1974-et írtunk. Tizenegy éves vagyok. Az Eurovíziós Dalfesztivál győztese az ABBA együttes a Waterloo című dallal, amelyet utóbb, 2005-ben a verseny történetének legjobb dalává választottak. A svéd ABBA együttest két házaspár alkotta – mármint ezt úgy kell érteni, hogy a csapat két nőtagja a csapat két férfitagjának volt a felesége –, rég volt, na, elavult idők…
A két, egy-egy nőből és egy-egy férfiból álló házaspár ezt énekelte:
„Waterlooban Napóleon megadta magát / Ó igen, hasonlóképp találkoztam a sorsommal, / A történelemkönyv a polcon mindig ismétli önmagát, / Waterloo – én vereséget szenvedtem, te megnyerted a háborút / Waterloo – ígérd meg, hogy örökké szeretni foglak...”
És így tovább. Bugyutácska, de aranyos.
2024-et írunk. Hatvanegy éves vagyok. Az Eurovíziós Dalfesztivál győztese egy bizonyos Nemo művésznevű nem tudom pontosan, micsoda, dalának címe Code, vagyis Kód.
Ezt énekli:
„Üdvözlünk a show-n, értesíts mindenkit... Befejeztem a játékot, kiszakadok a láncokból, töltök még egy csészével, Ez az én bohém (??), úgyhogy igya meg, barátom, Ez a történet az én igazságom, elmentem a pokolba és vissza, Hogy a pályán találjam magam. Feltörtem a kódot, ó, Mint az ammoniták. Csak adtam egy kis időt, most megtaláltam a paradicsomot. Feltörtem a kódot, ó…”
Aha…
Ez a bizonyos Nemo, a mostani győztes, aki feltörte a kódot, saját meghatározása szerint „nem bináris”. Érdemes ilyenkor a Wikipédiához fordulni magyarázatért, nehogy valami badarságot mondjon az ember, tehát: „A nem bináris nemi identitás gyűjtőfogalom a transznemű spektrum olyan nemi identitásaira, amelyek nem kizárólag férfi- vagy női identitások, azaz ezen a kétpólusú (bináris) felosztáson kívül esnek. Szintén használatos az angolból átvett genderqueer vagy gender-nonkonform megnevezés. A nembinárisságnak nincs köze a biológiai nemhez vagy a nemi jelleghez, vannak interszex emberek is, akik nem binárisként azonosulnak. A nemi identitás megkülönböztetendő a romantikus, illetve szexuális orientációtól: ezek nem bináris emberek esetében is éppoly különbözők és sokfélék lehetnek, mint bináris emberek (cisz- vagy transznemű nők és férfiak) számára. A nem bináris nemi identitás nem feltétlenül ismerhető fel egy személy megjelenésén vagy viselkedésén: a nem bináris emberek a nemi identitásukat különböző módokon fejezhetik ki. A nembinaritásba tartoznak azok az emberek is, akiknek a nemi identitása több nem (például a férfi és női) között mozog: ez a genderfluid identitás. Vannak továbbá olyan nem bináris személyek, akik ideiglenesen vagy állandóan egy nemhez tartozónak sem érzik magukat: ebben az esetben agender (nemmentes) identitásról beszélünk. Ezeken túl is léteznek további fogalmak az egyes emberek saját nemének leírására. Nem binárisok lehetnek azok is, akik magukat egy harmadik nemhez tartozónak érzik – bizonyos országokban, például Németországban erre hivatalos törvényes lehetőség is van.”
Na, hát így. Micsoda szerencse, hogy ezt már külön egyetemi szakon tanítják, módfelett szükséges tudományos alapossággal szortírozni a hülyéket.
Nemo még ezt is elénekli nekünk:
Igen, hadd mondjak el egy mesét az életről – A jóban és a rosszban is jobb, ha kapaszkodsz, ki dönti el, mi a rossz, mi a jó? Minden egyensúlyban van, minden könnyű […]
Még egy aha… Egy nagy, súlyos és fontos aha. Mert nem árt megjegyezni, hanyatló, pusztuló kultúrák, civilizációk idején mindig előkerül a nagy hazugság, miszerint nem eldönthető, mi a jó és mi a rossz, vagyis nincs többé objektív jó és rossz. A jó és a rossz is genderfluiddá válik. Egymásba folynak. Ez lesz a szabadság paródiája és tragikomédiája.
Ezt énekli nekünk ötven évvel az ABBA után Nemo, a nem bináris, rózsaszín, habos kis felsőben, cuki, kislányos szoknyácskában, és feltöri a kódot, mint az ammoniták. Ez utóbbit nem értem. Hogy jönnek ide az ammoniták, Lót vérfertőzésben fogant leszármazottjai? Talán éppen a vérfertőzés a kulcs, a kód? Amit fel kell törni, hiszen nincsen többé jó és rossz, akkor mi is a baj a vérfertőzéssel? Vagy a héberekkel rokonságban álló, ám azokat gyűlölő ammoniták zsidókkal való örök szembenállása a kód? Ezt sem zárhatjuk ki, hiszen az idei dalfesztivál bájos kísérőjelensége volt az Izrael-ellenes és antiszemita őrjöngés Malmőben, Greta Thunberg részvételével, vidám kis pogromhangulattal, késeléssel, és az izraeli versenyző kifütyülésével fűszerezve.
Aki nem érti az új idők szavát, vessen magára.
