idezojelek

Alkotmányellenes és életveszélyes politikai őrültségek

Washingtonban, Brüsszelben és Berlinben is az illetékeseknek számolniuk kell azzal, hogy ők sem fognak kimaradni a pusztulásból, ha a provokációk sikerrel járnának.

Földi László avatarja
Földi László
Cikk kép: undefined
Fotó: Tobias SCHWARZ / AFP
0
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Idáig érve utópisztikus elmélkedésünkben, jönnek a hírek, hogy 

Svédországban például – megkerülve az alkotmány tiltó passzusait – milyen ügyes politikai praktikával sikerült amerikai csapatokat csempészni a skandináv térségbe. Szinte bűvészmutatvánnyal ér fel az eset, hisz egy (még) semleges státusú országban vajon milyen jogcímen tartózkodnak a NATO-szövetségben is érintett amerikai csapatok? 

A nemzetközi egyezmények értelmében a fent nevezett lépés megszünteti a svédek semleges státusát. A szőrszálhasogató elmélkedést köve­tően még az is felrémlik, hogy Magyarország is katonai nexusba került a svédekkel, mivel mi szintén NATO-tagok vagyunk.

Ha már katonák és megszállás, úgy tűnik, Németország sem kíván lemaradni évtizedünk alkotmányellenes politikai őrültségeitől, amikor állandó jelleggel német dandárt kíván Litvániában állomásoztatni. A baloldali védelmi miniszter büszkén jelentette ki:

A Bundeswehr történetében ez az első alkalom, hogy egy nagy létszámú katonai egység tartósan külföldön állomásozik.

 Ahogy a svéd üggyel, ezzel is legalább két, aprónak nem nevezhető probléma azért akad. Az egyik, hogy a II. világháborút követő megállapodások szerint német katonai egységek nemkívánatosak Németország határain kívül. A másik, hogy

 Litvánia Oroszország katonai szövetségesével, Fehéroroszországgal határos, amiből következik, hogy a német nyomulás biztonsági kockázatnak minősülhet Moszkvából nézve, ahogy az amerikai jelenlét is svéd területen.

A fentiek tükrében immáron nem meglepő Jacek Siewiera, a lengyel Nemzetbiztonsági Hivatal vezetőjének minapi kijelentése, hogy a keleti NATO-országoknak a következő három évben fel kell készülniük egy Oroszországgal való esetleges konfrontációra. 

Az világos, hogy lengyel barátaink nemcsak akkor mutattak őrültséget, amikor lengyel fiatalokat küldtek Ukrajnába értelmetlenül meghalni, hanem úgy tűnik, képtelenek szabadulni attól az ideától, hogy Oroszországgal megütközzenek egy új háborúban. 

Siewiera úrnak nem feladata a gyűlöletkeltés, hiszen munkaköri leírásában éppen az szerepel, hogyha a nemzetközi helyzet konfrontáció felé sodródik térségünkben, operatív eszközzel – más országok illetékeseivel közösen – próbálják megőrizni nemzeteink békéjét. Minden hozzáértő tudja, hogy a nyílt provokáció – amelynek szereplője lett a lengyel elhárítás vezetője – a leghatékonyabb módja összecsapások elindításának. Egy ilyen feladat vállalása végképp kiábrándító az általa irányított szakmára nézve is.

A háborúra ácsingózó erők nem vállalják, hogy nyíltan támadják meg Oroszországot, ha már annyira ebben látják Európa békéjét. Ehelyett azon mesterkednek, hogy látszatra az oroszok legyenek a kezdeményező agresszorok. A kétségbeesett kísérlet része a megszállással felérő katonai kontingensek telepítése. Azonban a tényeket figyelembe kellene venniük a hazájukat feláldozni kész politikusoknak és a munkanélküliség rémétől fenyegetett tábornok uraknak. Mindenekelőtt azt, hogy

 Oroszország nem kíván Európában – komoly objektív okok miatt – háborúzni. Sokkal inkább gazdasági együttműködésben lenne érdekelt, amit csupán a vele szemben bevezetett szankciók akadályoznak. 

A legfontosabb ugyanakkor, hogy a telepítésbe bevonni kívánt országok civil lakosai, a társadalom többsége nem engedi legyilkoltatni katonáit és elpusztítani területük nagyobb részét.

Mind Washingtonban, mind Brüsszelben és még Berlinben is az illetékeseknek számolniuk kell azzal a nem elhanyagolható ténnyel, hogy ők sem fognak kimaradni a pusztulásból, ha a jelenlegi provokációk sikerrel járnának. Miként azzal is, hogy 

Kelet-Európában az emberek nem vakok, nem ostobák és nem tekintik magukat feláldozhatóknak.

 Az a szomorú, hogy mindezt Moszkvában igen, de Nyugaton nem akarják elhinni.

A szerző titkosszolgálati szakértő, a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumának elnöke

Borítókép: Boris Pistorius német védelmi miniszter (Fotó: AFP/Tobias Schwarz)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.