Idáig érve utópisztikus elmélkedésünkben, jönnek a hírek, hogy
Svédországban például – megkerülve az alkotmány tiltó passzusait – milyen ügyes politikai praktikával sikerült amerikai csapatokat csempészni a skandináv térségbe. Szinte bűvészmutatvánnyal ér fel az eset, hisz egy (még) semleges státusú országban vajon milyen jogcímen tartózkodnak a NATO-szövetségben is érintett amerikai csapatok?
A nemzetközi egyezmények értelmében a fent nevezett lépés megszünteti a svédek semleges státusát. A szőrszálhasogató elmélkedést követően még az is felrémlik, hogy Magyarország is katonai nexusba került a svédekkel, mivel mi szintén NATO-tagok vagyunk.
Ha már katonák és megszállás, úgy tűnik, Németország sem kíván lemaradni évtizedünk alkotmányellenes politikai őrültségeitől, amikor állandó jelleggel német dandárt kíván Litvániában állomásoztatni. A baloldali védelmi miniszter büszkén jelentette ki:
A Bundeswehr történetében ez az első alkalom, hogy egy nagy létszámú katonai egység tartósan külföldön állomásozik.
Ahogy a svéd üggyel, ezzel is legalább két, aprónak nem nevezhető probléma azért akad. Az egyik, hogy a II. világháborút követő megállapodások szerint német katonai egységek nemkívánatosak Németország határain kívül. A másik, hogy
Litvánia Oroszország katonai szövetségesével, Fehéroroszországgal határos, amiből következik, hogy a német nyomulás biztonsági kockázatnak minősülhet Moszkvából nézve, ahogy az amerikai jelenlét is svéd területen.
A fentiek tükrében immáron nem meglepő Jacek Siewiera, a lengyel Nemzetbiztonsági Hivatal vezetőjének minapi kijelentése, hogy a keleti NATO-országoknak a következő három évben fel kell készülniük egy Oroszországgal való esetleges konfrontációra.
Az világos, hogy lengyel barátaink nemcsak akkor mutattak őrültséget, amikor lengyel fiatalokat küldtek Ukrajnába értelmetlenül meghalni, hanem úgy tűnik, képtelenek szabadulni attól az ideától, hogy Oroszországgal megütközzenek egy új háborúban.
Siewiera úrnak nem feladata a gyűlöletkeltés, hiszen munkaköri leírásában éppen az szerepel, hogyha a nemzetközi helyzet konfrontáció felé sodródik térségünkben, operatív eszközzel – más országok illetékeseivel közösen – próbálják megőrizni nemzeteink békéjét. Minden hozzáértő tudja, hogy a nyílt provokáció – amelynek szereplője lett a lengyel elhárítás vezetője – a leghatékonyabb módja összecsapások elindításának. Egy ilyen feladat vállalása végképp kiábrándító az általa irányított szakmára nézve is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!