idezojelek

Az amerikai új jobboldal sztárjai

James David Vance alelnökjelölt máris bajnok a felfelé vezető rögös úton.

Gavin  Haynes avatarja
Gavin Haynes
Cikk kép: undefined
Fotó: AFP
0
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A protestantizmus alapvetően – a reaganizmushoz hasonlóan – egy liberális projekt. Az egyénről szól. Az Istennel való személyes kapcsolatról. Gazdasági értelemben ez a szabad piac tiszteletét jelenti. 

A katolicizmus ebben az olvasatban a közösséget veszi figyelembe, és egy nagyobb tervbe való illeszkedésről beszél. Ez magyarázhatja Vance hűvös hozzáállását az adóemelésekhez. A csodálatra méltó modell nem Javier Milei argentin libertarianizmusa, hanem Orbán Viktor magyar „illiberális demokráciája”.


Itt jutunk el a „vance-izmus” lényegéhez. Ez a posztliberalizmus. Annak az egyre növekvő törzsnek a része, amely úgy véli, hogy az 1945 utáni konszenzus a jólétről, az államról és az énről maga a probléma.

Patrick Deneen, Vance és Thiel másik barátja, mindezt a 2018-as Miért bukott meg a liberalizmus? című könyvében fejtette ki. Megállapítása szerint a liberalizmus az egymásnak feszülő szabadságjogok rémálmát adta a világnak, amely koldusszegénységet okozott a szomszédodnak, és teljes elszigetelődéshez vezetett. Ez a könyv két részre osztotta a politikát: a Haladás Pártjára – a konzervatív és liberális elit keveréke, akik a „haladás” mellett érvelnek (gondoljunk csak egy olyan egységre, amelyben David Cameron és David Lammy is jól érezné magát), szemben a Rend Pártjával.

 A Rend Pártja egy elitellenes csoportosulás, amely megpróbálná megvédeni az átlagembereket a szélsőséges liberalizmus széllökéseivel szemben, amelyeket a globalizálódó XXI. század folyamatosan előidéz. Globalizmus kontra lokalizmus. És felismeri, hogy a globalizáció felrúgásának ára szabadságunk egy része.

A sok katolikus mellett Curtis Yarvin az, aki az új jobboldal cselekvési programjának középpontját képezheti. Yarvin teljes egészében az internet teremtménye. Bár programozó és technológiai vállalkozó, hírnevét bloggerként szerezte, olykor Mencius Moldbug álnéven. Yarvin a hatalom filozófusa, aki úgy véli, hogy a háttérhatalom elitje még hatalmasabb és befolyásosabb, mint azt a hagyományos politikai elmélet tükrözi. 

Ő alkotta meg a „katedrális” kifejezést, hogy az egyetemi szféra, a politika és a média összefonódására utaljon: a valósággeneráló gépezetre, amely a politikai cselekvést irányítja. Moldbug azt állítja, hogy a jelenlegi „katedrális” menthetetlenül liberális-progresszív. És hogy ha egy konzervatív-patrióta kormányzat valaha is felváltja azt, akkor tégláról téglára kell lebontaniuk a jelenlegi rezsim „katedrálisát”.

Ez lehet Vance első feladata 2025-ben. ­Thiel másik pártfogoltját (és Vance 2022-es szenátorjelölt társát), Blake Masterst arról kérdezték, hogy a republikánusok hogyan juthatnának hatalomra ahelyett, hogy csupán bejutnának a hivatalba. „A barátomnak van erre egy mondása” – válaszolta. „RAGE” (Retire All Government Employees – Nyugdíjazzák az összes kormányalkalmazottat). A barát, akire utalt, Yarvin volt. Moldbug terve az volt a „valódi rendszerváltásra”, hogy a mélyállam száját arannyal tömik meg, mielőtt a legelőre küldenék őket.

„Szerintem Trump 2024-ben újra indulni fog” – mondta egyszer Vance. 

Szerintem ezt kellene Trumpnak tennie, ha adhatnék neki egy tanácsot: rúgjon ki minden egyes középszintű bürokratát, minden köztisztviselőt a közigazgatásban, és helyettesítse őket a mi embereinkkel.

Ennek az ötletnek máris más visszhangja van az úgynevezett Project 2025 ismeretében. Ez ugyanis az amerikai konzervatív Heritage Alapítvány ismert javaslata, amely szerint szövetségi hivatalnokok százait minősítenék át politikai kinevezettekké, és egy második Trump-elnökség első száz napjában ideológiailag jobban igazodó helyettesekkel cserélnék le őket.

A legtöbb politikus tisztán reaktív. De minden nemzedékben akad néhány okosabb, aki a kultúrában élő hálózatokból meríti gondolkodását, gyakran olyan íróktól és filozófusoktól, akik látszólag ellentmondanak az uralkodó áramlatoknak.


Az 1980-as években a New Right kifejezéssel a Reagan- és Thatcher-generáció kisállami monetaristáit illették, akik mindenekelőtt az emberi szabadságot szerették. Az 1970-es években még különc kívülállóknak tekintették őket. Aztán Thatcher asszony bemutatkozott a Közgazdasági Intézetben, és a világ elkezdett elmozdulni a tengelye körül.

A mai új jobboldal teljesen más. Ismét egy élénk politikai mozgalom talált egy erőteljes bajnokot a felfelé vezető úton. Ezek alapján az egy centiméterrel célt tévesztő golyó talán nem csak az elmúlt időszak leginkább következményekkel teli eseménye.

A szerző a Danube Institute brit vendégkutatója

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.