Persze hogy kényelmes nekünk, nemzetieknek, szuverenistáknak a jelenlegi helyzet belpolitikai szempontból: a baloldali és balliberális ellenzék egyszerűen nem ellenfél – mármint országos szinten. A főváros persze más kérdés, de meggyőződésem, hogy jövőre még Budapesten is jó esélyekkel indulhatunk.
Mégis úgy vélem, vannak olyan kötelességeink, amelyeket nem szabad elhanyagolnunk. Ez pedig nem más, mint az, hogyha az ellenzék pártjai, politikusai olyan vétségeket követnek el, amelyek túllépik vagy túlléphetik a törvényesség határát, akkor nem szabad, nem kell ezek felett könnyedén átsiklani, mondván: ezzel az alkalmatlan ellenzékkel minek még keménykedni, amúgy is a béka feneke alatt vannak. Ne rugdossuk tovább a döglött lovat, mert még a végén megsajnálják őket…
Ez a fajta hozzállás véleményem szerint helytelen.
Ugyanis nekünk mindig a demokratikus normák és törvényesség szellemében kell eljárnunk, bármilyen gyönge is az ellenfelünk. Mi vagyunk a felelősek azért, hogy a demokratikus politikai kultúra erős legyen Magyarországon. Ebből pedig az következik, hogy az ellenzékkel szemben, ha megérdemli, a jognak meg kell tennie a szükséges intézkedéseket, mégpedig itt elsősorban törvényességi, bűnüldözési, igazságszolgáltatási lépésekre gondolok, a jog betartására és betartatására.
Vagyis mércét állítunk fel, a normalitás és az erkölcs mércéjét, mely a politikai élet szereplőire hatványozottan fontos követelmény. Így és ennek szellemében vagyok kénytelen felhívni néhány konkrétumra a figyelmet.
Elsőként itt van Simon Gábor volt MSZP-s elnökhelyettes ügye, ami idestova már kilenc éve (!) tart. Vele kapcsolatban az a vád, hogy 267 millió forint bevétellel nem tud elszámolni, és nem fizetett a pénz után adót. Az az igazán döbbenetes, hogy szinte egy évtized alatt sehová nem jutott el a vizsgálat, közben háromszor történt „bírócsere”, s fogódzkodjanak meg: az ügy még mindig, pontosabban újra az első fokon tart.
A második példám Czeglédy Csaba ügyvéd. Őt 2017-ben vádolták meg diákmunkával kapcsolatos durva, hatmilliárdos költségvetési csalással, ügyében a mai napig nem született jogerős ítélet. Gondoljunk bele:
Czeglédy hat éve gyanúsított, de közben indult egy EP-választáson, valamint a szombathelyi önkormányzati választásokon is, s mindezt azért tehette meg – és húzhatta az időt, hiszen jelöltként és önkormányzati képviselőként mentességet élvezett –, mert nem született jogerős bírósági ítélet.
A harmadik példa lehet a Városháza körüli botrány. Emlékszünk, mennyit hallgattuk a médiumokban az Anonymus nevű maszkos alaknak a tényfeltáró hangfelvételeit, amelyek azt mutatták be, hogy a fővárosi vezetés háza táján minden jel szerint egy jól kifejlett korrupciós hálózat üzletel az ingatlanokkal (egyáltalán nem csak a Városházával), s mindebből a „cápák” – a pártok – mind-mind részesednek? Tudom, mindez még csak gyanú. De meddig kell várnunk az ítéletre, talán még egy Karácsony-ciklust végig kell szenvednünk amiatt, hogy nem lesz érdemi eredményük a vizsgálatoknak?
A negyedik még frissebb: az Action for Democracy nevű, Korányi Dávid által irányított globalista szerveződés komoly pénzadományai a Márki-Zay-féle Mindenki Magyarországa Mozgalomnak, mely összegek felhasználásával a gyanú szerint az ellenzéki pártok részt vettek a kampányban, ez pedig sérti a törvény betűjét.
Az nagyon rendben van, hogy most törvényjavaslat készült arról, hogy a civil szervezetekre is vonatkozzanak azok a szabályok, amelyek a választásokon induló pártokra, azaz ne vehessenek igénybe külföldről kapott támogatásokat kampánycélokra. De mi lesz a mostani üggyel? Várható-e, hogy ebben lesz valamikor ítélet?