Paradox módon azért kell küzdenünk, harcolnunk, hogy legyen béke, szabadság és egyetértés. Hogy új birodalmak ne szervezzék ki hazánkat a fejünk felől; hogy ne transzformálják át gyermekeink biológiai énjét és születési nemüknek megfelelő önazonosságukat; hogy ne cseréljék fel a nemzetet egy kevert etnikumú lakossággal; és hogy továbbra is magyar nyelven mondhassuk el mindennap, hogy: „Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség.”

És az említett küzdelmekben kiemelt szerep hárul a médiára. Azért is fontos ezt megemlíteni, mert ha van szuverén média, akkor az a nemzet érdekét fogja előtérbe helyezni a narratívaalkotás során – ha viszont nincs, és a külföldi befolyás érvényesül itt is, akkor birodalmi szereplők uralják majd az ország gondolkodását. Míg ’48-ban ehhez nyomdákat és nyomdagépeket kellett elfoglalni, ma az információs hatalom a tét. Aki az információ, a hír, a narratíva felett rendelkezik, az lényegében döntő szerepre tesz szert annak kapcsán, hogy egy ország szuverén marad a civilizációk háborújában, vagy alárendelt, félperifériás szereplővé válik egyik vagy másik birodalom oldalán.

Nekünk Istenért, a hazáért és a családért kell fellépnünk – ezt tették államalapító, tatárral, törökkel küzdő, osztrákkal, némettel, orosszal szabadságharcot vívó eleink, és ezt tesszük ma mi is, akár itt, ezen a konferencián, akár majd az április végi CPAC Hungaryn vagy a június 9-i európai parlamenti, illetve önkormányzati választásokra készülve.
Ne feledjük és véssük emlékezetünkbe Széchenyi István nagy államférfink szavait: „Magyarország dicsőségének csillaga csak ezután fog felragyogni.”

Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ (AK) főigazgatója beszédének szerkesztett változata, mely 2024. március 14-én Budapesten, az AK és a Magyar Nemzeti Médiaszövetség Igaz­ságháborúk III. című konferenciáján hangzott el

Borítókép: Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója  (Forrás: Alapjogokért Központ)