Ugyanebbe a sorba tartozik, ami a főváros XII. kerületében történt. A hegyvidéki lakosság 53,64 százaléka, 16 124 választó gondolta úgy, hogy jó ötlet egy viccpárt politikusát polgármesterré emelni, s mellé tizenegy kutyapárti „politikust” a képviselő-testületbe ejtőernyőztetni. 

Amit amúgy maga sem titkol: egyszer közölte, esze ágában sincs leszokni a marihuánáról. Tüntetni is szokott a legalizálása mellett. Meglehet, egy korsó sör mellett élvezetes társaság Kovács Geri, jókat lehet vele röhögcsélni – no de kinek jut eszébe közhatalmat adni a kezébe? Hát a hegyvidékieknek. (Hogy ez a helyzet előállhatott, abban megvan a maga felelőssége az előző polgármesternek. Ám az egy másik történet.)

Ez a demokrácia csődje. S igencsak elgondolkodtató, nem kellene-e valahogy gatyába rázni az egészet.

Ilyenkor célszerű „szakértőkhöz” fordulni. Mit is mondott a demokráciáról a XX. század egyik legjelentősebb alakja, Winston Churchill? „A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval.” Ami egyfelől igaz, másfelől vicces, harmadrészt viszont – utóbbiból következően – tragikus. Szörnyen buta, tájékozatlan emberek is dönthetnek arról, milyen irányt vegyen országok sorsa. Például olyanok, akik azt sem tudják, milyen államforma van Magyarországon, és folyton köztársaságot követelnek. Vagy olyanok, akik szeretik kádban füröszteni elektromos rollerjüket. A csillagok kedvezőtlen együttállása, esetleg a Zuckerberg-galaxis (Facebook) algoritmusával keltett tömegpszichózisok olyan alakokat lökhetnek a politika magas polcaira, akik a saját feleségüket lehallgatják mosogatás közben. A sötétség olyan méreteket öltött, hogy egy ilyen figurának vallási fanatikus rajongói vannak. („Az Ég küldte Pétert!”)

Ugyancsak a nép bölcsessége (vagy az elhunytak szavazatai) juttattak hatalomra a tengerentúl egy olyan idős bácsikát, aki folyton elbóklászik a rendezvényein, láthatatlan emberekkel fog kezet és elalszik tárgyalás közben. Egy ilyen ország itteni helytartójának meg van képe demokráciáról oktatni minket. Kabaré.

Van tehát igazsága Churchillnek. Elég pár percet olvasgatni tetszőleges politikus Facebook-oldalán a (bármilyen pártszimpátiájú) hozzászólásokat, hogy elgondolkodjunk a „népuralom” áldásain. A demokrácia bajnokai ilyenkor szokták mentőövként idézni Churchilltől, hogy „a demokrácia a legrosszabb kormányzási forma – nem számítva az összes többit, amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozott”. Ami viszont már erősen véleményes. Talán maga Churchill is visszaszívná szavait, ha egy pillanatra belekóstolhatna korunk irányított káoszába, migráns-genderes őrületébe.

– A demokráciával az alapvető baj az, hogy olyanok döntenek mindannyiunk sorsáról, akiket vagy nem érdekel ez az egész, vagy elfogultak, netán ostobák – vallja Jason Brennan politikafilozófus, a Demokrácia ellen című, 2016-ban megjelent kötet szerzője. Brennan szerint a társadalmat három osztályra oszthatjuk. Vannak a hobbitok, akik pont úgy viselkednek, mint Tolkien regényében, A gyűrűk urában Zsákos Frodóék: nem érdekli őket a politika, és azt szeretnék, hogy hagyják őket békében pipázgatni. A második csoportba tartoznak a huligánok, akik olyanok, mint a futballszurkolók. Tájékozottak, de csak a világlátásuk szerinti forrásokból. Tehát csőlátá­súak. És végül vannak a Star Trek sci-fi-sorozatból vett vulkániak, akik érzelemmentesek és racionálisak. A mi társadalmunkban például ők a filozófusok, politológusok, akik (már amelyik) képesek tárgyilagosan megközelíteni a politikát, érvelni akármelyik oldal álláspontja mellett és ellen.

Jason Brennan szerint az a baj a demokráciával, hogy túl sok a hobbit és a huligán, a szavazat pedig hatalommal jár. Úgy véli, a demokrácia nem valami önmagában jó dolog, csupán egy eszköz, amelynél akár találhatnánk jobbat is. 

Nekik az az érdekük, hogy Bidenek, kutyapártiak és Karácsony Gergők vezessenek minket.