Előadásában Borhi László felidézte, 1943 őszéig az amerikaiak elfogadták azt a magyar magyarázatot a késedelemre, miszerint ha Magyarország felmondaná a szövetséget Németországgal, akkor a németek bevonulnának, letartóztatnák a demokratikusan megválasztott politikusokat, és deportálnák a magyarországi zsidó lakosságot. Akkor azonban megváltozott a retorika. Churchill és Roosevelt ugyanis véglegesen megállapodott abban, hogy a második frontot a nyugati partvidéken nyitják meg. (Borhi László azt sem hallgatta el, Kállay Miklós hintapolitikának csúfolt vergődése egy lehetetlen történelmi helyzetben azért volt irreális, mert komolyan sohasem merült fel, hogy a szövetségesek a Balkánon akarnák megnyitni a második frontot.)
1943 őszétől tehát egyértelmű angolszász érdek fűződött Magyarország német megszállásához; hogy azt a magyar kiugrási kísérlet vagy csupán az annak elejét vevő német lépés váltja ki, az már egyre megy.

„Az amerikaiak azt kommunikálták a magyar félnek, hogy ha Magyarország el akarja kerülni az újabb Trianont, akkor végre kell hajtani a kiugrást. […] Az Egyesült Államok többé már nem tudja elfogadni azt a magyar érvet, hogy a német megszállás mintegy egymillió magyar zsidó deportálásával járna” – jegyezte meg Borhi László Allen Dulles, az amerikai katonai hírszerzés akkori egyik vezetője, az 1947-ben alapított Központi Hírszerző Ügynökség, a CIA későbbi igazgatója irataira hivatkozva.

Horthy Miklós ennek dacára a Hitlerrel folytatott március 18-i klessheimi megbeszélésen, helyesebben a diktátum közlésekor – csakúgy, mint a korábbi öt alkalommal – meglehetősen hűvösen viselkedett a Führerrel, mi több, először felháborodottan faképnél hagyta Hitlert.

Horthy az ellenszegülésével vagy lemondásával nemhogy az ország szuverenitását, a magyarországi zsidókat, de még a nemzet becsületét sem menthette volna meg. Hiszen még ha kisebbségben is, volt olyan politikai erő Magyarországon – a nyilaskeresztesek –, amely nemhogy akkor, később is örömmel kiszolgálta a náci érdekeket és készen állt a politikai hatalom átvételére. Horthy legfeljebb a saját lelkiismeretét menthette volna meg. Akár úgy, ha lemond, akár úgy, ha – Teleki Pált követve – az öngyilkosságba menekül. Ez azonban már végképp nem sorolható a történelmi felelősségvállalás kategóriájába. Ezzel semmit sem oldott volna meg, sőt talán nehezebb helyzetbe taszította volna Magyarországot.

Volt-e kiút? 1944 márciusában, sőt ezek szerint már 1943 őszén – semmiképpen.

És korábban? Teleki Pál már 1941 tavaszán jól látta, hogy Németország mindenképpen elveszti a háborút és ha Jugoszlávia megtámadásával Magyarország feladja ingatag semlegességét, és Németország oldalán belép a háborúba, akkor annak végén elkerülhetetlenül betagozódik a szovjet érdekszférába. Teleki persze nem csupán a kínzó történelmi dilemma hatására menekült az öngyilkosságba, édesanyja és a felesége menthetetlen, továbbá saját egyre romló egészségügyi állapota is rombolta a kedélyét. Tettének indoklásaként mégis a magyar szószegést jelölte meg. Azt persze maga sem gondolhatta, hogy a Horthynak írt – a korábbi kételyeket eloszlatva Ablonczy Balázs 2016-os elemzésében hitelesnek minősített – búcsúlevelével a marxista történetírásnak szolgáltat majd muníciót. Annál inkább, mert e történeti dokumentum hiteles, szó szerinti forrása csupán 1959-ben került nyilvánosságra, s a közismert önvád, a „legpocsékabb nemzet” látszólag tökéletesen rímel az utolsó csatlós klisére.

Mi következhet ebből? Mi más, mint hogy Magyarországnak a maga útját kell járni. Csak hát egyedül, szövetségesek híján ez kivitelezhetetlen. Magyarország a II. világháborúban és 1956-ban is magára maradt, senkitől sem számíthatott segítségre. Ráadásul a szövetségeseket is körültekintően kell megválogatni, mert a nagyhatalmi érdekek hálójában az ország menthetetlenül kiszolgáltatottá válik. Határozott kiállás a hagyományainkban és az európai értékekben gyökerező érdekeinkért, széles körű kapcsolatok, aktív közép-európai politika. Ez a történelmi lecke.

Fontos az önvizsgálat, de senki se ragaszthassa ránk a bélyeget, mert nem vagyunk a legpocsékabb nemzet.

Borítókép: a náci megszálló csapatok a budai Várban (Forrás: wikipedia)