A Világgazdasági Fórum (WEF), azaz a globális elit élharcosává vált davosi elit január közepén tartotta meg évi rendes találkozóját. Bár már hetek teltek el azóta, jelentősége miatt fontos visszatérni erre, mert világunk egészét befolyásolja az, ami ott történik. A találkozó súlyát jelzi, hogy a WEF-hez a világ 1600 legnagyobb vállalata, pénzintézete, vagyonkezelője tartozik. A mostani találkozón mintegy nyolcvan állam- és kormányfő vett részt. Egy korábbi adat szerint az 1600 gigacég mellett eddig 364 kormány, 246 civil szervezet és 234 médiaszereplő vett részt a globális szervezet rendezvényein. A résztvevők száma és a jelenlévők személye természetesen változik, de a „mag” mindig ugyanaz.
A WEF kuratóriumának tagjai: Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke (korábban az IMF elnöke volt), Tony Blair volt brit miniszterelnök, Al Gore korábbi amerikai alelnök, a zöldideológia és a klímavédelem egyik élharcosa, Jack Ma, az Alibaba tulajdonosa, David M. Rubinstein dollármilliárdos, számos globalista szervezet tagja, Kristalina Georgieva, az IMF mostani elnöke, természetesen Soros György, és végül, de nem utolsósorban Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság jeles elnöke.
A világon kétféle intézmény létezik: az egyik, amelyiknek a vezetőit megválasztják demokratikus szavazásokkal. A másik, amelyiknek a vezetőit kiválasztják. A demokratikus, parlamentáris nemzetállamok vezetőit az állampolgárok választják meg. Ezzel szemben a globális intézmények vezetőit kiválasztják a saját soraikból. Utóbbiak közé tartozik természetesen a WEF,
de sorolhatnánk tovább: a Bilderberg-csoport, a Trilaterális Bizottság, a Londoni Királyi Külügyi Intézet (másik nevén: Chatham House), az Amerikában székelő Council on Foreign Relations (Külkapcsolatok Tanácsa), ennek leányintézménye, az Európai Külkapcsolatok Tanácsa, az Atlanti Tanács, a German Marshall Found, az Aspen Institute, legújabban a Korányi Dávid-féle Action for Democracy.