Mintha nem tulajdonított volna a közvélemény kellő jelentőséget annak a kolosszális bejelentésnek, hogy Karácsony Gergely főpolgármester „Ide nekem az oroszlánt is!” felkiáltással mikroszkóp alatt észlelhető pártja, a Párbeszéd európai parlamenti választási listájára is felkéredzkedett. Olyasmi bagatellizáló reakciók voltak erre, hogy ez csak amolyan szimbolikus lépés, megerősítendő komoly láthatósági problémákkal küszködő gazdapártját. Meg hogy nem gondolkodott előre, mivel így az lehet a látszat, mintha nem bízna eléggé a főpolgármesteri újraválasztásában.
Abban, hogy nem gondolkodott előre vagy hátra, nincs semmi újdonság, hisz ez a foglalatosság sohasem volt az erőssége, amúgy is mások, elöljárói, szponzorai teszik meg ezt helyette.
Szerintünk azonban nem pusztán látszat, hogy nem bízik igazán a győzelmében, hanem a színtiszta, kérlelhetetlen valóság. Mostanában kezd rádöbbenni, hogy mások a tények és más a fényesre glancolt kép a lakosság körében uralkodó, számára kedvező hangulatról. Miért lenne abszurd feltételezés, hogy abban reménykedik: ő mint úgymond húzónév, a listán elfoglalt ötödik helyével felviszi a Párbeszédet az öt százalék fölé az EP-választáson, aztán ha nem jön be a fővárosi újrázási projekt, legfeljebb bejelentik, hogy nem Jávor Benedek, hanem ő maga megy Brüsszelbe, a lajstrom élére ugrasztva?
Hogy nem tud se angolul, se más nyelven és még az írott magyar nyelvvel is meggyűlik a baja, még akkor is, ha csupán a nevét kell leírnia (lásd amikor „Kalácsony Gelgely”-ként aposztrofálta magát, nyomtatott nagybetűkkel)? Oda se neki! Ilyen csip-csup, bagatell ügyek nemigen szokták őt zavarni.
Még az sem nagy dráma, ha a papírforma szerint elhasal az európai voksoláson a pártja. Mibe kerülne a DK-nak helyet szorítani részére a saját listáján, ha úgy hozza a kényszer? Úgyis az ő tenyerükből eszik, és úgy táncol, ahogy Gyurcsány fütyül. Az ilyen ember aranyat ér Brüsszelben is, a világért se engednék el a kezét. Az meg, hogy nem tud nyelveket, inkább a javára válik, így legalább nem fog valótlanságokat, hülyeségeket beszélni, mint ahogy rendszeresen teszi itthon.
