Miközben kétségtelenül sokat fejlődött Románia gazdasága az elmúlt évtizedben, addig a magyar életnívót a keleti szomszédunk aligha érhette el; azonban erről szólnak az uniós statisztikák.
Ha Romániában nagy lenne a jólét, valószínűleg százezrek vagy milliók térnének vissza Nyugat-Európából.
(Egészen pontosan: a román statisztikai hivatal sem tudja, hogy hány román állampolgár dolgozik más országban – no comment.) Egyelőre azonban a visszafelé történő exodusnak nyoma sincs. Ha Romániában tényleg nagy lenne a jólét, azt a szemünkkel is látnánk. Nota bene: találhatók a 19 milliós országban elképesztő tempóban fejlődő térségek, finoman szólva az összhatás attól még nem idézi a magyarországi állapotokat.
Visszatérve a gazdasági fejlettségre, különböző mutatók alapján néhány területen hatalmasat fejlődtek a románok, ám ennek hátterében éppenséggel nem egy egészséges gazdasági szerkezetű ország áll. A magyar gazdasággal szemben nem az export dominál, és a bruttó hazai termék (GDP) főbb összetevői (ipar és szolgáltatási hányad) sincsenek még a közgazdasági normalitáshoz túl közel.
Az úgynevezett román jólétnek a hátterében, mármint annak, hogy nőtt a román fogyasztási szint és vásárlóerő-paritáson kezdenek papírforma szerint behozni minket, „negatív praktikus” okai vannak. Például a költségvetési osztogatás: a román központi költségvetés hiánya tetemes, és jóval nagyobb kilengéseket mutat, mint a magyar. Amennyiben pedig hiány keletkezik a büdzsében, azt valamiből fedezni is kell.
A költségvetési lyuk befoldozására vesz fel a román kormány hitelt, amely növeli az államadósságot. Olyannyira, hogy az előző világgazdasági válság óta több mint hétszeresére nőtt Románia államadóssága, a koronavírus-járvány kitörése előtti szinthez viszonyítva pedig megduplázódott.
Ezzel szemben sem az állami, sem pedig a háztartási megtakarítások tekintetében nem történt érdemi előrelépés. Sőt, Romániában a háztartások fogyasztási jellegű kiadásai historikusan magasabbak, mint nálunk. S miközben hazánkban nagyon jó a mutatója a tőkefelhalmozásnak, keleti szomszédunk ezen a téren nagyon szerény produkciót mutat fel. Javítják persze a helyzetet a Nyugat-Európában dolgozók hazautalásai, mely évről évre látványosan emelkedik. Valójában ez csak átmeneti segítség, hisz a Lajtán túl munkát vállaló románok százezrei, milliói a brit, a német, az olasz, a spanyol és a francia gazdasági teljesítményt fokozzák, nem pedig a román gazdaságot.
Summa summarum: a román jólét mögött a magas szintű eladósodás, a szerény tőkefelhalmozás és a megtakarítások csökkenése húzódik meg.
De ha a fenti közgazdasági okfejtés nem túl meggyőző, a kételkedők utazzanak át, a magyar határig sztráda is van, és lássanak csodát!
A szerző a Világgazdaság főszerkesztője
