Mi következik mindebből a magyar érdekérvényesítés szempontjából? Gyakran felmerülő kérdés, hogyan kellene minderre reagálnia Magyarországnak? A jelenlegi elszomorító állapotokat látva sokan úgy gondolják, ideje lenne kilépnünk az EU-ból és felhagyni a sokszor kilátástalannak tűnő hadakozással. „Ha a briteknek sikerült, miért ne sikerülhetne nekünk is?” – hangzik a kérdés.

Először is tegyük világossá: nem egy ligában focizunk a britekkel, Szoboszlai Dominik ide vagy oda. Sem gazdasági erőnk és lehetőségeink, sem politikai mozgásterünk, sem alapvető nemzeti érdekeink szempontjából nem jó párhuzam a brexit. 

 Továbbá közösen fellépni az EU külső határainak védelmében, mert legyen világos: a schengeni térségen belüli szabad mozgást csak akkor lehet fenntartani, ha véget vetünk az illegális bevándorlás egyre súlyosabbá váló kihívásának.

A közös piac létrehozása, az oktatási, kulturális együttműködés, a közös agrárpolitika, a kohéziós politika – nyilvánvaló uniós eredmények. Ezeket meg kell védeni, ezeket működésben kell tartani. A politikai boszorkányüldözés nem lehet hosszú távon fenntartható modell, ezt egyre több tagállam, egyre több demokratikus politikai erő ismeri fel. 

Ugyanakkor az is egy lehetséges forgatókönyv, hogy az Európai Unió differen­ciált működés felé mozdul el. Lehetnek olyan szakpolitikák, területek, ahol a tagállamok egy bizonyos része nem vesz részt az együttműködésben. Más területeken viszont igen. Ez az angol szakkifejezéssel „opt-out”-nak nevezett formula már ma is létezik, és elképzelhető, hogy a jövőbeli uniós működésben fontosabb szerepet fog játszani. Bár ez nem önmagában való cél magyar szempontból, elképzelhető, hogy egyes kérdésekben ez kínálhat megoldást a jelenleg széttartó és komoly belső feszültségeket generáló központosítás ellensúlyozására.

Ez a biztosíték minden tagállamot véd, de a legfontosabb szerepe talán mégis a kisebb tagállamok esetében van – ez garantálja azt, hogy alapvető érdekeiket nem tudják a nagyobb méretű és lakosságszámú államok figyelmen kívül hagyni.

Sokatmondó bizonyítéka az unió gyengeségének az orosz–ukrán háború ügyében folytatott politika. A hangzatos brüsszeli nyilatkozatok nem tudják elfedni azt az alapvető tényt, hogy az EU gyakorlatilag képtelen józan, a saját, hosszú távú érdekeinek megfelelő döntéseket hozni. Sokkal inkább alárendelt, készséges szolgálóleányként viselkedik egy nagyobb, globális geopolitikai küzdelemben. Az elhibázott szankciós politika, az állóháború folytatásának erőltetése – ahelyett, hogy tűzszünetre és békemegállapodásra törekednének – az önálló külpolitikai gondolkodás hiányát mutatja. Tárgyilagosan nézve az ukrán kérdésben az EU gyakorlatilag vergődik: világosan megfogalmazott cél nélkül, időbeli és pénzügyi korlátok nélküli támogatást ígérget úgy, hogy az unió polgárainak véleményét nem kérte ki ebben a nagy horderejű kérdésben.

 Az EU vezetői vagy nincsenek tisztában ezzel (és akkor intellektuálisan alkalmatlanok Európa vezetésére), vagy nagyon is tisztában vannak mindezzel, nem gondolják komolyan, amit mondanak, de végletesen gyávák és cinikusak.

Akármelyik olvasat is igaz,

Mindig a szerződések alapján, ha százszor is megpróbálják megkerülni azokat, akkor százegyedszerre is ragaszkodva az érvényben lévő megállapodásokhoz.

Sokan vannak nyugat-európai partnereink között is olyanok, akik osztják ezt a fajta józan, a valóság talaján álló magyar álláspontot. 

Nehéz küzdelem lesz, és a magyar választási eredmény jelentősége – mint az utóbbi időben egyre inkább – most is messze meghaladja majd azt az arányt, ami országunk méretéből következne.

Nekünk Brüsszelben a jövőben is mindig Magyarország lesz az első. Júniusban legyünk ott minél többen a szavazóurnáknál!

A szerző európai parlamenti képviselő (Fidesz)

Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök egyeztetést folytatott Emmanuel Macron francia köztársasági elnökkel, Olaf Scholz német kancellárral, Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével és Charles Michellel, az Európai Tanács elnökével az EU-csúcs megkezdése előtt Brüsszelben 2023. december 14-én (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)