Ha belegondolok a magukat nagyon okosnak gondoló ateisták ostobaságába, az jut eszembe: nyilván így viselkedik egy agresszív kisebbség vezetője. Arról persze nem tehet sem az atya, sem hívei, hogy puszta létük provokáció azoknak a szemében, akik gyermeteg mesének tartják a keresztény vallást, amiben szerintük értelmes, felnőtt ember nem hihet. Rémálmaimban sem gondoltam volna, hogy ismét a nép ópiumaként látom leírva a vallást, mint a hetvenes években, és az állam szétválasztását az egyháztól ismét úgy képzelik majd az újbolsevikok, hogy „Tapossátok el a gyalázatost!”, mármint az egyházat. Döbbenetes párhuzam, hogy miközben hatalmas adósságot rendezve végre elkészülhetett néhány film a mártírhalált halt papokról, akik a kommunizmus áldozataivá váltak, utánuk hetven-nyolcvan évvel ismét attól kell rettegnünk, hogy egyszer nem a szobrok és szimbólumok, hanem az élő hitet megtestesítő ember ellen fordul a józan eszüket végképp elveszített újbalos gyűlölködők agressziója. Egy pillanatra se feledjük, már mi vagyunk elhomályosult szemükben a provokátorok.

Nem vigasz számunkra az sem, hogy a hazai baloldal még ebben sem tud semmi önállót kiizadni magából, és csak a Nyugaton terjedő mintáit követi az őrületnek. Amikor először olvastam közterületről eltávolított keresztény szoborról, ami állítólag sértette a nem keresztények vallásos érzelmeit, könnyelműen hülyéztem le a jólétbe belegárgyult idiótákat a messzi távolban.

Öklömnyi kövekkel dobálnak bennünket, mi pedig szemérmesen lehunyjuk a szemünket, és nem dobjuk vissza őket semmivel. Ott tartunk, hogy egyházi működtetésű oktatási intézményekben az ott tanítók meghívására agitálhatnak a legádázabb ellenségeink ellenünk. Nagyon gyorsan változtatnunk kell ezen, mert szelídségünket gyengeségnek nézik, és még agresszívabban támadnak majd bennünket. A megkövezés kivégzési mód volt, a kenyér pedig az élet. Élettel kell megdobálnunk a halál kufárait.

Amikor tehát el akarják törölni a karácsonyt, és télünnepet tartanának nekünk, akkor a képükbe kell nevetni. Amikor nem engedik az óvoda udvarán feldíszíteni a fenyőt, akkor éjszaka, titokban csak azért is fel kell díszíteni, és még ajándékokat is érdemes odacsempészni. Nálunk szerencsére még le sem csuknak ezért, mint azt a szegény német apát, akinek a példáját alapul vettem. De amikor megfelelési kényszerből leretusálják egy reklámban a székesegyház tetejéről a keresztet, mondván, nehogy elriassza a terméket szerető nem keresztény vásárlókat, akkor bojkottot kell hirdetni, és soha többé nem szabad vásárolni abból a termékből.

Annak érdekében, hogy ne tűnjön erőltetett összemosásnak az a gondolatmenet, amelynek során egy szobor vandál megrongálásától a keresztényüldözés legagresszívabb életellenes formáihoz jutottunk, Ferenc pápa szavait hívom segítségül. Az egyházfő még októberben a béke királynője, Szűz Mária segítségét kérte a gyűlölettel és a háborúkkal szemben egy imavirrasztáson. Kijelentette, hogy az emberiség elvesztette a béke útját, és nem talál vissza rá. Sötét időket élünk, az emberiség a testvériség helyett Káint és Ábelt választotta. Akkor fejezték le Dunavecsén Szűz Máriának, a béke királynőjének a szobrát, amikor háború dúl Ukrajnában, Gázában, fenekedik egymásra ismét a két Korea, Tajvan puskaporos hordóvá vált, Iránban is sikerült destabilizálni a helyzetet, és a húszi lázadók akcióit is kezdi megelégelni az USA és több szövetségese. Karácsonykor Nigériá­ban legalább százhatvan embert meggyilkoltak a többségében keresztény falvakban, háromszázan pedig megsebesültek a támadásokban, amelyek mögött muzulmán fegyveresek álltak. Hivatalos adatok szerint meghaladja a háromszázhatvanmilliót az üldözött keresztények száma a világon

Ha egy szál magunkban maradunk, akkor is lépjünk fel minden esetben a háborús uszítók, a közösségeinket szétverők, az isteni és természeti törvényeket tagadók ellen. Legyen újra keresztény erény a bátorság, amellyel megvédjük egymást, és nem hagyjuk, hogy azzal sértegessenek folyamatosan bennünket, hogy állítólag mi sértjük mások érzékenységét. Szelíden, mint a galamb, és okosan, mint a kígyó, ez a követendő magatartás Szűz Mária országában.

Borítókép: A barbár módon megcsonkított Mária-szobor (Fotó: Dunavecsei római katolikus egyházközség Facebook-oldala)