Kritikusaink szerint a 2010-es évek konjunktúrahullámát könnyű volt meglovagolni. 2008-ban a baloldal által meggyengített országot leterítette egy globális pénzügyi válság, 2010 után megerősödve, mi mégis haza tudtuk küldeni az IMF-et. 2015-ben illegális migránstömeg zúdult országunkra, 2020-ban koronajárvány kezdődött újabb és újabb hullámokkal, majd 2022-ben keleti szomszédunk vált a világpolitika válsággócává. Véres fegyveres konfliktus tört ki, emiatt gazdaságunk több lövést is kapott. Ugyanebben az évben az elmúlt 48 év legsúlyosabb aszálya pusztított hazánkban, Brüsszel pedig segítség helyett inkább igyekezett a kegyelemdöfést megadni nekünk azzal, hogy eddig példátlan módon visszatartotta a nekünk járó pénzeket. Ne feledjük, a szakértők egyszerre beszéltek ezekben az években migránsválságról, világjárványról, klímakrízisről és háborús konfliktusról, hogy a súlyosabbakat említsük. A válságok évtizedében mi mégis megmutattuk, hogy az egyre nehezebb kríziseket is képesek vagyunk a saját erőnkből kezelni.
Markáns különbség, hogy míg 2008–2012 között „csak” egy gazdasági eredetű válságot kellett a gazdaságpolitikusoknak kezelniük, az elmúlt években azonban száz éve nem látott külső sokkok gazdaságromboló hatásait kellett megoldaniuk, megvédve a magyar családokat és a magyar gazdaságot.
Bár nem kis teljesítmény, de amíg egy bankválság kiváltó okát képesek voltunk megszüntetni és a járvány gazdasági hatásait is megszelídítettük, addig esőt fakasztani vagy békét teremteni nem voltunk képesek, márpedig ilyen egzisztenciális fenyegetésekkel szemben kell védenünk az országot. Talán így már érezzük, milyen komoly gazdaságtörténeti teljesítmény, hogy 2024-ben a gazdaságunk épp ugrani készül.
2024-re talpraállást ígértünk, és óriási teljesítmény, hogy a meccs első negyedében nyerésre állunk. Idén ismét az EU-átlagát 1,5-2 százalékponttal meghaladó ütemben nőhet a magyar gazdaság, és ahogyan 2010 óta szinte minden évben, a következő években is növekedési többletünk lesz az unióval szemben.
Ezt megerősíteni látszik, hogy 2024 első negyedévében Magyarországon nőtt az egyik leggyorsabb ütemben a gazdaság az unióban: éves alapon az első harmadba, negyedéves alapon akár a dobogóra is felférhetünk.
A növekedés helyreállásához először az inflációt kellett leküzdenünk. Egy ilyen jelentős mértékű árrobbanás ilyen gyorsaságú leszorítására kevés példát találni, ráadásul úgy, hogy amögött elsősorban külső, kezelhetetlen tényezők álltak. Az árnövekedést a járvány indította el, az aszály gyorsította és a háborús gazdasági hatások (elsősorban az energiaválság) szabadították el. Az infláció összerogyását jól mutatja, hogy a HICP-módszertan alapján az élelmiszer-infláció márciusban már ötödik hónapja a második legalacsonyabb az unióban. Közben begyógyítottuk a gazdasági sebeket, legyőztük az ikerdeficitet (hiszen a folyó fizetési mérlegünk már nem „lyukas”).
A költségvetés hiányát viszont tovább kell csökkentenünk, de növekedésbarát módon, megszorítások nélkül. Válságot kezelni megszorításokkal bárki tud, különösen a magyar baloldal, de ezek következményei beláthatatlanok: elsorvasztják a családokat, tönkreteszik a hazai kis- és középvállalkozásokat.
A magyar családok válságból fakadó túlzott óvatossága idén lassan, de oldódni kezdett. A legfontosabb mutatószámok is átfordultak 2024 márciusára pozitívba. A kiskereskedelmi forgalom a 7,9 százalékos tavalyi csökkenés után márciusban már 4,2 százalékkal nőtt, a reálbérek a tavalyi éves 2,9 százalékos csökkenés után mintegy tíz százalékkal emelkedtek. Megindult a belföldi vendégéjszakák számának emelkedése is, ahol a 2023-as 4,3 százalékos esés után márciusban 19,4 százalékos ugrást tapasztaltunk, az új lakossági hitelszerződések értéke pedig 31,5 százalékos zuhanás után idén 57,1 százalékkal lőtt ki.
A kedvező várakozások alapja, hogy lesz miből költeni: a reálbér, azaz a vásárlóerő 2024-ben öt százalékot is meghaladó mértékben nőhet. Így nem csak legyőztük az egyik legnagyobb európai inflációt, hanem képesek vagyunk jóval a pénzromlás feletti béremelést is elérni – ezzel mi visszaadjuk azt, amit a háború és Brüsszel elvett.
Mindent megteszünk azért, hogy a tavalyi évet követően az idei helyreállás során se nőjenek az indokolatlan extraprofitok, hogy a nagy ágazati szereplőkön kívül mindenki más is jól járjon. Ha kell, a kormány aktívan egyeztet a piaci szereplőkkel is, ahogy például tette ezt a benzin és a gázolaj árának szomszédos országok szintjére történő csökkentése érdekében. Kiváló példa ez arra, hogy a közös célok elérése érdekében jó időben tett kormányzati lépésekkel, az extra nyereségek feláldozása árán össztársadalmi nyereséget érhetünk el.
