Valószínűleg nem sokan vették észre, hogy 2023. december 20-a bekerült a történelembe. Pedig ezt nem más, mint az Európai Parlament máltai elnök asszonya jelentette ki. Mégpedig abból az alkalomból, hogy
aznap állapodtak meg az Európai Unió vezető testületeinek illetékes tárgyalói a migráció és a menekültügy kezelésének új szabályrendszeréről.
Ez állítólag egyszerűsíti majd a folyamatokat, növeli a hatékonyságot, és tisztességes bánásmódot biztosít az EU-n belül menedéket kereső vagy letelepedni szándékozó személyek számára. Jelentsen ez bármit is.
Az új migrációs paktumként emlegetett jogszabálycsomagot most szerdai ülésén megszavazta az EP kimondhatatlan nevű, baloldali többségű szakbizottsága, de erről még a parlament plénumának is szavaznia kell, s azt végül az Európai Unió Tanácsának – vagyis az állam- és kormányfőknek – is jóvá kell hagynia. (Kell?!) A dolgok jelen állása szerint
egyedül Magyarország utasította és utasítja el a paktumot, amelynek elfogadásához azonban elegendő a huszonhét tagállam minősített többsége.
A jogszabálycsomag többek szerint túl szigorú, mások szerint, így szerintünk is túl megengedő az illegálisan érkező migránsokkal, a zömmel megélhetési bevándorlókkal szemben (a tényleges és potenciális terroristákról, bűnöző elemekről itt nem szólva). Magyar szempontból a fő problémát
az új „szolidaritási mechanizmus” jelenti, amelynek keretében az EU-ba érkező hívatlan vendégeket „válsághelyzet esetén” szétosztanák a tagállamok között,
bár ennek konkrét feltételei, mértékei és módjai pontosan még nem ismertek.
A nagy kérdés az, hogy ha az EU-t önkényesen irányító bürokratikus elit a jövőben – a paktumra és a válsághelyzetre hivatkozva – úgy dönt, hogy bizonyos számú migránst Magyarország területére helyez át, akkor mi történik majd. Szerintem a magyar kormány ezt több okból sem engedné meg. Először is,
a 2016. október elejei népszavazáson érvényesen szavazók több mint 98 százaléka elutasította, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését.
Másodszor, a majdnem 3,3 millió magyar ember döntésének érvényesítéséért a kormány kezdeményezésére az Országgyűlés 2018 júniusában úgy módosította az alaptörvényt, hogy
Magyarországra idegen népesség nem telepíthető be. Idegen állampolgár – ide nem értve a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyeket – Magyarország területén a magyar hatóságok által egyedileg elbírált kérelme alapján élhet.
Alaptörvényünk tartalmazza az úgynevezett Európa-klauzulát is, amely szerint a magyar állam nincs alárendelve az uniós jognak, intézményeknek, vezetőknek, hanem – az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – az uniós szerződésekből és az alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az unió intézményei útján gyakorolhatja. Ez azonban
nem korlátozhatja Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát.
A magyar kormány tehát még ha akarná, se tudná elfogadni a kötelező migránsbetelepítést – de
a jelenlegi (!) nem is akarja, mert nem kíván szembemenni a népakarattal és az alkotmánnyal.
Ezen túl a józan ésszel és a nemzeti érdekkel sem, és mert mi, magyarok ki akarunk maradni Európa furcsa halálából. Más országokat, nemzeteket azonban ebben sajnos nem tudunk megakadályozni.
Csupán azt kívánjuk és reméljük, hogy 2023. december 20-a mégsem kerül be a történelembe, mint ahogy az EP elnökének – szándékosan nem említett – neve sem.
Borítókép: Az Európai Parlament plenáris ülése Strasbourgban (Fotó: Anadolu/AFP/Sathiri Kelpa)
