Nézem ezt a szerencsétlent, ahogy egy ebédlőasztalról elcsent késsel a kezében tépkedi a nemzeti konzultáció nehezen engedelmeskedő plakátját, mint egy vásott kölyök, és mély szánalom lesz rajtam úrrá. De hamar elmúlik belőlem minden együttérzés a fejlődésében visszamaradt garázdával szemben, amikor elkezd beszélni, és pillanatok alatt előrántja a guruló dollárok mellé kapott fasiszta kártyát. Gyakorlatilag egy fasiszta jellegű propagandát látunk az önök pénzéből, gügyögi átszellemülten, de az indoklástól megkímél bennünket. Így el kell gondolkodnunk, vajon mire gondolhatott a szabályszegést normává emelő botcsinálta ideológus.
A képen Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Alexander Soros, a vén spekuláns George Soros fia. Utóbbi büszkén kérkedett vele, hogy még aktívabban részt kíván venni Európa átalakításában, mint a nyílt társadalom őrületét terjesztő apja, ezért került fel a plakátra. Sem az Európai Egyesült Államok elnökének nem létező szerepében tetszelgő Ursulát, sem a papa által kétes körülmények között szerzett vagyon hátszelét kihasználó Alexet nem hatalmazta fel senki, hogy mindenestől felforgassa az életünket, és teljesen más életformát erőltessen ránk. Ez ellen hív egységbe a plakát, ez ellen indult a nemzeti konzultáció.
Mi ebben a fasiszta? A kérdés megválaszolásához le kell ereszkednünk a fékezhetetlen agyvelejű Hadházy Ákos gondolkodásának színvonalára. Alex Soros ugyanis kétségtelenül zsidó származású. Hadházyék szerint képét azért szerkesztette a kormány a plakátra, mert ellenséget akar kreálni belőle, gyűlöletet kíván kelteni iránta. Ha pedig zsidó ember iránt gyűlöletkeltés zajlik, az a definíció szerint antiszemitizmus, a kormány tehát náci, ezt mondja a plakátrongáló fasisztának. A baj csak az, hogy Hadházy gondolatkísérletének egyetlen eleme sem igaz, vagyis hazudik, mint a vízfolyás. Alexből nem a plakát kreál ellenséget, hanem a kijelentései és a tettei állították a nemzetállammal és a nemzeti kormánnyal szembe. A plakát nem érzelmi viszonyulást hirdet, hanem gondolkodásra serkent, a konzultáción való aktív részvételre buzdít, nem kelt semmiféle gyűlöletet senki iránt.
Egyébként is nagy kérdés, miért lenne gyűlöletkeltő politikai szerepet vállaló emberek képét politikai plakátra helyezni. Az pedig végképp romlott, beteg gondolkodásra vall, hogy a politikai ellenfelek származása, vallása egyáltalán felmerül valakiben a vitás kérdések megítélésekor. Az az antiszemita, náci és fasiszta, kedves Hadházy Ákos, akinek Alex Soros képéről zsidósága jut először az eszébe, ahelyett, hogy azon gondolkodna el, ha nincs Soros-terv, akkor mit folytat ifjonti hévvel úgy járkálva az unió döntéshozóinál, mint valami felsőbbrendű hatalom követe.
De Hadházy nem ezen gondolkodik, hanem diktatúrázik még egy kicsit, mondván, Magyarországon nem valódi a választás, mert folyamatos kampány van. Azt persze elfelejti hozzátenni, hogy nemcsak a kormány, a kormánypártok kampányolnak, hanem az ellenzék is. Ráadásul utóbbi idegen zsoldban, idegen érdekek mentén. Még a nemzeti konzultáció lefasisztázása sem saját politikai termék, azt is Brüsszel tájékáról hallottuk először.
De kár is ennek a szomorú tekintetű bohócnak ennyire komolyan venni a szavait, hiszen ha hazánkban nem valódiak a választások, akkor Hadházy Ákos sem valódi képviselő, nem valódi voksoláson nem kaphatott több szavazatot mint fideszes ellenfele, eleinte át sem vett mandátuma nem valódi mandátum, ezért minden, amit képviselőként tesz, hazug, hamis, álságos. Csak tönkretett torzók és szeméthalom marad utána, bármerre jár. Még saját elvtársai sem szeretik.
A kormány új plakátkampánya nem politika, hanem egy gyalázatos lejáratókampány, egy dezinformációs támadás az európai unió ellen. Ezt már egy másik jelentős gondolkodó, Cseh Katalin mondta az Európai Parlamentben. Arra kérte a bizottságot és a parlamentet, hogy határozottan lépjenek fel ezzel a szégyenletes kampánnyal szemben. Ő tehát egyelőre csak virtuálisan tépkedi a plakátokat, de a hasonlóság feltűnő vehemens kirohanása és a fentebb tárgyalt késes támadás között. Már ennyiből is kiolvasható, hogy szervezett közös akciósorozatról ugyan nincsen szó, de a dollárbaloldal minden szinten úgy érzi, hogy egységesen fel kell lépnie a nemzeti konzultációval szemben.
Erre kötelezi őket a felnyalt eurókötegek súlya, de nyilván érzik azt is, hogy ismét komoly erőt fog felmutatni a nemzeti oldal mindazzal szemben, amit szívós és módszeres hazaárulásuk közben eddig az unió balliberális elitjénél elértek.
Cseh Katalin dedós árulkodása beismerő vallomás arról, hogy teljesen gátlástalanul képviseli az önfeladó és önsorsrontó liberális európai politikát hazája érdekeivel szemben. Rikácsolására állítólag Ursula asszony a szemét sem húzta fel, azt mondta, hogy hisz a magyar lakosság intelligenciájában. Ebben az a jó, hogy mi is ebben hiszünk. De valamelyikünknek a hite nem elég megfontolt. Mi ugyanis abban bízunk, hogy a magyarok átlátnak azon az ármánykodáson, amit a bizottság elnökének irányításával a Soros-birodalom tanácsai mentén művelnek az Európai Unióban, s határozottan visszautasítják azt. Míg ők nyilván abban bíznak, hogy a magyar ellenállás nem lesz elég erős ahhoz, hogy megakadályozza őket a háború folytatásának, a migráció és a gender térhódításának támogatásában.
Jobb lenne pedig, ha tudomásul vennék, vagyunk itt pár millióan, akik nem akarjuk, hogy újabb hitelekkel adósítsanak el bennünket azért, hogy még többen haljanak meg Ukrajnában. Különösen nem akarjuk addig, amíg a nekünk járó pénzeket nem adták ide maradéktalanul. Ha bennünket lehet vegzálni, sanyargatni mondvacsinált jogállamisági álproblémák miatt, akkor azonnal felejtsék el azt az ostobaságot, hogy Ukrajna egyre alkalmasabb az uniós tagságra. Valaki nyissa már fel Ursula asszony szemét, tárja elé a maga valóságában, mi folyik ott demokrácia meg jogállam címén, mert gyanús, hogy valaki félrevezette idáig. És nem engedünk abból az álláspontunkból sem, hogy mi akarjuk eldönteni, kivel élünk együtt és kivel nem. Nem kellenek kvótahatársértők és migránsgettók. Az anya viszont nő, az apa férfi, a gyerekeinket pedig hagyják békén!
