Az internet halott

Talán 2016 környékére teszik az ilyenben hívők azt a pillanatot, amikor az internet meghalt. Ez persze csak egy elmélet, sőt összeesküvés-elmélet, de pontosan olyan, amelyről nem lehet bebizonyítani, hogy igaz vagy hamis. Mert az internet annyira virtuálissá és bizarrá vált, hogy magával az internettel kellene bizonyítani annak élő vagy holt létét.

Azt tudjuk, hogy a háborúk nem úgy kezdődnek, hogy valaki elsüt egy fegyvert, hanem azt felépítik, s megdolgozzák a közvéleményt mindenféle módon a politikai erők. Aki el tudja érni, hogy a lakosság többsége igazságosnak érzi a katonai beavatkozást, annak nyert ügye van, így elsütheti azt a puskát. De ehhez az kell, hogy legyen egy nagy, hazafias, felháborodott, kétségbeesett tömeg, amely közösen kiált támadást. Valaha erre költők és írók, no meg újságok vállalkoztak, előbbiek az érzelmekre hatottak, utóbbiak érveltek és elemeztek. Ma elég kiskutyás képeket rajzolgatni a netre és azt elterjeszteni. Mert az a bizonyos közös kiáltás nem harsog manapság, legfeljebb annyi történik, hogy a fotelben ülő egyén nem tiltakozik valami ellen.

A net a hazugságok és hamisságok tárháza, az igazságot is tartalmazza persze, de az a varázslat benne, hogy a hazugság és az igazság nagyon-nagyon hasonlít egymásra, így ember legyen a talpán, aki ki tudja választani a valót. A sok szemetet pedig nem ember hozza létre, hanem olyan robotok, amelyeket emberek alkottak valaha. Olyan mesterséges intelligenciáról van szó, amely igyekszik felismerni, mit akar az ember, mire reagál, s miként kell arra rávenni, hogy a netet, pontosabban a közösségi hálózatokat böngéssze végtelenítve.

A gép pedig tanul, így megjelent a vallásos képek és a rákok összeháziasítása a közösségi oldalakon, olyan képek bukkantak fel a hálózatokon, amelyeken Jézus képmása rákokkal együtt volt látható vagy egy repülőgépen ült légiutas-kísérőkkel körbevéve. A reakciók többsége pedig annyi volt: Amen. A jelenséget sokan kutatták azóta, elméletek is születtek, miként alakulhatott ki ez a furcsa képtársítás, de jó eséllyel itt gép-gép interakcióknak vagyunk tanúi.

Vagyis az internet jelentős részét ma már nem ember szemeteli tele, nem emberek hoznak létre tartalmat, hanem robotok, és a reakciók sem emberektől származnak, hanem a mesterséges intelligenciától. Vagyis a robot készít egy képet, amelyet ő megfelelőnek tart emberi érdeklődésre, de nem éri el az embert magát, csak a többi robotot, amelyek úgy reagálnak, ahogy tőlük az elvárható, ahogy tanulják éppen.

A sok reakció azt eredményezi, hogy a különböző források megbízhatónak lesznek tekinthetőek, még több fura kép születik, még több robot reagál. A képek emberi szemmel nem vonzóak, nagyon mesterségesek, de a nagy elektronikus zajban, mikor egy-egy képre-írásra néhány másodperc jut már, elsiklik felettük a tekintetünk.

Arra se figyelünk fel, hogy a rákocskás-jézusos-kiscicás-meztelennős katyvaszban megjelennek propagandaanyagok is. Sosem volt támadásokról, halott katonákról, felrobbantott iskolákról. Sose fogja senki megtudni, hogy igazak vagy hamisak-e ezek a cikkek. De arra elegendőek, hogy az érzelmeket befolyásolják. Arra sincs bizonyíték, hogy a közösségi hálók algoritmusai mi alapján szűrik ki a tartalmakat, mit engednek át és mit tartanak vissza. De elképesztően tendenciózusak, az átlagfogyasztó pedig legfeljebb legyinthet, hogy micsoda bizarr világban élünk.

A józanabbja így inkább hátralép egyet, kivonja magát a közösségi hálózatokból, ahol a robotok egymás között eljátszanak, és mindenki elégedett, hiszen a sok aktivitás generálása sok apró fillért jelent, így pénzt termel a tulajdonosoknak, akik történetesen emberek.

A kutatások szerint a fiatal nemzedék túlnyomó része nem fogyaszt komolyan vehető sajtót, csak a telefonján felugró hirdetések, a cicás képek között megbúvó manipulatív anyagok alapján tájékozódik a világról. A közélet, amely sok felnőtt számára igencsak fontos, központi téma, a számukra amolyan zavaró, felugró ablakocska, amelyet mielőtt be akar zárni.

A valóban emberek által írt cikkek, amelyek valódi tapasztalatokon alapulnak, s profik által készültek, eltűnnek a zajban, esélytelenek felvenni a harcot a robotokkal. Pedig végül mégis az ember győz. A manipuláció csak ideig-óráig működik, fellángol és elhamvad.

A felmérések szerint az ezerszer megrágott, megpuhított, kiköpött és feltrancsírozott nyugat-európai fiatalság csalódott a zöldpártokban, és tömegével tervez jobboldalra szavazni. Az ember mégis sokkal-sokkal okosabb a robotoknál.