Az óvatosság enyhítéséről sem csak beszélünk. Inkluzív módon megőrizzük a nyugdíjak reálértékét, és folyamatosan emeljük a minimálbért – ezáltal a jövedelmükből a legnagyobb hányadot elfogyasztó honfitársaink is érezhetik, hogy jobbra fordul a helyzetük. Közben például a Szép-kártya-rendszer bővülése is segíti a helyreállást: márciusban nemcsak 12 ezerrel több helyen fogadták el, nemcsak kétszázezerrel többen használták, de a kártyákon lévő pénzösszeg is ötödével nagyobb volt a tavalyinál. Ezek a tényezők együttesen vezettek oda, hogy
a kiskereskedelem és a turizmus is látványosan beindult idén tavaszra. A belső fogyasztásnak ez a lendülete lesz az, ami idén a növekedés elsődleges hajtóerejét képezheti. A csok plusz és az új otthonfelújítási program pedig azt segíti majd, hogy az életkörülmények is javulhassanak ott, ahol erre nagy szükség van.
A vállalatoknál is oldódni látszik az óvatossági motívum, bátrabban kezdenek el cselekedni, beruházni. A 2023-as egész évi ötszázalékos esés után az idei első negyedévben 2,3 százalékkal nőtt az építőipari termelés volumene, az új vállalati hitelszerződések pedig (az egyszeri tranzakcióktól korrigálva) 10,1 százalékos zuhanás után 14,2 százalékkal ugrottak meg. Ezeket a jeleket követni fogja a beruházási aktivitás felfutása is, ami egyébként is erős, 26,3 százalékos, ráadásul az egyik legmagasabb ráta az unióban.
A beruházásokat támogatja, hogy a külföldi működőtőke-beáramlás nálunk töretlenül zajlik: régiónkban nincs még egy ország, ahol egyszerre folyamatos a nyugati és a keleti tőke dinamikus beáramlása.
Vállalataink talpraállásának egyik jele, hogy külkereskedelmi egyenlegünk rekordmagasra nőtt az első negyedévben. Azonban hiába tesznek meg mindent cégeink, ha a nemzetközi piacokon gyengélkedő kereslettel találkoznak. Ma ugyanis a magyar gazdaság belső dinamikája erősebbnek tűnik, mint a minket körülvevő környezet lendülete.
Iparunk belföldi értékesítési volumenében gyors javulás kezdődött a tavalyi utolsó negyedévben, elsőként a belföldi piac vesz fel egyre több hazai terméket, a háború elmúltával azonban a külpiacokon is gyors lenne a javulás – ezért lenne fontos a mihamarabbi tűzszünet és békekötés.
Az exportaktivitás csökkenése minden régiós országot sújt, e helyzetnek viszont hamarosan véget vethet a várva várt német talpraállás (az év eleje óta javulnak a német vállalatok várakozásai az Ifo hangulatindexek alapján). Kockázatot jelent, hogy az elnökválasztási kampány finisében az USA extrém büntetővámokkal kíván csapást mérni Kínára és a globális kereskedelemre – előbbi nem fog sikerülni, utóbbit, reméljük, az európai reakciók is jó irányba befolyásolják majd.
Addig is, mi külön támogatásokat nyújtunk a stratégiai fontosságú vagy a válságokban különösen érintett hazai ágazatoknak, hogy felsorakozhassanak a nemzetközi startvonalnál. Élelmiszeripari beszállító-fejlesztési program, Járműipari beszállító-fejlesztési program, Védelmiipari fejlesztési program, Agrár- és vidékfejlesztési program, illetve Vendéglátóipari támogatási program zajlik vagy indul jelenleg is. De minden hazai vállalat élhet a pénzbőséget erősítő intézkedésekkel: Széchenyi-kártya-programmal, Baross Gábor újraiparosítási hitel plusszal vagy a GINOP Plusszal.
A támogatások és a hitelek bővülő kínálata a cégeket is mozgásba hozza, ezért kezdtek el 2023 utolsó hónapjaitól kezdve egyre több hitelt igényelni. A fordulatot előre tudtuk hozni, mert a bankok által vállalt önkéntes kamatplafont követően a bankközi kamatok csökkenését meghaladó ütemben mérséklődtek a változó kamatozású vállalati hitelkamatok.
Jól látható, hogy a családoknál és a vállalatoknál is egyre több pénz áll rendelkezésre, sőt, mindannyian bizakodóbbá váltak az elmúlt hónapokban. A célunk az, hogy a túlzott óvatosságot felváltó bizalom végül felelős bátorságot is magával hozzon.
Ígéretünknek megfelelően 2024-ben újraindítjuk a gazdaságot, 2025-ben pedig gyorsítás következik, de a háború befejezésén is múlik, hogy a hármasból mikor tudunk majd feljebb kapcsolni magasabb fokozatba.
Az export átmeneti zavarai mellett a növekedést támogató további öt tényező már teljesült: a fogyasztás helyreáll, a beruházási aktivitás újraindul, a munkaerőpiacra folyamatosan új belépők érkeznek, az ikerdeficit már nem lékeli a gazdaságot, a hitelpiac pedig magára talált. A belső tényezők rendben vannak, ismét saját erőnkből haladunk, sajnálatos módon háborús és uniós ellenszélben. Ahhoz, hogy a következő évtized sikeresebb legyen, Magyarországon meg kell őrizni, Európában pedig újra kell teremteni a békét, ezáltal a politikai és a gazdasági stabilitást.
A szerző nemzetgazdasági miniszter
