A Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) az előző évtizedek során számos országban vetették meg a lábukat, hogy dollárban számolva tízmilliárdos nagyságrenddel kistafírozva valósítsák meg a tőzsdespekuláns álmát, a világ átalakítását a „progresszív” liberális szempontrendszer szerint. Soros György két magyarországi alapélményével, a nácizmussal és a kommunizmussal szemben határozta meg a nyílt társadalom eszméjét. Ezzel nem is lenne (majdnem) semmi probléma: a magyar társadalom 99 százaléka már 1984-ben örömmel lemondott volna a kommunizmusról, a nácizmust, 1944-et pedig nem sírta és nem is sírja vissza senki. Viszont azért csak majdnem, mert Soros az idős exkommunistákkal azért nem volt olyan finnyás. Személyes képviselőjének Vásárhelyi Miklós későbbi SZDSZ-képviselőt tette meg, a bizottság társadalomtudományi kuratóriumában pedig Eörsi Gyula, a kommunista rendszer emblematikus jogásza (Eörsi Mátyás későbbi SZDSZ-es képviselőnek, ma Dobrev Klára munkatársának apja) elnökölt.
A valódi probléma a demokratikus felhatalmazás teljes hiányával van. Magyarországon ugyanis, ahol a 2010-es évekre egyértelművé váltak az ideológiai és értékbeli frontvonalak, a polgárok számtalan választáson, népszavazáson, nemzeti konzultáción és közvélemény-kutatásban adták értésre: nem kérnek a „progresszív” liberális társadalomátalakításból, így a migrációból, a drogok szabaddá tételéből és a genderideológiából sem.
1989-ben még jót nevettünk A legényanyán – Garas Dezső egyetlen mozirendezésén –, amelyben Eperjes Károly egy várandós fiatalembert alakít. Ma már ezek az őrült dolgok sajnos véresen komolyak. A társadalmak felforgatása okán Soros igen „népszerű” az amerikai vagy az izraeli jobboldal mellett például Grúziában vagy Észak-Macedóniában is; a kétmilliós balkáni országban mintegy százezren vonultak az utcára a Stop, Soros! jelszavával. Nem mintha ne lenne jelen így is a mindennapjaikban. Mint ismert, Soros „filantróp”, azaz szereti az embereket. Legfeljebb nem az olyanokat, mint mi. A Magyar Helsinki Bizottság például – amelyet szervezete 2022-ben 99 millió forinttal támogatott – előszeretettel ítélteti el hazánkat a strasbourgi emberjogi bíróságon, mert például „rosszul bánunk” az illegális határátlépőkkel vagy az elítéltekkel. Utóbbiak semmibe veszik a mi jogainkat, de a sajátjaikhoz váltig ragaszkodnak, a „jóemberkedők” pedig a segítségükre sietnek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!