Bizonyítékmentes rágalomreceptúrák

Nem lehet csodálkozni azon, hogy sehogy sem képes bizonyítékokkal előállni a kormány elleni bosszúért lihegő globalista baloldal, amikor Hadházy Ákostól Szabó Tímeán át Dobrev Kláráig, a DK, a Momentum és a Párbeszéd tomboló teamjeiig a NER-ben dúló korrupcióról, visszaélésekről hadoválnak főkolomposai. Emiatt a krónikus sikertelenségi élmény miatt menekülnek olyan terméketlen pótcselekvésekbe, mint a Gyurcsány-pártnak a polgári kormányfőt durván, ízléstelenül rágalmazó plakátkampánya.

Ennek a kudarcláncolatnak egy racionális, az ellenzék általános hamis vádas technológiájával összefüggő oka is van.

A kormánypártokra fenekedő politikusaik semmiben sem térnek el a Brüsszel által követett receptúrától, csupán azt csinálják, amit az egész globalista klikk. A magyargyűlölő Daniel Freund-félék nyomvonalán mindenfajta bizonyíték vagy legalábbis annak látszó konkrétum nélkül hangoztatnak fake newsokat, sületlenségeket és vádaskodnak.

A hazai balfrontosok pusztán szolgaian alkalmazkodnak az amerikai bidenista trendhez, mert e tekintetben is be akarnak állni a sorba.
Az itthoni külföldfüggő, Amerikából pénzelt baloldal azt tapasztalja: a kötelező internacionalista módi szerint elegendő azt sulykolni, hogy a gyűlölt Orbán-kormány korrupt, az úgynevezett NER tele van sötét titkokkal, s akkor már olybá lehet venni, hogy ezzel a bizonyítás is megtörtént. Hogy pusztán kormánytámadó szlogenekkel a kötelező penzum teljesítve van, a szektás brüsszeli és washingtoni elit máris elalél a gyönyörűségtől, s azonmód kötelezettségszegési, jogállamisági eljárások és hasonló inkvizíciós rekvizitumok, hetes cikkelyes procedúra után kiált.

A balnak hívott nyugati globalistákhoz simuló pénzoldalon minden náluk tehetségesebb, rátermettebb új szereplőre, politikai aktorra nemkívánatos konkurensként tekintenek. Ettől aztán garantált a kontraszelekció a baloldalon. Főként amiatt, mert Nyugaton sincs ez másképp. Elég, ha rátekintünk az uniós tagállamok és Brüsszel vezetőire: dühöng a fordított kiválasztás, ahol a tudás, a gerincesség, a tehetség kizáró ok, ha valaki magasabb pozícióba szeretne jutni.

A masszív balos színvonaltalanság másik oka: alapvetően NGO-k által kiképzett aktivistákból faragnak vezetőket. Márpedig aki jól tud plakátot ragasztani, firkálni és tépkedni, lehet engedelmes katona, de nem biztos, hogy tudása a politikai pályára alkalmassá teszi. Megszívlelhetnék: a rosszindulat és az ellenségnek tartott ellenfél iránti izzó gyűlölet nem pótolja a rátermettséget.

Csak semmi bizonyítás, mi baloldaliak vagyunk! lehet a mottója a demagóg liberálbaloldalnak. Konzekvensen úgy beszélnek kormánypárti korrupcióról, hogy meg sem kísérlik tényekkel bizonyítani. Ha ugyanis belemennének a részletekbe, rögtön cáfolni lehetne a rosszindulatú, légből kapott fantazmagóriáikat.

Ehelyett mániákusan úgy tesznek, mintha evidencia volna a vádak valós volta. Eklatáns példa erre a DK-s plakátkampány, ami úgy rágalmazza, pedofilmentegetőzi, sőt pedofilozza le a miniszterelnököt, hogy semmilyen konkrétumot nem tud említeni. Továbbá próbálták-e vajon bármikor kibontani, mikor mondott Orbán Viktor bármilyen gyűlölködő kifejezést bárkire? Nyilvánvalóan egyetlen példát sem tudnak felhozni.

Gondoljunk bele: még Sztálin és Rákosi idejében is volt bizonyítási eljárás, jóllehet a koncepciós perekről ordított a szemérmetlen hamisítás.

A mai diktatúraépítő utódok Brüsszeltől Washingtonig, André Goodfriendtől, David Pressmanen, Vera Jourován, Ursula von der Leyenen át az Apró–Gyurcsány–Dobrev klánig már nem bíbelődnek ilyen felesleges haszontalanságokkal.

Feltalálták a garantáltan bizonyítékok nélküli bizonyítást. Ezalatt a baloldal felháborító korrupciós botrányait nem létezőnek tekintik.

Ezt hívják ők jogállami eljárásnak, deklarálva, hogy ideológiailag még szélsőségesebbek, mint a személyi kultusz kommunistái voltak.
A mai lejárt szavatosságú, hiteltelenné züllött uniós és amerikai vezetést, az állítólagos jogvédő, valójában sorosista ügynökszervezeteket mindez természetesen cseppet sem érdekli, sőt támogatják a szélsőbaloldali törekvéseket. Szerencsére azonban a demokratikus szabad választások intézményét nem tudják eltörölni. Így rossz ómen számukra, hogy hazánkban a kommunisták tisztán, álcázás nélkül még sohasem tudtak nyerni.