A Hamászt végül nem sikerült kiirtani, ez soha nem is volt realitás, ahogy az is csak a messzi földön arab kendőben tüntető liberális fiatalok fejében él jó ötletként, hogy a „tengertől a folyóig” terjedő Palesztinát alakítsanak ki.
Aki ott él, az nem hisz ezekben. A mostani megállapodás kulcsa természetesen az érdek, a nagyon sok sebből vérző Hamász levegőhöz akar jutni, rendezni a sorokat, Gáza pedig csak úgy irányítható, ha a helybéli lakosság elfogadja. Izrael így Katarban bízik, amely mindig be tudott jutni Gázába, tárgyalni tud a Hamásszal, sőt az iszlamista csoportnak még képviselete is van Dohában. Katar Amerikával is jó kapcsolatokat ápol, sőt Iránnal is, vagyis a sokváltozós egyenlet jelenleg, ideiglenesen megoldható. Izrael nem veszít több katonát és haza tudja hozni a túszokat és a holttesteket, ráadásul nem kell egy újabb intifáda rémével kelnie és feküdnie a lakosságnak. Az izraeliek ugyan soha nem éltek békében, de látszatbékét és viszonylagos nyugalmat többször átéltek már. Oda akarnak visszajutni, a két évvel ezelőtti, elfogadható mindennapokhoz, amikor turisták látogatták Jeruzsálemet és a Holt-tengert, és gond nélkül el lehetett buszozni Hebronba menetrend szerinti járatokkal. Aztán a Hamász lecsapott, a vérzivatar pedig azóta tart.
Nagy kérdés, mi változott. Az arab országok számára szerződési kötelezettség a palesztinok támogatása szülőföldjükön, meg aztán az is a mítoszok körébe tartozik, hogy kétmillió embert át lehet telepíteni egy távoli vidékre, s a régi otthonuk kiürül.
A kis lépések politikája azonban működhet, ha alaposan körbebástyázzák érdekekkel. Nem a nép érdekeiről van szó, hanem az olyan bitang terrorcsoportról, mint a Hamász, amelynek vezetői nemcsak gyilkosok, de értelemszerűen korruptak is. A palesztin vezetés egyáltalán nem egységes, frakciók és pártok, kisebb-nagyobb szervezetek küzdenek az irányításért, a fontos személyek közül többen rács mögül politizálnak. De az életfogytiglan arrafelé bármit jelenthet, az izraeli túszokért és holttestekért sok rovott múltú palesztin fog kiszabadulni. A Hamász nem kívánja átadni Gázát riválisainak, a technokrata kormánynak, a Palesztin Nemzeti Hatóságnak, esetleg egy új csoportnak, hiszen Gáza kincset ér stratégiailag és anyagilag is.
De a fegyvernyugvás mégis azt jelenti, hogy egy ideig nem fog meghalni senki, kezdhetik az újjáépítést, nem kell rettegni a rakétáktól és a bombázásoktól egyik oldalon sem.
A Szentföld sokat szenvedett népe egy emberként örült, arabok és zsidók egyaránt boldogan ünnepeltek az utcákon a béke hírére. De nem együtt. Mert ez a Közel-Kelet.
