De mondjuk ki bátran, az Európai Unió működésének legfontosabb alapelve nem változott. Ez pedig a konszenzusra, az egyetértésre törekvés minden kérdésben. Nincs döntés, amíg nincs olyan álláspont, amivel minden tagállam egyet tud érteni. Itt nem az erős diktál, hanem közös megoldásokat keresnek a kicsikkel, a gyengébbekkel együtt a közös érdekek mentén. Tragédia, hogy ezt az alapelvet gátlástalanul, minden fenntartás nélkül tagadják meg éppen azok, akik oly bőszen szoktak másokat oktatni demokráciából és jogállamiságból, ami ott kezdődne, hogy a közösen meghozott és elfogadott szabályokat senki nem rúghatja fel önkényesen. Lassan ott tartunk, hogy az európai működés szerződésekben rögzített eredeti értelmezését egyedül a magyar miniszterelnök tekinti zsinórmértéknek napi gyakorlatában.

És tegyük hozzá, senki ne kelthesse az egység látszatát, ha azt még nem sikerült elérni. Hiába az Európai Bizottság elnöke valaki, szavai nem lesznek csupán ettől a ténytől igazabbak. Hiába mondja tehát Ursula von der Leyen, hogy Ukrajna a háború ellenére olyan öles léptekkel haladt a feltételek teljesítésének útján, hogy immár teljes mértékben alkalmas a csatlakozási tárgyalások megkezdésére, sőt a mielőbbi csatlakozásra, mindenki tudja, hogy ez szemenszedett hazugság. Alapos a gyanú, hogy azért vált ilyen sürgőssé Ukrajna felvétele, mert az USA teljes mértékben rá akarja lőcsölni Európára az Ukrajna területén folytatott proxyháborújának költségeit, az unió tagállamaiban viszont egyre többekben merül föl a kérdés: miért is kell minden létező forrást egy olyan ország támogatására fordítani, amelyik nem is tartozik közénk?

Nagyon úgy tűnik, a háború finanszírozását kellene jogszerűbbé varázsolni legalább egy tagjelölti státus kierőltetésével. Csakhogy ez beláthatatlan és tragikus következményekkel járna az Európai Unió egészére nézve. Egyre többen figyelmeztetnek a teljes európai mezőgazdaság összeomlására a kétes minőségű, amerikai nagyvállalatok által ukrán földön termelt áruk beözönlése miatt. De összeomlana a kohéziós politika, minden tagállam nettó befizetővé válna, és minden forrás Ukrajna támogatására menne el. Mindenki tudja, írom, de sajnos látom azt is, hogy nem mindenkit érdekel. A kilóra megvett, velejéig korrupt uniós elit ebben a kérdésben is gátlástalanul árulja el Európát. 

Amikor Orbán Viktor felhívta a figyelmet rá, mindenkinek világos, hogy Ukrajna a világ egyik legkorruptabb állama, Verhofstadtnak volt pofája kiereszteni kusza fogainak kerítésén azt a mondatot, hogy igen, de csak Magyarország után. Mondja ezt az az ember, aki a ki tudja milyen módon, milyen forrásból szerzett luxusvilláját közpénzből újíttatta fel. Árulja már el egyszer, mennyit kóstál nála egy-egy ilyen gyűlölködő kirohanás? No, nem mintha hajlandó lennék őt gyarapítani egyetlen fillérrel is.

Végül magyarázatot kell keresnünk arra is, mit keres Gréczy a bandában, a magyar ellenzék sajátosságaihoz híven most is egy lépéssel lemaradva. Ő még azt bizonygatja, hogy igenis sikeres volt a hazaárulás, a pedagógusok kellő számban kormányellenesek lettek, mert ők fáradságot nem kímélve elérték, hogy a béremelésre szánt uniós pénzek még véletlenül se érkezzenek meg. Most is azt bizonygatja, hogy nem is érkeznek, csak az egyötödének a fele, az sem az egészből, hogy sokkal több nem jön, mint ami jön. Mert neki ez a siker.

Még gazdáival is hajlandó szembefordulni, és ahelyett, hogy ő is őrjöngene, amiért egyáltalán bármennyi is érkezik, cinikusan számolgat, rágja ceruzája végét, majd csettint, és az eredményt jó vastagon aláhúzza kockás füzetében. Azt azért még tegyük hozzá, hogy az újságíróból lett szélsőbaloldali aktivista annak a pártnak a tagja, amelyik a legerősebbnek mért a dollárbaloldalon. Azon a dollárbaloldalon, ahol négymilliárd forintnyi külföldről érkezett, vagyis tiltott kampánypénzzel nem tudnak elszámolni.

Gréczy pártja, a DK a minap állt bele teljes mellszélességgel Karácsony Gergely újraválasztásának kampányába. Karácsony félmilliárd forintnyi, szintén tiltott kampányfinanszírozásra szánt friss, ropogós, egymás utáni sorszámú euró, font és dollár eredetét nem tudja hitelt érdemlően bizonyítani, a hatóságok viszont egyre több bizonyítékot találnak a környezetében a pénzmosásra, hamis magánokirat felhasználására, vagyis köztörvényes bűncselekmények elkövetésére. Mindez csak abból a szempontból érdekes, hogy ezek szerint nekik azért csurran-cseppen, miközben a magyar társadalom nagy részét megfosztják az uniós forrásoktól arra hivatkozva, hogy rendszerszintű a korrupció, a maffiakormány szétlopta az országot, és az ­uniós forrásokat is a haveroknak osztogatná el. Vagyis megvádolják a kormányt és támogatóit a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetésével, ám azokat valójában ők követik el, majd ártatlan képet vágva azt követelik, hogy büntessék meg Orbán Viktort ezekért a bűnökért.

Így válik saját belpolitikai sikertelenségükből egy egész országot sújtó összeurópai őrjöngés. És nem sül le a képükről a bőr.

Borítókép: Volodimir Zelenszkij éppen szót vált Orbán Viktorral az uniós csúcson (Fotó: AFP/Ludovic Marin)