most, amikor a megszállók kimutatták a foguk fehérjét, összeszorul minden jóérzésű ember gyomra, viszont semmilyen elégtételt, feloldozást nem okoz, hogy mi megmondtuk előre. Sőt még erősebb a tehetetlen düh mindazokban, akik értetlenül szemlélik, hogy sem az unió, sem a tagállamok java részének vezetői nem tesznek semmit a súlyos probléma megoldásáért, hanem még inkább elmérgesítik a kialakult helyzetet azzal, hogy tevékeny szerepet vállalnak az invázió folytatásában.
A kontinens balliberális elitje továbbra sem megállítani akarja az illegális bevándorlást, hanem megszervezi. Nem megvédeni akarja az Európai Unió külső határait, hanem a könnyebb átjárhatóság biztosítását követeli a tagállamoktól. Közben sunyin hallgat arról a tényről, hogy a schengeni rendszer, amire korábban joggal voltunk büszkék, gyakorlatilag felszámolódott, a fokozódó migrációs nyomás miatt egyre több országban állítják vissza a határokon az ellenőrzést.
Ez persze megint álszent pótcselekvés csupán, hiszen a határsértők nem az ellenőrzött átkelőket használják, hanem a zöldhatáron próbálkoznak egyre szervezettebben. Elképesztő az a felvétel is, amelyen az látszik, hogy hazánk déli határán egy fiatal férfiakból álló csoport megbontja a műszaki határzárat, átmásznak, majd egy láthatóan kiképzett katona Kalasnyikovval a kezében biztosítja a terepet, amíg társai eltűnnek a sötétben. Nem árt tudni, hogy ezek a fegyveresek ugyanolyanok, mint akik a fentebb említett borzalmakat elkövették Izraelben. Mindegy, hogy Hamász, Hezbollah, ISIS vagy tálibok. Ugyanaz a degenerált terroristafelfogás, amely dicsőségnek tartja azok felkoncolását, akik másképp gondolkodnak, mint ők.
