Egy bencés tanár mondta a 60-as években, hogy az egyházaknak, a katolikus egyháznak is hasznára vált a kommunistáktól kapott pofon. Ezek a börtönökben a valóságban is elcsattantak, egyéb kínzások mellett. Az egyházat az üldözés még acélosabbá és elkötelezettebbé tette, hisz az üldözés alatt csak azok vállalták a szolgálatot, akik hivatásuknak érezték a keresztény hitből fakadó papságot, az evangélium terjesztését, elviselték a szegénységet, a kommunisták általi megvetést, valamint a folyamatos megszorításokat.
1945 után bezárták az egyházi iskolákat – majd később három működését engedélyezték –, feloszlatták a szerzetesrendeket, az apácákat megalázták, rendházukat bezárták. Ezen idők alatt nem volt kifizetődő papi szolgálatot vállalni, mint a világháborút megelőző években, amikor a család három fiú tagja közül az egyik örökölte a birtokot, a másik katonatiszt lett és a harmadik pap. A szocializmus mindezt felrúgta, jött a tsz, elvették a földeket, a régi katonatiszteket felváltották a zsupás őrmesterek, a papság ugyan megfélemlítve, de terjesztette a hitet titokban és a késő esti órákban.
Ezekben a vészterhes időkben csak azok vállalták a papi hivatást, akik valóban Krisztus követői akartak lenni és vállalták a nélkülözést. Érdekes módon ekkor vált erőssé az egyház, teltek meg vasárnaponként a templomok, nőtt a keresztelések és az egyházi temetések száma. A körmeneteken, amelyeket szándékosan csak a késő esti órákra engedélyeztek, ezrek vettek részt. Az egyház meghatározó tényező lett, az iskolákban önkéntes alapon egyre többen jártak külön hittanórákra. A Nyugat akkor egy különálló sziget volt, ahol szabadság és vallásszabadság volt, ennek ellenére a szabadulás keletről jött, Lengyelországból. II. Szent János Pál pápának a szerepe vitathatatlan a rendszerváltozás terén, hisz amikor mint pápa először tért vissza hazájába, és elhangzott azóta legendává vált mondata, hogy „Ne féljetek!”, mindenki bátorítást kapott tőle, és ütött a szabadság órája.
Ekkor gyorsultak fel az események. Magyarország is köztársaság lett, új alkotmány született és megtörtént 1990-ben a rég várt demokratikus választás – több párttal együtt – Antall József miniszterelnök lett és alakíthatott kormányt. Újraalakulhattak a szerzetes- és apácarendek, egyre több iskola került az egyház irányítása alá, állami iskolákban is lehetett hittant tanítani. Viszont elmaradt az elszámoltatás, és a régi párttagok végigmentek a damaszkuszi úton, és lett belőlük liberális és mára föderalista politikus. Sok egyházi fenntartású iskola lett, ami nem járt az oktatás ideológiai és szakmai színvonalának növekedésével, hisz nagyon sok régi káder fészkelte be magát, hogy folytassa a felhígítás művészetét. Szabad lett a vallásgyakorlás, viszont szabad lett a vallásgyalázás is. Kifizetődő lett vallásos álcát felvenni és közben bomlasztani ott, ahol lehetett és lehet, tüntetések szervezése, sztrájkok és tankönyvek feletti ellenőrzés átvételének a követelése. A régi elvtársak elvegyültek, beépültek az élet minden területére.
Aminek 1994-re meg is lett a következménye, kormányt alakított az MSZP, az MSZMP utódpártja és a liberális SZDSZ. Hatásukra gyengült is a vallásosság, ismét kevesebben kezdtek templomba járni és szinte dicsőségnek számított (és számít ma is) ateistának lenni. Az iskolákba a hittan helyett ma már az LMBTQ-lobbi emberei szeretnének bejutni – sajnos nagyon sok helyen ott is vannak –, hogy beteges eszméikkel tönkretegyék a magyar fiatalságot. Ma már ismét érdemes papnak menni, hisz ha jól ügyeskedik, mindkét oldalról, jobbról és balról is támogatásban részesül, ami még anyagi haszonnal is jár. Sajnos megint egyre többen vannak olyanok, akik két urat szolgálnak egyszerre. A világban is egyre kevesebben vallják magukat kereszténynek, sőt a migránsok meghívása óta Európa egyre jobban tolódik az iszlám irányába.
Az egyházi iskolákban a tanári kar felhígult, a diákokat tüntetésekre viszik és tolják maguk előtt pajzsként. Előbb tanulnak meg trágárul káromkodva beszélni, mint imádkozni! Ez a liberális szellem, szerintük ez a szabadság szelleme, míg valójában ez a megnyomorítás szelleme. Az utolsó órában vagyunk, hogy tegyünk ez ellen. Nekünk, magyaroknak szerencsére keresztény szellemiségű kormányunk van. Ne engedjük meg, hogy elterjedjenek és meggyökeresedjenek a torz ideológiák, és tegyünk meg mindent, hogy ne kerülhessenek a hatalom közelébe se Brüsszelben, se Budapesten!
Vállalnunk kell a harcot, ahogy Szent Péter is vállalta Rómában a mártíromságot: előbb megijedt és el akart menekülni, de a Via Appián menekülés közben találkozott Jézussal, akitől megkérdezte, „Quo vadis Domine?”, hová mész, uram? „Megyek, hogy keresztre feszítsenek” – volt a válasz. Szent Péter erre elszégyellte magát és visszatért Rómába, vállalva a mártírhalált. Nekünk könnyebb dolgunk van, csak vállalni kell az Isten–haza–család hármasságát, és ha vállaljuk, akkor Magyarország is egy szilárd kősziklára épülő és gyarapodó ország lesz és marad, mint 2010 óta. Most ismét ránk vár az a nagy feladat, mint a történelem során oly sokszor, hogy megmenthetjük Európát. Ami nem lesz könnyű, hisz most Nyugat-Európa van válságban és egyre jobban veszti el függetlenségét és kerül iszlám befolyás alá. A tét nagy: meg kell akadályozni Európa halálát.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pixabay)
