Jól vagyok. Sőt, jaj de jól vagyok. Mint mondjuk a pestises csávó a hordágyon a Gyalog galoppban. Az történt velem, mint több százezernyi honfitársammal, hogy most már hónapok óta vagyok beteg, így élek, így dolgozom, így duzzogok. Nagy nehezen kilábalok, néhány nap boldogság, aztán kezdődik újra.
Orromnak, fülemnek, torkomnak ezer baja, váltakozó intenzitással. Nem részletezném. Felső légúti izé tehát, valamelyik influenza, rohadék importált globális termékcsalád, rosszabb, mint a tökízű paradicsom. Pedig az is szörnyű, de hát ezt hozta a multinacionális progresszió, de azt legalább kiváltom savanyú káposztával. Orvoshoz már régen nem megyek, már bocsánat, de évtizedek óta nem találkoztam egy rendes diagnosztával. Személyes balszerencse, nyilván.
De azt vágom, miként kerülök a gyógyszeripar karmai közé, amennyiben egy pillanatra is lanyhulna a figyelmem.
Nagy köszönet a Covid-oltásokért, de tényleg, lehet, hogy amennyiben nem lettek volna, ott pusztulok el egy lélegeztetőgépen. Ám elég ebből is, jöjjön, aminek jönnie kell, én már nem tesztelek újabb pénzekért, nem érdekel, melyik kínai kísérletbe estem éppen bele.
Ez egyébként pontosan abban a percben vált világossá, amikor jött Putyin, és egy korlátozott, ám mégis jól érzékelhető csapással agyonvágta a vírust. Ami aztán sunnyogva visszatért, amint lanyhult a proxy iránti érdeklődés.
Jelen sorok írásakor két napja szakad az eső. Ez jót tesz az olvasási kedvnek. Ahhoz sincs sok kedvem, de azt azért látom (egy olyan oldalon, ahol ugyan borzalmas a kattintási vágy, de mégsem egy primer összeesküvés-elméletek-ontó lehetőség), hogy új tünet lépett fel a Covid mellékhatásaként. Nevezetesen a szorongás. Na most. Azt azért állapítsuk meg higgadtan, hogy régebben, amikor minden jobb volt, ha beütött a krach, magyarul taknyunk-nyálunk egyben volt, legalább nem idegeltük széjjel magunkat. Elmúlt, oszt’ helló. Most meg, jé, tényleg. Az ember amúgy is szorong ebben a világban. Nem tudja, bírja követni és akkor még ott van a család, a munkahely, a személyes agyrémek, sorolhatom. És mindezeken túl arra ébredsz kora hajnalban, hogy szorongsz.
Az én jelen tudásom szerint, ami persze felszínes, a szorongás idegi, agyi eredetű.
És akkor itt valami rettenetesen nagy baj van. Akkor ez valami olyan, a jelenben megélt sci-fi, amiben sohasem akartunk még csak mellékszereplők sem lenni. És közben mindent, de tényleg mindent lenyomnak a torkunkon. Mert ha duplán szorongsz, akkor kevesebb erőd marad a tiltakozásra. Beveszed, hogy a rohadt multi hetvenedszer is átrendezi az üzletét, hogy miközben keresgéled, amit akartál, betegyél a kocsidba számos fölösleges dolgot is.
Primer, internetes pszichológia, de hat a tömegekre. És ebből lesz az árfelhajtott undorító extraprofit, amit simán lehazudnak. De hazudnak éjjel és nappal. Itt van ez az üvegvisszaváltó automata. Még vagy fél évig fognak hazudozni róla.
A magyarokkal persze nehéz, ezt látjuk Brüsszelben is. Van itt valami egészséges, ezeréves túlélési ösztön. Ha még a mesterségesen gerjesztett európai infláción is túltoljátok az árakat, hogy majd abból legyen az (euró)ezermilliárdokban mérhető haszon, akkor mi kevesebb befóliázott büdös húst veszünk. Na de az automatákkal meg az a pálya, hogy amint azt látom, kiszórjuk a multik elé. Helyes. Pár forintért nem fogunk szórakozni veletek. Más kérdés, ugyanakkor nem elhanyagolható, hogy a pénztárban tizennyolc fokban villámkezű pénztárosokkal fogják eltakaríttatni a romokat. Hogy mikor vetünk ennek véget, jó kérdés. Hogy a Berlinben felsorakozott traktorosok mire mennek, jelen sorok elkövetésekor az is.
Mint ahogy az is, hogy ezúttal mire hajtanak majd az idén 70. születésnapjukat ünneplő Bilderberg-csoport tagjai. Na ez aztán tényleg egy egy olyan társaság, amely megtestesíti a nyugati típusú exportált demokráciát Marilyn Monroe helyett.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az iráni szakállasokat szeretném Amerika után, sőt. Na de teljes titoktartás, a nyitott társadalom nevében, és akkor most majd ők megint eldöntik a fejünk fölött és a hátunk mögött, hogy mi lesz. Kik ezek és kiktől kaptak erre felhatalmazást? Tudósok, politikusok? Aha. Innen Surányi és Bajnai voltak a meghívottak. Meg a felejthetetlen Bokros Lajos.
Borítókép: MOM Park bevásárlóközpont és szórakoztatóközpont esti kivilágításban. (Forrás: internet)
