– A Mátrix című filmre kell gondolni. A főhős előtt egy döntés áll: két bogyóból választhat, ha a kék bogyót nyeli le, akkor maradhat a látszatok világában, ha a piros bogyót, akkor megnézheti, és leereszkedhet a valóságba. A háború a mi piros bogyónk. Ezt kaptuk. Ezt kell lenyelnünk, és most új tapasztalatokkal fölvértezve kell beszélnünk a valóságról. (…) Először is a háborúban brutális veszteségeket szenvednek el a felek, százezres nagyságrendben. Most találkoztam velük, biztosan mondhatom, ennek ellenére mégsem akarnak kiegyezni. Mind a kettőt fűti a saját maga valós vagy vélt igazsága – vezette fel Orbán Viktor Tusnádfürdőn, megvilágítva a piros bogyóval szerzett tapasztalat másik oldalát is:

– Az előző években ahhoz voltunk szokva, hogy az Egyesült Államok Kínát deklarálta a legfőbb kihívónak, most mégis azt látjuk, hogy Oroszország ellen vív proxyháborút. Kínát pedig folyamatosan vádolja Oroszország rejtett támogatásával. Ha ez így van, akkor választ vár az a kérdés, hogy mitől észszerű dolog két ilyen nagy országot egy ellenséges táborba összeterelni? Erre a kérdésre még nem kaptunk értelmes választ.

Majd a borzalmas helyzetre adott európai válaszokra tért rá a kormányfő, melyek igen szerteágazók. Nyugaton idegen kultúrából érkező migránsok százezreit fogadják be, miközben a háborúban keresztények százezrei halnak meg. Elgyengült az Európát uraló német–francia tengely, így angolszász irányítással egy skandináv–lengyel uralmi tengely jött létre, amiben a lengyelek szemforgató módon viselkednek, de hatalmasat bukhatnak:
– Mike Tysonnak a bölcsessége jut eszembe, aki egyszer azt mondta, hogy mindenkinek van egy terve, amíg szájon nem vágják – sziporkázott Orbán, így fordítva komolyra a szót:

– Egy régi lengyel terv valójában, amely úgy akarja megoldani a problémáját, mármint hogy be van szorítva a hatalmas német és orosz állam közé, hogy Lengyelországot akarja megtenni Európa első számú amerikai támaszpontjává. (…) Ezért a stratégiáért adta föl a V4-ekkel való együttműködést. (…) Ráadásul a lengyelek a legálságosabb politikát csinálják egész Európában. Morálisan kioktatnak bennünket az oroszokkal való gazdasági kapcsolatainkért, és közben önfeledten üzletelnek velük.

Orbán Viktor ezután rávilágított, hogy a békemisszió – túl a béke megcélzásán – azt is sürgeti, hogy Európa folytasson végre önálló politikát.
A helyzetértékelésben itt következett el a lényeg, azaz a Nyugat gyengeségének és szellemi magányának a kérdése. – Eddig a Nyugat azt gondolta, egyfajta világmérceként tekint saját magára. Ő adja azokat az értékeket, amiket a világnak el kell fogadnia – vezette fel a miniszterelnök, hosszan sorolva azokat a tényeket, Ázsiának azokat az új pozícióit, amik azt igazolják, hogy ez a képesség visszafordíthatatlanul elveszett. Ezen a helyzeten a tusványosi közönségnek amúgy szívélyes, baráti üdvözletet küldő Donald Trump győzelme sem változtathat, legfeljebb annyiban, hogy az új USA-nak, ha sikerül ciklusokon át tartó konzervatív kormányzást véghezvinnie, Magyarországnak lehet egy jó ajánlata (ez alighanem a régóta áhított svájci pozíció lehet a kialakuló kelet–nyugati szembenállásban).

Tehát Amerika is inkább visszavonja majd az erőit, és a világcsendőri poszt helyett önmaga védelmére és megerősítésére összpontosít majd. Orbán Viktor és stratégiai műhelyének meglátása szerint: –  Az USA nem fog helytállni Ukrajnáért, s Európa sem lesz képes finanszírozni a háborút, de még az újjáépítést sem, így egy előbb-utóbb eljövő fegyvernyugvás után az amúgy bátor harcot vívó, megerősödött ukránok megmaradnak az ütközőállami pozíciójuknál, (…) miközben a lengyel kísérlet el fog bukni, vissza kell térniük Közép-Európához és a V4-ekhez.

Mi, közép-európaiak a Nyugatot irracionálisnak látjuk. De mi van akkor, ha mégis logikusan viselkednek, csak mi nem értjük az ő logikájukat? – tette fel a kérdést Orbán Viktor, így adva meg a választ: – Ha nem a nemzetállamok felől nézed a világot, egy egészen más valóság rajzolódik ki előtted, és itt van elásva a kutya, amiért nem értjük, amiért nem tudnak egy malomban őrölni az Európa nyugati felén és keleti felén lévő országok. (…) Vannak a világon dolgok, amelyek nagyobbak nálad. (…) Van az Istened, a hazád meg a családod – világított rá Orbán, kifejtve, hogy ha azonban önmagad nagyszerűségére összpontosítasz, akkor amit kapsz, az nem a nagyság lesz, hanem a nagyképűség – festette fel a szellemi hanyatlás jeleit a kormányfő, végigvezetve az ebből fakadó hibás stratégiai, politikai döntések során.

Nekünk pedig most tisztáznunk kell a viszonyunkat ehhez az új világrendszer-váltáshoz. – Ha lehetőségnek látjuk ezt, akkor egy saját fejlődési útvonalat kell kijelölni, változtatnunk kell, és kezdeményezőnek kell lenni, vagyis egy nemzeti politikát érdemes folytatni.

A most formálódó nagystratégia alapvető tézise, hogy nem szállunk be a Kelet elleni háborúba, nem veszünk részt a technikai és kereskedelmi blokkosodásban, hanem barátokat és partnereket gyűjtünk. 

A miniszterelnök szerint a nagystratégia megvalósításának lényege a szuverenitás védelme, a hagyományos településszerkezet, a falvak védelme, a családtámogatás fenntartása és határon túli kiszélesítése, a demográfiai válság megoldása, tehát a patrióta politika.

A másik oldalon ezzel szemben csak a kék pirulát kínálják nekünk, az önátverés, a hanyatlás és a gyarmattá válás bogyóját. Marad tehát a fő kérdés, amit szerte a világon fel kell tenniük a magyaroknak: tudunk-e hinni a saját, bátor és racionális utunkban, vállaljuk-e a küzdelmet, a nehézségeket, és hiszünk-e benne, hogy a következő ötszáz évet nemcsak túlélhetjük, de meg is nyerhetjük?