Az ötödik példa még ennél is frissebb: nemrég vált egyértelművé az OTP feljelentése (vagy bejelentése) következtében, hogy a Karácsony Gergely által vezetett 99 Mozgalom 2021 augusz­tusa és 2022 szeptembere között mintegy 500 millió forintnyi adományt kapott, döntő többségét kötegelten, euróban és dollárban. Karácsony összevissza beszél az állítólagos „mikroadományokról” – a kötegben érkező külföldi valutákról –, az érintettek hallgatnak, nincs is mit mondaniuk, hiszen az már vagy hazugság lenne, vagy beismerés, hogy itt másról van szó, mint mikroadományokról. A vizsgálat megkezdődött, mert bűncselekmény gyanúja merül fel, amelynek a következményei már nem is olyan jelentéktelenek. 

És itt álljunk meg egy pillanatra! A magyar jog a hazaárulás vádját meglehetősen tágan fogalmazza meg. Más szóval: hol kezdődik a politikában a hazaárulás? Hol húzódik az ellenzéki politika és a nemzetellenes politika közötti határvonal? Egzakt, egészen pontosan körülírható határokat aligha lehetséges megadni. A jelenleg hatályban lévő büntető törvénykönyvi paragrafus így szól: 

Ezek után hazaárulásnak minősíthető az, ha valaki külföldi szervezetektől pénzt fogad el azért, hogy így manipulálja és végül megnyerje a választásokat? Természetesen első megközelítésben azért nem minősíthető a külföldi kapcsolatrendszer – például az Action for Democracy által – hazaárulásnak, mert bár az ellenzéki szervezetek elvileg külföldi szervezetekkel állhattak kapcsolatban és pénzt fogadhattak el tőlük, az nem mondható el, hogy ezt Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából tették. Bár érdekes kérdés ez: pontosan lehetett tudni az ellenzéki pártok programjaiból, hogy ha ők kerülnének hatalomra, mit tennének – éppen a külföldi szervezetek sugallatára vagy parancsára. 

Először is, mindenben alárendelték volna a kormány működését az uniónak, az amerikai demokratáknak vagy éppen globális szervezeteknek, tehát a függetlenségünket vették volna el. Másodszor, a migráció nyilvánvaló engedélyezésével, a határkerítés vélhető lebontásával és más intézkedésekkel migránsok tízezreit, százezreit engedték volna be az országba, s ha valami, ez az ország területi épségét is nagyban veszélyeztette volna. Végül harmadszor, jól tudjuk, hogy a Fleck Zoltán-féle elképesztő alkotmányjogászok abban gondolkodtak, hogy a magyar alaptörvényt törvénytelenül, kétharmad nélkül, egyszerű többséggel megváltoztatták volna. Mi ez, ha nem a magyar alkotmányos rend felrúgása?

A kérdés természetesen költői.

És egyben a magyar demokratikus kultúrát is vagy fejlesztjük, vagy sem. Egyébként ha lennének kemény ítéletek, az jót tenne a baloldalnak is. Ugyanis ha esetleg emiatt (is) széthullana, akkor megnyílhatna előttük egy valóságos megújulás lehetősége – ugyanis a jelenlegi felállásukban tényleg csak a képviselői és egyéb politikai kifizetéseik megléte a tét számukra, semmi egyéb.

És akkor Gyurcsány Ferenc viselt dolgairól már nem is szóltam – minek tenném? Ő a mi életünk szép, kellemes, megunhatatlan, eltörölhetetlen része. Kell ő nekünk, mint egy falat kenyér, nem?

Borítókép: Karácsony Gergely főpolgármester és Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke (Fotó: Kurucz Árpád/Magyar Nemzet)