Tán keveseket lep meg: a világpolitikát az önző érdek, a nyers erő, az erőszak, a pofátlanság mozgatja. Az viszont folyton ámulatba ejt, hogy némelyek mindezt, sőt még a népirtást is képesek „szabályokon alapuló világrendnek” becézni. Hogy akadnak ma is nem kevesen, akik ártatlan képpel magyarázzák, mennyire helyénvaló volt meggyilkolni sok millió vietnámi, koreai, iraki, afgán, szír honpolgárt, mert hát az Amerikai Egyesült Államok ezzel is a demokráciáért, a szabadságért, az emberi jogokért küzdött. S bár nyolcszáz vagy hány katonai bázisa van világszerte, és annyit költ a hadseregére, mint a világ többi állama együttesen, mégis folyton másokra mutogat, hogy veszélyeztetik a világbékét. Aztán valahogy folyton megelőző háborúkat kénytelen indítani, puccsokat szervezni, polgárháborúkat kirobbantani, szövetségese gázvezetékét fölrobbantani, persze szigorúan önvédelemből. Aha.

Valójában a Föld Urának nem magát, nem a területét kell védenie, hisz soha senki nem fenyegette. Hanem világuralmát. Azt a repülőgép-hordozóival kivívott előjogát, hogy úgy fölözze le a világ javait, ahogyan neki tetszik. Ám ennek mostanában vége szakadt. Világuralma megingott, összeomlóban van. Már csak az a kérdés, helyi háborúkkal vagy nagy világégéssel próbálja késleltetni az elkerülhetetlen végzetét.

Itteni csápjaik, a brüsszelita sóhivatalnokok is éppen annyira szeretve tisztelik a szabályokon alapuló világrendet, mint gazdáik. Saját törvényeikre a sztratoszféra magasából tesznek. Ha kell, úgy fogadják el Sargentini vádiratát és indítják meg Magyarország ellen a hetes cikkelyes eljárást, hogy saját eljárási szabályzatukat megsértve a tartózkodásokat nem tekintik szavazatoknak. Aztán nyilvánvalóan tagállami hatáskörökbe trappolnak bele. 

Előbb valamiféle „európai értékek” megsértéséről hadováltak, aztán végül Ursula von der Le­yen bizottsági elnökön keresztül kibökték: addig nem adják oda a pénzünket, míg nem engedjük be hazánkba az illegális migránsokat, nem vesszük át Nyugatról az általuk behívott, de nekik nem kellő emberfelesleget, s nem hagyjuk az óvodákban hittéríteni a szivárványos cukrosbácsikat és -néniket. Hiába van igazunk, hiába támasztja alá érveinket minden szabály, törvény, előírás, falra hányt borsó.

A nyugat-európai országok helytartói dettó, mint a brüsszeliek. Németországban a második legnépszerűbb párt, az AfD betiltásán törpölnek. Franciaországban Macron elnöki rendelettel emelte meg a nyugdíjkorhatárt, büszkén homoszexuális miniszterelnöke pedig az ágyasát nevezte ki külügyminiszternek. Hollandiában eltörölték a véleménynyilvánító népszavazást, miután a nép kétszer szembeszegült az „elittel”. És így tovább.
A szabályokon alapuló világrend is éppen olyan, mint a történelem megelőző uralmi rendjei: az ököljog az irányadó. 

Ami viszont más, mint korábban, az az álca. Elvárják, hogy érezd magad megtisztelve, hogy elviszik neked a szabadságot, a demokráciát, a humanizmust, még ha napalm formájában is. Ám a bukásuk elkerülhetetlen. Végvergődésük hosszú lesz és véres.

Borítókép: Emmanuel Macron francia elnök (Fotó: Ludovic Marin)