Rezignáltsággal olvas az ember a nyugati egyetemeken zajló szélsőbaloldali randalírozásról. Ám ezek az agymosott, privilegizált családokból származó fiatalok, a radikális progresszív eszmékkel indoktrinált fiatal extremisták semmivel sem gyűlölik jobban a zsidókat, mint amennyire gyűlölik saját kultúrájukat, a kereszténységet, a demokratikus berendezkedést, a fehéreket vagy nemzetük történelmét. Vannak köztük fehérellenes szlogeneket ordibáló fehér fiatalok vagy a kereszténységet gyalázó, keresztény családokból származó, mentálisan és érzelmileg sérült egyedek is.
Az antiszemitizmus egy specifikus eleme annak a kórképnek, ami az utolsó napjait élő nyugati civilizációt jellemzi. Az arab kendőbe csomagolt üres fejekben most épp ez visszhangzik legjobban az izraeli hadsereg gázai offenzívája miatt, de ha ezt mint pusztán antiszemitizmust akarjuk kezelni, a problémát nem tudjuk hatékonyan kezelni.
Ennek a gyűlöletnek ugyanaz a forrása és ugyanazok a szponzorai, mint a kereszténységet támadó erőknek, az országok határait lebontó népességcsere ügynökeinek. A fasizmus és a mai radikális baloldali eszmék között többek közt az a különbség, hogy míg az első a múltban egy fehér, felsőbbrendű árja faj és a szubhumánnak megbélyegzett zsidóság közt tett végzetes különbséget, a mai progresszívek már a fehéreket is mint elnyomó szubhumán fajt kezelik a zsidósággal egyetemben.
Hogy kik ők? Ideológiailag iszlám dzsihadista és ultraagresszív neomarxista erőként jelentkeznek, de végső soron ez is csak egy klasszikus, emberellenes, nihilista mozgalom. A jelenség decentralizált, nincs egyetlen vezetője, még ha vannak is vezéralakjai, mint Soros György vagy Barack Obama.
De igazán ők sem tartják, nem is tudják ellenőrzésük alatt tartani azokat a folyamatokat, amelyeket pusztító szándékkal épp ők indítottak el és pénzeltek. Ennek a civilizációellenes mozgalomnak viszont a politikai, ideológiai és gazdasági bázisa jórészt az amerikai Demokrata Párt körül azonosítható be.
Ők az „új árják”, a felsőbb emberiség, amely eltipor minden olyan struktúrát, amely vetekedhetne a hatalmi és ideológiai hegemóniájukkal: a nemzetet, a családot, a vallást, a demokratikus folyamatokat és az alkotmányos rendszert.
Viszont reményt ad az amerikai zsidóság önreflexiója a Demokrata Párt feltétel nélküli támogatásának felülvizsgálatában. Hozzátehetnénk, időszerű lenne egy hasonló folyamat a német katolikus és evangélikus egyházakban is a willkommenskultúra, a migránshajók pénzelését és az iszlám térnyeréséért tett erőfeszítéseiket illetően, de ez egy külön téma. Visszatérve Amerikához: míg a Pew Research Center szerint 2020-ban a zsidóság közel hetven százaléka szavazott Joe Bidenre és csak harminc százalék Trumpra, addig egy új Siena College Research Institute-kutatás szerint a New York-i zsidó szavazatok 53 százaléka mára Donald Trumpé. Ez persze csak egy viszonylag kis szegmens, de egy olyan globális folyamatnak lehet jele, amelyet minden nemzeti szuverenista gondolkodású erőnek üdvözölnie kell.
Rabbi Ammiel Hirsch liberális New York-i izraelita lelkész figyelmeztette a demokratákat, már ne vegyék készpénznek a zsidó szavazatokat. Hirsch akarva-akaratlanul rámutatott itt a lényegre. Minden garantált szavazat idővel az elnyomás eszköze lehet – és Amerikában lett is. Az LMBTQ-csoport szavazatai garantáltak a demokraták számára, és nézzünk csak körül az Egyesült Államokban, milyen jóvátehetetlen károkat okozott a szivárványzászlós terror! A fekete szavazatok többsége sokáig garantáltan a demokratáknak ment, mára viszont épp a feketék azok, akik legnagyobb elszenvedői a baloldal katasztrofális migrációs és szociális politikájának. És ahogy Hirsch utal rá, a zsidó szavazatok többsége is garantált volt, és a demokraták ezt úgy köszönték meg, hogy mára az egyetemeken, az utcákon a zsidógyűlölet sosem látott szintet ért el.
Mi ebből a tanulság? A demokraták elsőként mindig azokat a szavazói szegmenseket tiporják a földbe, amelyekre a leginkább támaszkodhatnak.
A nemzeti konzervatívok oldaláról a politikai és fizikai támadás alatt álló zsidóság iránti szolidaritás töretlen. De láthatjuk, hogy erősödik a viszonosság gondolata a zsidó közösségekben, mert megértették, hogy a zsidóság amerikai vagy európai túlélésének az egyetlen garanciája a keresztény kultúra kontinuitása, illetve a demokratikus nemzetállamok túlélése. Sajnos ami Nyugat-Európát illeti, ott ezzel kicsit elkéstünk. A minap választottak meg Angliában egy helyi képviselőt, aki a győzelmi beszédében „Allah akbar!”-t kiabált, Németországban a polgárok félelemből már tömegesen konvertálnak az iszlámra.
Az Egyesült Államok pedig mára pontosan abban a mértékben tekinthető korlátozott demokráciának, amilyen mértékben a demokratáké a hatalom. Közép-Európa viszont küzd és túlélhet mint a kereszténység és európai zsidóság utolsó bástyája.
A konzervatív értékeket megőrző Közép-Európa a nyugati civilizáció utolsó állva maradt dominója, ezért kell a nyugati zsidóságnak kiszélesítenie a perspektíváját az antiszemitizmus elleni jogos küzdelemről a konzervatív nemzeti értékek melletti aktív kiállásra. Ami történik, nem pusztán antiszemitizmus, hanem a nyugati civilizáció elleni totális, radikális baloldali offenzíva.
A szerző a Hungary Today hírportál főszerkesztője
