A 2022. októberi olaszországi választások szintén felerősítették azt az érzést, hogy erősödnek a konzervatívok. A hanyatló gazdaság, az illegális migráció és a magas kamatlábak is hozzájárultak ahhoz, hogy a jobbközép koalíció győzött, amely mindkét parlamenti kamarában jelentős többséget szerzett. Az új koalíció vezető pártjának, az Olasz Testvéreknek anglofil és karizmatikus fiatal vezetője, Giorgia Meloni azonban kerüli az effajta leegyszerűsített besorolásokat. 

Ez azonban nem történt meg. A 2023-as év pedig valójában azt bizonyította, hogy mély társadalmi, politikai és ideológiai törésvonal osztja meg a választókat Európa-szerte, elválasztva a progresszív, városi és fiatalabb szavazókat a vidéki, munkásosztálybeli és idősebb, a divatos városközpontokon kívül élő, konzervatív szavazóktól. Ez a törés drámai módon megmutatkozott a 2023-as spanyol, szlovák, lengyel és holland választási eredményekben is.

Madridban a Pedro Sánchez (Szocialista Munkáspárt) vezette kormányzó baloldali koa­líció előre hozott választásokat írt ki 2023 júliusában, amit a fő ellenzéki párt, az Alberto Núnez Feijóo vezette jobbközép Néppárt (PP) meg is nyert 33,05 százalékkal – de nem sikerült megszerezniük a kormánytöbbséget a 350 mandátumot számláló Cortesben. Lényeges megjegyezni azt is, hogy a Vox, a spanyol integritást hirdető populista párt, amely szövetséget kötött a PP-vel, nem tudta elérni az elemzők által jósolt szavazatszámot, ráadásul a végén Sáncheznek sikerült kormányt alakítania, miután összefogott két szeparatista párttal.

Így végül a Donald Tusk által vezetett ellenzéki koalíció vette át a kormányzati hatalmat december közepén, és nem vesztegették az időt a leköszönő adminisztráció az elmúlt nyolc évben folytatott politikájának mihamarabbi felszámolására.

Szlovákiában a politikai instabilitás, a magas infláció és az eurózóna legmagasabb államadóssága után a szeptemberi választásokon Robert Fico pártja, az Irány: Szociáldemokrácia (Smer–SSD) szerezte a legtöbb szavazatot. Fico ugyanis éppen úgy, mint Sán­chez Spanyolországban, ravaszul koordinálta a kormányalakítási koalíciós tárgyalásokat két másik, konzervatív euroszkeptikus párttal. Fico egyébként azzal a világos üzenettel kampányolt, miszerint be kell fejezni az Ukrajnának nyújtott katonai segélyezést.

Nem sokkal később, a novemberi hollan­diai választásokon Geert Wilders iszlámellenes pártja, a PVV ért el figyelemre méltó eredményeket. Az európai fővárosokon végigsöprő palesztinbarát tüntetésekre reagálva 

A jelenlegi európai hangulatot figyelembe véve valószínű, hogy Ausztriában az euro­szkeptikus Szabadságpárt (FPÖ) kerül hatalomra, megerősítve ezzel a közép-európai jobboldali hullámot és annak a Brüsszellel szembeni szuverén ellenállását. Az osztrák választások egyébként októberben esedékesek.

Eközben Portugáliában a populista és bevándorlásellenes Chega (Elég) párt jelenleg 17 százalékosra mért felemelkedése felboríthatja a kormányzó szocialista párt (PS) ambícióit arra vonatkozóan, hogy a márciusra kiírt előre hozott választás után is hatalmon maradjanak. Nem valószínű azonban, hogy a Chega képes csatlakozni egy konzervatív koalícióhoz, így ingoványos politikai talajra lehet számítani, akárcsak a szomszédos Spanyolországban. Belgiumban viszont, ahol a szavazók júniusban voksolnak, inkább az valószínűsíthető, hogy a migrációval és a belvárosokban elterjedt iszlamizációval kapcsolatos aggodalmak ellenére is a jelenlegi EU-párti, hét pártból álló koalíció marad hatalmon.

Európa legnagyobb választási eseménye azonban kétségtelenül a szintén júniusi euró­pai parlamenti választás lesz. Itt 

Valószínű azonban, hogy az európai föderalizmus jelenlegi irányvonalával szembehelyezkedők számának szignifikáns növekedése ellenére sem lesznek képesek elegendő képviselői széket szerezni ahhoz az uniós testületben, hogy megdöntsék akár a parlament, akár a bizottság balliberális dominanciáját.

Az általános következtetés tehát az, hogy 

A lecke tehát egyértelmű a konzervatívok számára: ha hatalomra akarnak kerülni, meg kell tanulniuk, hogyan dolgozhatnának pragmatikusabban együtt az újfajta jobboldali pártokkal. Az ilyen alkalmazkodó taktika vagy a kormányalakításhoz szükséges cinikus számítgatások soha nem zavarják a haladó szocialistákat vagy Zöldeket.

A szerző a Danube Institute kutatási igazgatója, a King’s College és a londoni University of Buckingham vendégprofesszora

Borítókép: Az Európai Parlament székháza Strasbourgban a tagállamok nemzeti lobogóival (Fotó: AFP)