Mit jelent mindez konkrétan? Megítélésem szerint azt, hogy a következő két évben némi újrahangolásra lehet szükség a kormányzati munkában. Egyfelől újra és újra be kell mutatni azt, hogy kikből is áll a Tisza Párt, kik kerültek be az Európai Parlamentbe, illetve a Fővárosi Közgyűlésbe (előbbibe heten, utóbbiba tízen). Be kell mutatni, hogy ezeknek az embereknek – immár képviselőknek – milyen a politikai hátterük, múltjuk, s mindebből milyen politika következhet. Az eddigi tapasztalatok alapján már most jól látszik, hogy 

 Nemcsak feltétlenül és kizárólag Soros alapítványairól van szó, de más globalista szerveződések is ott állhatnak a párt és maga Magyar mögött, az Action for Democracyn keresztül egészen az amerikai demokratákig, a DatAdatig és tovább.

Ha ezt a munkát jól elvégzi a kormány, illetve a kormánypártok, akkor világossá fog válni a magyar közvéleménynek, hogy a globalisták Gyurcsány, Karácsony és Márki-Zay után most éppen Magyar Péterben látják a lehetőségét annak, hogy valaki végre leváltsa Orbán Viktort és kormányát. Éppen ezért ehhez megadnak nekik minden törvényes és törvénytelen támogatást ahhoz, hogy az általuk rég áhított változás végre bekövetkezhessen Magyarországon. Ez pedig azért fontos, mert 

A másik következtetésem az, hogy a kormánynak ki kell terjesztenie a fellépését néhány olyan kérdésben, amelyek eddig a háttérben maradtak vagy nem kaptak kellő súlyt, miközben a közvélemény egy része, s ezen belül a nemzeti tábor egy jelentős része is foglalkozik ezekkel a témákkal. Ilyen például 

 Ez ellen fel kell lépni, mint ahogyan nagy erőkkel kell küzdeni az ellen a globális banki törekvés ellen, amely meg akarja szüntetni a készpénzt az egész világon, s helyettesíteni akarja az úgynevezett CBDC-vel, egyfajta globális digitális kártyapénzzel, amely alapvetően veszélyezteti a személyes szabadságunkat. (Legutóbb Izraelből érkeztek hírek arról, hogy ennek bevezetése már el is kezdődött.)

Ilyen téma a WHO világkormányzásra való törekvése is, amely a nemzeti szuverenitásunkat veszélyezteti egészségügyi és pandémiás kérdésekben, vakcinák, bezárások, információáramlások tekintetében, sőt még a szabad véleménynyilvánítás lehetőségét is korlátoznák ezekben a témakörökben. A most lezajlott WHO-közgyűlésen szerencsére – bizonyos tagállamok és civil szervezetek erőteljes ellenállásának következtében – végül is nem sikerült elérniük, hogy létrejöjjön a világjárványokról szóló globális megállapodás. A küzdelem folytatódik, de már csak címszavakban mondok további témákat: 

Nézzük a harmadik tanulságot: azok a megélhetési, kis baloldali-balliberális vagy zöldpártok, amelyek eddig felkapaszkodtak a nagyobb ellenzéki párt (DK) hátára és így maradtak a felszínen, eltűnhetnek a süllyesztőben. Az MSZP, a Párbeszéd, továbbá a Momentum, a Jobbik (a többiről már nem is beszélve) jú­nius 9-i „eredményeik” alapján elveszítik a jelentőségüket, s így vagy úgy, de beolvadnak egy nagyobb ellenzéki pártba, a Tisza Pártba vagy a DK-ba. Ha nem ezt teszik, akkor 2026-ra a megszűnésük is reá­lis opció. Ezt a változást azért tarthatjuk szerencsésnek, mert ezek a felesleges, tehetségtelen politikusok valóban csak rontják a magyar politika átláthatóságát, megzavarják a választókat a világos döntésekben, s nem utolsósorban, mivel felelősségük nincs, szélsőséges viselkedésükkel rongálják a magyar demokratikus politikai kultúrát.

A negyedik tanulság talán még az előzőnél is fontosabb és kedvezőbb:

 Ez az a nagy pillanat, amikor Gyurcsány Ferencről lehullott a megkérdőjelezhetetlen karizma ruhája, a király innentől kezdve meztelen az ellenzéki oldalon.

Hogy miért nagyon jó ez a magyar demokráciának? Egyfelől azért, mert végre megszabadulunk a posztkommunizmus utolsó komolyan vehető bástyájától, a DK-tól, s annak emblematikus és egyben kártékony vezető figurájától. Ezen a ponton jelenthetjük ki, hogy a magyar rendszerváltás folyamata végre valóban befejeződik. Igaz, ez azzal is jár, hogy a „Gyurcsány határoz meg mindent és mindenkit az ellenzéki oldalon” elemzői mantra kiüresedik, sőt félrevezetővé válik. Kár is lenne ezt tovább szajkózni, nincs már ennek semmi értelme. És lehet, hogy ez egy kicsit nehezebbé teszi a nemzeti oldal helyzetét, mivel a politikai képlet kiszámíthatatlanná válik, de ahogyan Orbán Viktor mindig is megfogalmazza, mi mindig tudtunk harcolni és meg is nyerjük az új harcokat is.

Ez az! Így kell hozzáállni ahhoz, hogy a 14 évig kényelmes Gyurcsány-faktor megszűnik. Lesz helyette talán egy újfajta, talán jobb, talán nagyobb kihívást jelentő politikai verseny, amelyben újra mindenre oda kell figyelni, például arra, hogy a teljesítményünket még magasabb szintre kell emelni. Ez új ötletekre sarkall, s ez nagyon nem árt!

A fociban is akkor fejlődik egy csapat, ha a nagy ellenfeleket győzi le, ezért kell minél többször velük játszani. Ha így lesz, azt vegyük egy olyan kihívásnak, amely fejleszt bennünket, és a nemzeti szuverenitásunk még erőteljesebb és hatékonyabb képviseletét hozza ki belőlünk!