Olvasom a szilveszteri hadijelentéseket. Ezúttal nem az ukrajnaiakat, közel-keletieket – hanem a Nyugat-Európa nagyvárosaiból érkezőket. Lebilincselő olvasmányok. Ha nem is a Blitzkrieg sebességével, de folyamatosan, megállíthatatlanul törnek előre a fölfegyverzett migráns hadosztályok. Évről évre hajtják uralmuk alá az európai őslakosok földjeit, űzik őket várostól faluig. Aztán – ha a városok megtelnek – faluból a tengerbe. Aki marad, az behódol vagy meghal. Így lesz, hiszen mindig ez a vége.
A hollandiai haditudósítások szerint legkevesebb kétszáz „fiatalt” (a migráns fedőneve a fősodratú baloldali sajtóban) tartóztattak le szilveszterkor és újév napján. A migránshordák átkaroló hadműveleteiben több tucat rendőr megsérült, de hát nyilván megérdemlik, minek mentek oda. A jelentések megemlítik, hogy a támadók tűzijátékokkal és kövekkel támadták a rendőröket – azért csak ilyesmikkel, mert egyelőre ezek voltak kéznél. A kulturális sokszínűség szép példájaként legalább száz autót fölgyújtottak.
Ünnepeltek, na. Amszterdamban, Hágában és más városokban fegyveres karhatalmi alakulatok bevetésére volt szükség a hódítók megfékezéséhez. Kész csoda, hogy egyáltalán bevetették őket: általános tapasztalat, hogy a fénylő Nyugaton fegyveres rendőröket, katonákat elsősorban himnuszt éneklő jobboldaliak, sárga mellényes közalkalmazottak, esetleg megélhetésükért tüntető gazdák ellen vetnek be, arrafelé ők a főellenség. Az idegen randalírozó viszont szép, azt pátyolgatni kell.
A hírek szerint rendőrosztagokat kellett bevetni a tűzoltók testi épségének védelmében, tudniillik a migránshadak őket is lőtték. Jól értik: a tűzoltókat lőtték, pirotechnikai eszközökkel. Tényleg, miféle véglények azok, akik tűzoltókra (vagy éppen mentőkre) támadnak? Olyasfélék, akikkel ép elméjű ember nem óhajt egy országban, egy kontinensen élni. Ám a Junckersek, Von der Leyenek, Rutték, Timmermansok, Sophie in ’t Veldek a nyakunkra hozták-hozzák őket. Az ünnepek előtt például az unió kútmérgezői jogi trükközéssel kierőszakoltak egy új migránspaktumot. Jöjjenek még többen! Bármi áron iszlám kalifátussá teszik Európát.
Olvasom, hogy Hollandiában egy tanulmány összegezte, mennyi pénzt költöttek 1995 és 2019 között migránsok gyámolítására. Nem sokat, mindössze négyszázmilliárd eurót… Fene tudja, miért, de a honi népi bölcsesség jut eszembe: „Aki hülye, haljon meg.”
Hollandia szomszédságában is megmutatta bájait a sokszínűség. Csak Berlinben háromszáz rendbontót tartóztattak le szilveszterkor. A rituálé itt is ugyanaz volt: a vidám ifjak petárdákat hajigáltak a járókelőkre, tűzijátékokkal lőtték a kivezényelt karhatalmi erőket, kirakatokat törtek be, gyújtogattak, ilyesmi. Tizenegy alakot akkor tartóztattak le, amikor éppen Molotov-koktélokat készítettek. Arról nem szólnak a tudósítások, ezúttal hány fehér nőt erőszakoltak meg a migránsok – igaz, a sajnálatos 2015-os kölni események után is eltelt kis idő, pár nap, mire a cenzúra fedele alól kiszisszentek az első hírfoszlányok a több száz megbecstelenített leányról, asszonyról. Persze, meglehet, ezúttal tényleg senkit sem tepertek le a nászra vágyó észak-afrikai, közel-keleti fiatalok. Ha ez így van, akkor volt haszna, hogy valami négyezer fölfegyverzett rendőrt vezényeltek az utcákra Berlinben, akik állítólag – az új német törvények értelmében – már határozottabban léphetnek föl a lincselő hordák ellen. Lehet, az ejnye-bejnyézés helyett talán már a szemöldöküket is ráncolhatják – menekülés közben.
Összegezve a hadijelentéseket: a hódító migráns ármádia valamennyi frontvonalon előretört, az európai őslakosság fülét-farkát behúzva iszkol. S futás közben azt üvöltik (hiszen ezt verte beléjük az iskola, a média), hogy ők, az őslakosok tehetnek mindenről, gyarmatosítás, Black Lives Matter. Szégyelljük magunkat hetedíziglen.
Sokszínűség. Öntik ránk mindenünnen, hogy ez valamiféle érték. Nekem ugyan nem. Meg hát emlékszünk, anno hogyan próbálták belénk verni: „Te is más vagy, te sem vagy más.” S éppen azok próbálták belénk verni a toleranciát (a szadeszosok), akik soha, egyetlen másodpercig sem óhajtották elviselni a mi „rémisztő” másságunkat, mármint hogy magyarok szeretnénk maradni a saját hazánkban. Ám az SZDSZ toleranciakampánya babazsúr volt ahhoz képest, amit most nyugat-európai elvtársaik művelnek. Dübörög a Kalergi-terv. (Amely nyilván ugyanúgy nem létezik, ahogyan Sorosé sem.) A migránsbeöntéssel elkövetett népességcsere-program. Utolsó vérig.
Borítókép: illusztráció (Fotó: AFP)
