Két magyar diákaktivista, két rivális jövőkép vetélkedik Európa jövőjéért

A minap a dublini Trinity College-ban a Hamász-párti diáktüntetők megrongálták az egyetemen kiállított kellsi kódexet, Írország legnagyobb kincsét és az európai kereszténység egyik legfontosabb műkincsét.

Ez egy IX. századi díszített kézirat, amely a négy evangéliumot tartalmazza latin nyelven, lenyűgözően szép kalligrafikus írással.

A könyv, amely a legrégebbi ismert nyugati kéziratban található, Szűz Mária képét is tartalmazza, feltehetően egy kelta kolostorban készült. Régóta ki van állítva, hogy a látogatók gyönyörködhessenek benne; évente körülbelül egymillió ember látogatja meg a kellsi kódexet. De most senki nem gyönyörködhet benne. Molnárfi László diáktüntetés-vezető ugyanis az X-en azt az obszcénséget tweetelte, miszerint „A Kellsi kódex most határozatlan időre becsukódott. Népirtás idején nincs szokásos nyitvatartás. @tcddublin megszakította a kapcsolatot a népirtó Izrael állammal.” Hirtelen aztán Molnárfi neve mindenütt felbukkant a nemzetközi médiában. És nem is ez az első alkalom, hogy Molnárfi a Kells-kiállítás blokádját vezeti.

Tavaly ősszel a külföldi diák állt egy sikeres mozgalom élére, amely távol tartotta a látogatókat a népszerű kiállításról, hogy tiltakozzon az egyetem által javasolt diákbérlet-emelés ellen. Ahogy akkor egy médiajelentés fogalmazott, Molnárfi „2020 szeptembere, Írországba érkezésének első napja óta részt vesz a radikális politikában”.

Molnárfi nem mellesleg a dublini Trinity College diákszervezetének vezetője. Magyar szülők fia, akik – meglepetés! – az Európai Bizottságnál dolgoznak Brüsszelben.

Egy angol újságnak „igazi európaiként” jellemezte magát, aki Brüsszelben nőtt fel, és az ottani előkelő Európai Iskolába járt. Az ifjú Molnárfi László elődei közé tartozott többek között az Európai Bizottság vezetője, Ursula von der Leyen és Boris Johnson volt brit miniszterelnök is, ők is ebben az iskolában végeztek.

A brüsszeli elit fia ráadásul önjelölt kommunista is. „Szélsőbaloldali vagyok, ez az én frakcióm!” – büszkélkedett. Hozzátette, hogy célja a Trinity College diákjainak radikalizálása és az, hogy „nagyon gyorsan baloldali irányba mozduljanak el, mint ahogyan az ’68-as májusában történt”. Az általa alapított baloldali diákcsoport, a Students4Change honlapja az egyetemet, ahová jár, imperialista intézménynek, háborús bűnökben és rasszista határellenőrzésben bűnrészesnek nevezi.

Molnárfi egy újabb nem ír, akit az ír kormány beengedett, és aki szétveri fogadó országának közösségi terét. Az Irish Independentnek azt mondta, hogy szülei határozottan büszkék rá, hogy kockára tette drága Trinity College-tanulmányait, hogy támadja az intézmény Izrael-támogatását. „Palesztina felszabadításának ügye a legnagyobb ügy a világon” – mondta.

Nehéz nem gondolni egy másik magyarra, aki diákkorában radikális volt: Orbán Viktorra, aki évtizedekkel korábban szembeszállt a fennálló kommunista hatalmi struktúrával. Valójában a két magyar politikai aktivista, akik diákkori radikálisként kezdték, Európa jövőjének riválisai. A júniusi európai választások közeledtével ők ketten szimbolikus párost alkotnak. Molnárfi a kommunizmusért küzd, Orbán a kommunizmus ellen harcolt.

A gyökértelen brüsszeli Molnárfi az EU arisztokráciájából származik, és önmagát „igazi európainak” nevezi; a kis Felcsútról származó Orbán egy magyar, aki úgy véli, hogy igazi európainak lenni azt jelenti, hogy valahonnan származik, ahol autentikusan európai, és megvédi a helyi integritást és szuverenitást. Molnárfi támogatja a nyitott határokat, Orbán a határellenőrzést. Molnárfi Students4Change pártja azt mondja, hogy ellenzi a „vallási szektarianizmust, a queerfóbiát és az interszexfóbiát”, Orbán Fidesz pártja védelmezi Európa keresztény identitását és a hagyományos családot.

Molnárfi újra akarja teremteni az 1968-as radikális tiltakozó mozgalmat, Orbán Viktor egész politikai karrierjét azzal töltötte, hogy eltakarította az 1968-as mozgalom által okozott civilizációs rendellenességeket.

Molnárfi ellenzi a képviseleti demokráciát, „teljes és totális kudarcnak” nevezve azt, Orbán támogatja a képviseleti demokráciát.

Molnárfi gyűlöli Izraelt, a Trinity College-ban a BDS-mozgalom vezetője, valamint palesztinbarát aktivista, Orbán megalkuvás nélkül kiáll Izrael mellett. Érdekes módon mindketten hasonlóan ellenséges álláspontot képviselnek a radikális iszlámmal kapcsolatban. Molnárfi, aki nem iszlamista, elítélte azt szexizmusa, transzfóbiája és vallási szektássága miatt; Orbán ellenzi, mert erőszakos, gyűlölködő, keresztényellenes, antiszemita és totalitárius.
Sem a Molnárfi-féle sztálinizmus, sem a Fidesz-féle kereszténydemokrácia nem szerepel majd ebben a formában az európai szavazólapokon a jövő hónapban. Mindazonáltal a két magyar férfi – akik mindketten elfogadják, hogy a jelenlegi status quo fenntarthatatlan – jelképezi azt a választást, amelyet minden európai választópolgár meghoz a jövőjét illetően.

Vajon az európaiak a helytelen, nyitott határokkal rendelkező, antidemokratikus, zsidó-, keresztényellenes, genderqueer, Brüsszel-szimpatizáns baloldal felé fordulnak-e? Vagy a szuverenista, demokráciapárti, biztonságos határokkal rendelkező, nemi tradicionalista, zsidó–keresztény, Brüsszel-ellenes jobboldal felé?

Két magyar diák aktivista – az egyik, aki még diák, a brüsszeli elit kommunista fia, a másik, akinek diákkora már régen elmúlt, s egy vidéki falu antikommunista fia – két rivális jövőképet testesít meg Európáról.

A szerző író, újságíró, a Danube Institute vendégkutatója