Megható pillanata volt a versenynek, amikor Nemo „nem bináris” versenyzőtársa, az ír valami egyenesen sírva fakadt, amiért az izraeli énekes bejutott a döntőbe, és sírva közölte, miszerint „b…ssza meg” az EBU. Amúgy az ír „nem bináris” ördögnek maszkírozva adta elő produkcióját, együtt egy szintúgy ördögnek maszkírozott, agyontetovált valamivel. Szép, sátánista szeánsz volt az egész.
A „nem bináris” Nemo a verseny után kijelentette, hogy leghőbb vágya egy közös produkció megalkotása a „nem bináris” írrel. A homopedo találkozása a sátánizmussal a kimúlt Európa boncasztalán.
Mindössze ötven év telt el az ABBA óta. S a hajdani ammoniták Molochja fölöttébb vidám mostanában. Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője ezt mondta: „
Az Eurovízió 2024 felülmúl minden orgiát vagy rituális szentségtörést. Nyugat-Európa temetése zökkenőmentesen zajlik. Nincsenek meglepetések.
Nekem fáj a legjobban, de muszáj kimondanom: teljesen igaza van. Farkas Attila Márton pedig így fogalmazott: „Beteges, ordenáré és aljadék, de legalább unalmas! Amolyan zenei óriáskrokodil vs cápavámpír kategória, csak politikailag is kártékony legalább.” Annyira nem fáj, de ezt is muszáj kimondanom: neki is teljesen igaza van.
S tudják, kinek van még igaza? Byung-Chul Han koreai származású svájci filozófusnak, aki így ír A rítus eltűnése című művében:
A neoliberalizmus sokféleképpen kizsákmányolja az erkölcsöt. Az erkölcsi értékeket megkülönböztető jegyekként fogyasztják. Elszámolják az ego folyószámláján mindazt, ami az önértéket növeli. Ezek fokozzák a narcisztikus önbecsülést. Az értékeken keresztül nem a közösséghez, hanem saját egónkhoz viszonyulunk.
Pontosan. S ebből következik, méghozzá szükségképpen következik az értékek devalválódása, az értéktelen, a talmi, az üresség apoteózisa. Ha tehetségtelen vagy és semmihez sem értesz, még lehetsz genderfluid. Ha nem jut eszedbe semmi, legyél modern performanszművész. Vagy csinálj „modern” színházat.
A neoliberális rendszer kizsákmányolja a morált. Az uralom abban a pillanatban válik teljessé, amikor szabadságnak adja ki magát. A hitelesség egy neoliberális termelési formát képvisel. Az ember önként kizsákmányolja magát abban a hiszemben, hogy megvalósítja önmagát. A hitelesség kultusza közvetítésével a neoliberális rendszer magát a személyt sajátítja ki és változtatja nagyobb hatékonyságú termelőüzemmé. Így az egész személyt beépíti a termelési folyamatba
– írja Byung-Chul Han. S valóban. A torz, a beteg, az abnormális, az ocsmány ma szabadságnak adja ki magát és totális diktatúrát gyakorol a szűkölő normalitás felett.
Feltöri a kódot.
Moloch markába csap, megcsókolja a villás nyelvű sátánt. Aztán elpityeredik önnön nagyszerűségétől.
A hitelességkényszer narcisztikus introspekcióhoz vezet, szüntelenül saját pszichológiánkkal foglalkozunk. A kommunikáció is pszichológiailag szerveződik. A hitelesség társadalma az intimitás és lemeztelenedés társadalma. A lelki nudizmus pornográf vonásokat kölcsönöz neki. A társadalmi kapcsolatok annál valódibbak és hitelesebbek, minél több magánjellegű és intim megnyilatkozást tesznek lehetővé.
Igen, s ebből következik a koreai (messzi, keleti, naná!) filozófus másik tétele:
A rítusok […] kommunikáció nélküli közösséget hoznak hoznak létre, miközben ma a közösség nélküli kommunikáció az uralkodó.
Erről szól minden. Ez és ennyi a dalfesztivál – és az egész Nyugat. Amely Nyugat éppen most tünteti el az összes valódi rítusát, hogy az ürességgel és az abnormálissal helyettesítse. És pontosan ebből következik, hogy éppen a minap, magukat modernnek, haladónak s mindenekelőtt nagyon fontosnak gondoló kártékony hülyék elkezdtek arról delirálni, miszerint meg kell szüntetni az érettségit. Istenem, hát persze! Hát miért éppen az érettségit ne akarnák megszüntetni, úgy is, mint a felnőtté válás egyik nagyszerű rítusát...!
Ma az ismétlés olyan formáit, mint a memoriter, arra hivatkozva gáncsolják, hogy elnyomja a kreativitást és az innovációt. A memoriter franciául apprendre par coeur. Eszerint csak ismétlés képes elérni a szívet. A figyelem-összpontosítás fokozódó zavarára való tekintettel nemrég egy új iskolai tantárgy, a »rítustan« bevezetését javasolták a rituális ismétlés mint kulturális technika gyakorlása céljából. Az ismétlés stabilizálja és elmélyíti a figyelmet.
Ezért kell eltörölni az érettségit is. Nem kell érettségizni, nem kell felvételizni, mindenki mehet „szabadon” egyetemre. Gender szakra. S onnan rögtön az Eurovíziós Dalfesztiválra. Lengetve a genderszázlót.
Ötven év. Csak ennyire volt szükség, hogy eljussunk idáig.
